Jonathan Haidt: A ​szorongó nemzedék

 

Kiadó: Corvina Kiadó, 2025

Oldalszám: 400 oldal

Eredeti cím: The Anxious Generation

Fordította: Papolczy Péter

ISBN: 9789631370980

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Aggódik gyermeke mentális egészségéért, aki szinte bebábozódott az online világ virtuális terébe? Esetleg fiatalként sokat rágódik a rengeteg negatív tartalom miatt? Vagy egyszerűen csak szeretné tudni, milyen hatással van a „telefonalapú lét” társadalmunkra? Az utóbbi évtizedek eredményei rémisztőek, főleg a Z generációt illetően. Haidt az okostelefonokat, a közösségi médiát és a virtuális térrel kapcsolatos egyéb tényezőket nevezi meg felelősként, amelyek beavatkoznak a gyermekek szociális és neurológiai fejlődésébe, számtalan problémát okozva ezzel, mint például a figyelemzavar és a perfekcionizmus hajhászása. A lehangoló számokat és tényeket látva adódik a kérdés: merre induljunk tovább? Haidt szerint szerencsére van kiút, és ebben a művében kész tervet tár elénk, amelyhez mindenki erőfeszítésére szükség lesz – de megéri, elvégre gyermekeink jövője a tét. A könyv az angolszász világban óriási siker lett, emellett komoly kritikai visszhangja is volt.

Véleményem:

Gyakorlatilag egész felnőtt életemben foglalkoztam pedagógiával, akár elméleti, akár gyakorlati szempontból. A legelső, pedagógia, később neveléstudomány szakos diplomáim csak hozták maguk után a többit, mindig tanulni akarok valami újat, valami mélyebbet, bármit, ami kicsit is hozzátehet ahhoz, hogy jól csináljam. Mert a gyakorlatban meg azt látjuk, hogy nem csupán egyre nehezebb jól csinálni, de egyre nagyobb tétje is van annak a hatásnak, amit tudunk gyakorolni, akár a ránk bízott fiatalok, akár saját gyermekeink nevelésében. Tizenhat éve dolgozom középiskolásokkal, ami relatíve nem olyan sok idő, de már ez is elég ahhoz, hogy lássam, mennyit változott a világ, és az, ahogyan ők érzik magukat a bőrükben. Soha ilyen magas számban nem voltak jelen szorongó, depressziós, magányos fiatalok, és persze az ember mindent megtesz, hogy segítsen, de borzasztó fontos lenne a felnőtteknek aktívan tenni valamit preventív jelleggel, hogy később ne a sokkal nagyobb problémát kelljen kezelni. Kicsit messziről indultam, de ezek a tapasztalások vezettek ahhoz, hogy nagyon kíváncsi lettem Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus A ​szorongó nemzedék című kötetére. 

Én nagyon szeretem, amikor egy tudományos, pszichológiai ismeretterjesztő kötet világos, érthető struktúrával és logikával rendelkezik, szerencsére ez a könyv abszolút megfelelt ennek. A szerző először hosszasan ismerteti velünk, hogy az utóbbi években, különösen 2010 óta milyen mértékben emelkedtek a fiatalokat érintő pszichés problémák, a szorongás vagy a depresszió. Mindez nem légből kapott állítások alapján történik, hanem maximálisan alátámasztva, számtalan kutatás eredményét áttekinthetjük a hozzájuk tartozó grafikonokkal. Jonathan Haidt  nem árul zsákbamacskát, már az elején világossá teszi, hogy ezért a tendenciáért elsősorban az okostelefonok elterjedését és a közösségi oldalakhoz való túl korai és kontroll nélküli hozzáférést teszi felelőssé, illetve azt, hogy ezzel párhuzamosan a felnőttek soha nem látott mértékben lettek kontrollálók a való világgal kapcsolatos tapasztalatszerzés tekintetében. Innentől kezdve tulajdonképpen jó ideig csak az ezzel kapcsolatos állítások alátámasztása történik hiteles, olvasmányos módon. 

Alaposan végigkövethetjük a játékalapú gyermekkor sajátosságait, amikor a gyerekeknek még volt lehetőségük arra, hogy fejlődési szükségleteiknek megfelelő élményeket szerezhessenek, és különböző kortárs közösségekben tanulhassák meg a társas kapcsolatok szabályait és az érzelmek kezelését. Majd következett a szerző által Nagy Áthuzalozásnak nevezett korszak, és vele együtt a telefonalapú gyerekkor. Tulajdonképpen semmi olyat nem írt a szerző, amiről ne gondolkoztam volna korábban is hasonlóképpen, mégis mellbevágó volt ilyen szemléletesen és nyersen látni az összefüggéseket és a lehetséges következményeket. Azt gondolom, tényleg eljutottunk egy olyan jelenbe, amikor a való világban a széltől is óvjuk a gyerekeket, miközben az internet legsötétebb bugyraiban is felügyelet nélkül hagyjuk őket adott esetben, és a kutatások a tapasztalatokkal együtt azt mutatják, hogy ez nem a megfelelő irány. 

Egy hasonló könyvnek természetesen csak akkor van értelme, ha a negatívumok és a vészharangok kongatása mellett segítséget és tanácsokat is tud adni, és szerencsére ez nem marad el. Más kérdés, hogy ezek egy része túlmutat azon, amit egy átlagember itt és most meg tud tenni, hiszen a megoldás része lenne egy ésszerűbb törvényi szabályozás vagy az iskolai tevékenységek újragondolása. Ugyanakkor akadnak olyan szempontok, ötletek és konkrét, megvalósítható lépések is, amiket akár mi is megtehetünk egyedül vagy a szűkebb közösségünkben annak érdekében, hogy a gyerekek kísérletező kedvű, másokhoz kapcsolódni képes felnőttek lehessenek, akiknek az életében a valós élmények, a játék és a felfedezés legalább olyan fontos, mint az én generációm gyerekkorában. Persze tény, hogy ez az egész kérdéskör se nem egyszerű, se nem fekete-fehér, ugyanakkor a szerző nem is láttatja annak - ezt támasztja alá az a közel 90 oldal, ami semmi másból nem áll, mint a jegyzetek, felhasznált források felsorolásából. 

Az olvasás közben többször gondoltam arra, hogy ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném mindenki számára, aki gyereket nevel vagy fiatalokkal foglalkozik. Nem muszáj persze minden pontjával egyetérteni, sőt, a szerző is hangsúlyozza, hogy neki se biztos, hogy mindenben igaza van, ugyanakkor annyira fontos lenne, ha a felnőttek rendszerben látnák ezeket a jelenségeket, az ok-okozati összefüggéseket, mindazt a csomagot, amit a mostani gyerekek gyerekkora jelent ebben a felgyorsult, megváltozott világban. Gondolatébresztő, alapos és gyakorlatias olvasmány, ami nem csupán ijesztgetni akar (bár én sajnos hiszem, hogy van, akinek arra lenne szüksége), hanem reményt és muníciót is adni ahhoz, hogy a kezdetben felvázolt negatív tendenciákon fordítani tudjunk. Én nagyon remélem, hogy előbb-utóbb sikerülni fog. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Minden szülőnek és pedagógusnak, ezen felül bárkinek, akit érdekelnek a 21. század pedagógiai-pszichológiai-társadalmi jelenségei és kihívásai. 

A kötetet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak!