A dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen (értékelés és nyereményjáték)
Grady Hendrix regénye a 90-es évek Dél-Karolinájába kalauzol bennünket, ahol egy elszánt háziasszonyokból álló csapat veszi fel a harcot valami sötét gonosszal. Az izgalmas és véres horrort az Agave jelentette meg magyarul és ha bloggereinkkel tartotok, nemcsak megismerkedhettek ezekkel a kivételes nőkkel, de esélyetek is lehet a kiadó által felajánlott könyvnyereményre. Vigyázat, csak erős gyomrúaknak!
Kiadó: Agave Könyvek, 2026
Oldalszám: 464 oldal
Eredeti cím: The Southern Book Club's Guide to Slaying Vampires
Fordította: Tamás Gábor
ISBN: 9789635984633
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Patricia Campbell élete még sosem tűnt ennyire fojtogatónak. A férje folyton dolgozik, kamasz gyerekei már a saját életüket élik, szenilis anyósa állandó felügyeletet igényel, a napi teendőinek pedig sosem ér a végére. Az egyetlen színfolt az életében a könyvklub: egy összetartó női társaság, amelyet a valós bűnügyek iránti rajongás kovácsolt össze. Találkozóikon ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a Manson családról, mint a sajátjaikról.
Egy este, nem sokkal a könyvklub után, Patriciára rátámad egy idős szomszédjuk – segítségére pedig a férfi jóképű unokaöccse, James Harris siet. Nem sokkal később a művelt, megnyerő külsejű és sokat látott James olyan érzéseket ébreszt Patriciában, amikről már azt hitte, végleg elfelejtette őket. Ám amikor a város másik végén hirtelen gyerekek tűnnek el, Patricia gyanakodni kezd: lehet, hogy James Harris nem az, akinek mondja magát? Talán nem is Brad Pittre, hanem inkább Ted Bundyra hasonlít… vagy valamire, ami nem is ember.
És ami még rosszabb, hogy már beengedte a férfit az otthonába.
James apránként belopja magát Patricia életébe, és megpróbálja elvenni mindazt, amit a nő addig természetesnek hitt – még a könyvklubját is. De Patricia nem adja meg magát harc nélkül ebben a véráztatta történetben, amely egyszerre tiszteleg a legjobb vámpírtörténetek előtt, és mégis egyedülálló módon emelkedik ki közülük.
Véleményem:
Kifejezetten szeretem az olyan vámpíros történeteket, ahol ezek a természetfeletti lények nem romantikus, csillogó szupersrácként jelennek meg (oké, annak is megvan a maga varázsa:)), hanem a klasszikus történetekhez hű szörnyetegekként. Grady Hendrix-től még nem olvastam korábban, azonban A dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen minden porcikájával igyekezett felhívni magára a figyelmemet, a frappáns címtől kezdve, az izgalmas társadalmi kontextuson át a hangulatos borítóig. Az i-re az tette fel a pontot, hogy az Agave Könyvek regényeiben ritkán csalódom, így joggal várhattam, hogy az év egyik horror ínyencségét tartom a kezemben - és szerencsére nem is kellett csalódnom.
Történetünk a 80-as évek végén kezdődik, egy tipikus déli állam kertvárosi környezetében, ahol a feleségek a gyermekneveléssel és a háztartás vezetésével vannak elfoglalva, a szomszédok odafigyelnek egymásra, és ahol alapvetően soha nem történik semmilyen kirívó esemény. Főszereplőnk, Patricia maga is feleség és anya, akinek a legnagyobb dráma az életében éppen az, hogy úgy készül a helyi olvasókör rendes gyűlésére, hogy nem olvasta az éppen aktuális kötetet. A regény eleje szépen felvázolja ezt a kisvárosi miliőt, a jómódú fehér asszonyok alábecsült, ingerszegény életét, ahol még egy ilyen történés is kizökkenthet valakit a lelki békéjéből. Azonban hamar merészebb vizekre evezünk, nevezetesen akkor, amikor Patriciát megtámadja az egyik környékbeli idős hölgy, méghozzá meglehetősen drasztikus módon: főhősünk fülcimpáját is leharapja.
Patriciát eléggé sokkolják az események, de igyekszik a megszokott kerékvágásban folytatni az életét, amit hamarosan megzavar az újonnan ideköltöző, karizmatikus férfi, James Harris. A férfi eleinte mindenki számára rokonszenves, a férjeket pillanatok alatt az ujjai köré csavarja, és Patricia is erős vonzalmat érez iránta, egészen addig, amíg nem tapasztal néhány igazán aggasztó dolgot a férfival kapcsolatban. A városka külvárosi részében közben sorra tűnnek el a gyerekek, ráadásul Patricia idős és demens anyósa is nyugtalanító dolgokat állít Harrisről. A bökkenő csupán annyi, hogy Patricia teljesen egyedül marad a gyanújával, egy olyan világban, ahol a nők aggodalmait többnyire hisztériaként azonosítják, és ahol csak magára és lojális nőtársaira számíthat, ha meg akarja menteni azokat, akiket szeret.
A könyv gyakorlatilag az első pillanattól kezdve beszippantja az olvasóját, nagyon erősen átadja azt a hangulatot és légkört, amiben a történet játszódik. Az álmos kisváros és annak elsőre nem túl izgalmas karaktereinek bemutatása után azonban olyan váratlanul csöppenünk bele a vadabb, horrorisztikusabb jelenetekbe, hogy szinte a biztonsági öveket sincs időnk becsatolni. Igazi vámpíros horror ez a javából, ugyanakkor sok szempontból sokkal több is annál. A konkrét fenyegetés, a természetfeletti gonosz itt tulajdonképpen csupán extraként jelenik meg, hiszen az igazi horrort az a működés szolgáltatja, amiben a nők abszolút alsóbbrendűként vannak kezelve, és ahol hőseink átélhetik a totális tehetetlenség érzését akkor, amikor senki sem akar hinni nekik vagy a segítségükre sietni. Éppen ezért például a teljesen hétköznapi párbeszédeket néha sokkal sokkolóbb volt olvasni, mint a legvéresebb epizódokat, rég éreztem olyan erős dühöt és frusztrációt, mint ennek a könyvnek a lapozgatása során. De ezen a ponton azt is be kell vallanom, hogy néha legalább annyira haragudtam azokra a nőkre, akik nem vállalnak szolidaritást társaikért, mint a férfiakra, akik infantilizálják feleségeiket.
A viszonylag hosszú terjedelem ellenére nagyon gyorsan lehet haladni a történettel, mindig történik valami és folyamatos a feszültség, nem nélkülözi a fekete humort sem, én pedig végig szorítottam Patriciának, hogy ne hagyja magát elnyomni és elhallgattatni. A regény több év cselekményét öleli fel, így van időnk jobban megismerni a szereplőket, ugyanakkor Patricia mellett talán csak Mrs. Greene karakterét éreztem igazán markánsnak. A többiek inkább arra szolgáltak, hogy illusztráljanak egy nagyon jellegzetes korszakot és társadalmi berendezkedést, ahol a valódi egyenjogúság még csak álom a nők számára. Mindebbe a kontextusba remekül illeszkedett a véres, néhol kifejezetten ijesztő horror szál, amitől a végén tökéletesen elégedetten csuktam be a könyvet.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a különleges hangulatú, érdekes társadalmi kérdéseket is feszegető horrorokat és az erős női karaktereket.
Nyereményjáték:
Mivel az Olvasókörben elsősorban True Crime-okat, tényregényeket forgatnak, ilyen könyvek fülszövegéből találtok részleteket. Megoldásnak a szerző nevét és a könyv címét kérjük.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
A kötetet többször újra kiadták, és ilyenkor a szerző kiegészítette a történetet az addig eltelt idő eseményeivel. Az eredmény pedig egy megrázó és ijesztő beszámoló nemcsak arról, hogy Ted Bundy miként végzett bizonyítottan 36 nővel – és feltehetően még több tucattal –, hanem arról is, hogy soha nem tudhatjuk igazán, mi rejtőzik a másik ember maszkja mögött.
Állomáslista:
Állomáslista:
03.23 Olvasónapló
03.25 Hagyjatok!Olvasok!
03.27 Könyv és Más
03.29 Spirit Bliss, Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése