Rebel ​Witch – Lázadó boszorkány (értékelés és nyereményjáték)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából megjelent Kristen Ciccarelli The Crimson Moth c. duológiájának második része, a Lázadó Boszorkány. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Rune és Gideon legújabb kalandjait, melyben a boszorkánynak és a boszorkányvadásznak ismét össze kell fognia, ha le akarják győzni legádázabb ellenségüket, Cressida Rosebloodot. 

Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyers meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Kiadó: Maxim Könyvkiadó, 2025

Oldalszám: 560 oldal

ISBN: 9789636901851

Eredeti cím: Rebel Witch

Fordította: Szujer Orsolya

A könyvet ITT tudod megrendelni!
OLVASS bele!

Fülszöveg:

Rune Winters menekül. Amióta Gideon Sharpe, a fiú, akit szeretett, felfedte, hogy ki is valójában, és az ellenség kezére adta őt, mindenki a lány halálát kívánja. Ha Rune életben akar maradni, akkor kénytelen szövetségre lépni a kegyetlen és veszélyes Cressida Roseblooddal, aki arra készül, hogy ismét magához ragadja a hatalmat a Köztársaság felett és újra elhozza a Boszorkányuralmat – aminek eléréséhez Rune-ra is szüksége van.

A lány így épp azzal fog össze, aki földi pokollá tette Gideon életét. De a fiú nem hagyhatja, hogy a Köztársaság ismét a boszorkányok kezére jusson. Ahhoz, hogy a világát megóvja, minden egyes boszorkánynak vesznie kell – leginkább Rune Wintersnek.

Amikor Rune olyan ajánlatot tesz Gideonnak, amit a fiú nem utasíthat vissza, a páros kénytelen összeállni, hogy elérjék veszélyes céljaikat. Azonban minél több időt töltenek egymás társaságában, Gideon annál inkább ráébred, hogy a Rune iránti érzései közel sem olyan holtak, mint eddig gondolta. Így pedig egy borzalmas döntéssel kerül szembe: vagy kénytelen lesz feláldozni a lányt, akit szeret, vagy életben hagyja Rune-t, és végignézi, hogy az a világ, amiért olyan keményen küzdött, porig ég.

Véleményem:

Kristen Ciccarelli Szívtelen vadász című kötete amolyan igazi, pörgős, egy nap alatt elolvasós történet volt a számomra, amire ugyan nem tudtam maximális csillagot adni és láttam is bizonyos hibáit, mégis hatott rám és teljesen be tudott szippantani. Örültem, hogy az írónő nem tervez hosszú sorozatot és a második rész egyben a sztori lezárása is lesz, és kíváncsian vártam, hogy az első rész kapcsán felmerült hiányokat vajon képes lesz-e pótolni a Lázadó boszorkány című befejezés. A rövid válaszom, hogy igen is, meg nem is, viszont az a helyzet, hogy ezt a sorozatot valahogy most a tökéletlenségeivel együtt is nagyon megkedveltem. 

A történet kicsivel később folytatódik, mint ahol abbahagytuk, nem kevés dráma és fordulat után. Miután Cressida visszatér, hogy visszaállítsa a Boszorkánykirálynők uralmát, csak idő kérdése, mikor tör ki a háború az Új Köztársaság és a boszorkányok között. Rune éppen arra készül, hogy feleségül menjen Soren herceghez, hogy seregét az ügyük mellé állítva megerősítse Cressida hatalmát, Gideon pedig, fájdalmas ígéretéhez híven igyekszik mindezt megakadályozni, és végleg megállítani a Bíbormolyt. A gond csupán az, hogy mindkét főszereplőnk elég eszes és talpraesett ahhoz, hogy ne tudják egykönnyen legyőzni egymást, ráadásul azok után, ami az első részben történt közöttük, az sem túl egyszerű, hogy hidegvérrel ellenségként tekintsenek egymásra. Bár eleinte mindkettejük saját ügyébe vetett hite megingathatatlannak tűnik, hamar érezzük, hogy a regény egyik fő szála az lesz, ahogy ezek az ellentétes nézőpontok szép lassan közelednek egymáshoz. 

Rune esetében már az elején világossá válik, hogy nem lesz könnyű meghoznia bizonyos döntéseket. Mivel egész életét bujkálva és a Vérőrségtől rettegve kellett élnie, érthető, hogy olyan világra vágyik, melyben a boszorkányok szabadon élhetnek, ugyanakkor azt is pontosan látja, hogy Cressida korántsem méltó és tökéletes uralkodó. A leendő királynő már most kegyetlenséggel és erőszakkal akarja biztosítani a hatalmát, és ha a pletykák igazak, még ennél is aljasabb dolgokra készül a bosszú és a győzelem érdekében. Amikor Gideon és Rune útjai keresztezik egymást, hamar kialakul a patthelyzet, és bár a férfi szörnyen csalódott a lányban, mégis kénytelenek ideig-óráig együttműködni annak érdekében, hogy az emberek és boszorkányok, akiknek az életét meg akarják védeni, ne szenvedjenek a kelleténél többet. Tulajdonképpen a regény egy tetemes része ekörül a törékeny szövetség körül forog, újabb macska-egér játék kezdődik, amiben már nem lehet tudni, ki jár a másik előtt egy lépéssel, ugyanakkor az is világossá válik, hogy a végső jó érdekében most ennél többre lesz szükség: igazi szövetségre és bizalomra, ami csak úgy lehetséges, ha teljesen új alapokra helyezik azon elképzeléseiket, hogyan tudna a két oldal békében megférni egymás mellett. 

Bevallom, az én ízlésemnek kicsit sok volt a szenvedés a könyv első felében. Világos, hogy mind Rune, mind Gideon nehéz érzelmi helyzetben van, egyrészt csalódtak a másikban, másrészt mégis olyan szituációba kerültek, amiben meg kell bízniuk egymásban. És hát, romantikus regény lévén nyilván nem feledkezhetünk meg a köztük lévő vonzalomról sem, ami csak tovább bonyolítja a dolgokat. Ugyanakkor mégis meg tudtam bocsátani ezekért a fejezetekért, egész pontosan kettő okból. Az első, hogy az írónő szerintem elég komplexen és összeszedetten ábrázolta a bennük lezajló lelki folyamatokat és vívódásokat, így az többé tudott válni puszta szenvedésnél. Másrészt íve volt annak, ahogy szép fokozatosan képesek voltak belegondolni a másik helyzetébe, és közelíteni egymáshoz a nézőpontjaikat. 

Cressida szerintem nagyszerű főgonosz volt a történetben, valóban félelmetes és taszító volt a karaktere, és tökéletesen át tudtam érezni, hogyan tartja rettegésben azokat is, akik nem feltétlenül szimpatizálnak vele. Még mindig nagyon tetszik a mágia könyvbéli ábrázolása, az, ahogyan a bűbájok véráldozatot követelnek, és hogy milyen fontos különbséget jelent egy-egy varázslat között az, milyen szándékkal vetik ki. Ebben a részben további izgalmas titkok várnak megfejtésre, melyek között volt olyan, amire egyáltalán nem számítottam (pedig amúgy baromira adta magát, nem is értem, hogy nem jutott eszembe), és szerencsére a főhőseink mellett a mellékszereplők is fontos szerepet kapnak. Rune és Gideon kapcsolata szerintem különleges a műfajon belül: ha már mindenképpen enemies-to-lovers típusú romantasy-t akar írni valaki, akkor úgy gondolom, ebben a formában érdemes, ahol tényleg ki van dolgozva ennek a folyamata, és mind az ellenségképet, mind ennek fokozatos átalakulását hitelesnek érezheti az olvasó. A vége pedig egész egyszerűen szép volt, és azt éreztem, méltó lezárást kapott a történet. Egy szó, mint száz, szerintem a műfajon belül kifejezetten értékes darab, amiben ugyan bent ragadt pár kiaknázatlan lehetőség, mégis olvasmányos és rendkívül szerethető.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Magát a duológiát mindenkinek, aki szereti a boszorkányos történeteket és a jól megírt enemies-to-lovers típusú, ifjúsági fantasyket.

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek az első rész eseményeire. Minden állomáson találtok egy kérdést és két lehetséges válszlehetőséget a Szívtelen vadásszal kapcsolatban, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes választ vagy annak betűjelét beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Hogy hívták Rune nagymamájának lovát?

a) Lady   b) Dáma

Állomáslista:

02/17 Könyv és más

02/19 Kitablar

02/21 Dreamworld

02/23 Sorok között