Cat Lady – Macskahölgy (értékelés és nyereményjáték)
Minden macskarajongó figyelmébe ajánljuk Dawn O’Porter első magyarul megjelent regényét, a Macskahölgyet. A történet középpontjában Mia áll, aki feleségként igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de egyre inkább érzi, hogy igazi énje kibontakozóban van. Egy útkereső és kissé elveszett nő története, aki mellett mindig ott áll rendíthetetlenül hű társa és macskája, Galamb. A Kossuth Kiadó jóvoltából a turné során lehetőségetek van nyerni egy példányt a kötetből. Tartsatok velünk!
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2026
Oldalszám: 384 oldal
Eredeti cím: Cat Lady
Fordította: Mester Yvonne
ISBN: 9789636368227
A könyvet ITT tudod megrendelni!
.jpg)
Fülszöveg:
Egy igazi nő mindig talpra esik…
Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.
Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…
Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?
Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!
Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.
Véleményem:
A macskás témájú könyvekre mindig figyelni szoktam, és amikor megláttam a Kossuth Kiadó újdonságát, megörültem, hogy a mostanában népszerű (és egyébként általam is kedvelt) ázsiai történetek mellett egy chick litet is olvashatok, ahol a doromboló négylábúaké a főszerep. Ehhez jött hozzá, hogy Dawn O'Porter Cat Lady című kötete hihetetlenül figyelemfelkeltő a színvilágával és látványos borítójával, én pedig biztos voltam benne, hogy egy humoros, szórakoztató regényt kapok majd. Nos, azt talán már ezen a ponton érdemes elmondanom, hogy ez a regény teljes mértékben meglepett, egész más volt, mint amire számítottam. A humoros, könnyed kis limonádé helyett egy nagyon komoly kérdésekkel foglalkozó és brutálisan őszinte könyvet kaptam, ami egyszerre szól veszteségről, gyászról, önmagunk elfogadásáról és az önszeretetről.
.jpg)
Főhősünk, Mia, negyvenöt éves nő, aki vezető pozícióban dolgozik egy kis cégnél, és meglehetősen furcsa családi felállásban éli az életét. A férje kisfia mellett, akit váltott gondoskodásban nevelnek, még az exfeleség is gyakori vendég a házukban, aki ráadásul nem különösebben törekszik arra, hogy kedves legyen Miával. Főszereplőnk számára a béke szigetét tizenhat éves macskája jelenti, no meg az a társállatok elvesztésére specializálódott gyászcsoport, ahová anélkül kezd el járni, hogy meghalt volna a kisállata. Mia agyonkontrollált, precízen kiszámított életében csak idő kérdése, hogy egy nap dominóként omoljon össze minden: először a házassága hullik darabjaira, majd úgy tűnik, rövid időn belül az otthonát és a munkáját is elveszíti.
Mostanában nem ritkák a hasonló történetek, amikor egy szereplő rövid időn belül mindent elveszít, hogy aztán ebben az új helyzetben találja meg önmagát, vagy azokat az értékeket, személyeket, amik/akik igazán fontosak. Mia története is hasonló, ugyanakkor az általam megszokottakhoz képest sokkal nyersebb stílusban és kendőzetlenebb őszinteséggel mutatja be az írónő a kálváriáját. Éppen ezért, bár akadnak benne humoros jelenetek, egyáltalán nem mondanám egy humoros regénynek, inkább olyasminek, ami egy csomó olyan kérdéssel, problémával, élethelyzettel foglalkozik, amikkel kényelmetlen, kellemetlen szembenéznünk a való életben - így tehát nagy segítség, hogy legalább egy könyv lapjain megtehetjük.
A nagyobb fejezetek elején - melyek mindegyike egyébként egy-egy archetípushoz vagy Mia személyiségének egy aspektusához kapcsolódnak - olvashatunk röviden Mia gyerekkoráról is. Ezekből a szövegekből kiderül, miért problémás számára a kötődés, és miért olyan fontos neki Galamb, a macskája. Én hamar megkedveltem a karakterét, és rettenetesen sajnáltam az elejétől kezdve, hogy egy ennyire mérgező családi életben kell léteznie, ahol valójában senki nem fogadja el őt olyannak, amilyen. Nagyon tetszett a támogató gyászcsoport megjelenítése a könyvben, ahogy az is, hogy az oda járó emberek szép lassan közel kerültek egymáshoz. Akinek nincs és sosem volt állata, nem értheti meg, hogy a velük való kapcsolat mennyit jelent a gazdáiknak, és hogy elvesztésük kimondhatatlan fájdalmat okoz.
Tetszett, hogy a regényben egy csomó olyan, fontos kérdés megjelent, amik az én generációm számára relevánsak. Felmerül a mozaikcsaládban való boldogulás, a gyermek nélküli élet, a várható boldogságért meghozott kompromisszumok, a múlt sebeinek elengedése: mindez néha egész arcpirító váratlansággal és őszinteséggel, ami zavarba ejt, megmosolyogtat, elérzékenyít: egyszóval hat az olvasóra, ami miatt úgy gondolom, lehet majd ezt a történetet nagyon szeretni és nagyon utálni is. Én az előbbi tábort erősítem, számomra kimondottan formabontó és eredeti volt, macskásként pedig rengeteg dologgal tudtam azonosulni, a kötetben felmerült helyzetekkel kapcsolatban. Remélem, hogy a jövőben mást is olvashatunk majd az írónőtől.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Minden macskabolondnak, aki szívesen olvasna egy kicsit bizarr, kicsit nyers, de alapvetően csupaszív történetet.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során macskás könyvborítókat találtok minden állomáson, azonban a könyvcímek hiányoznak róluk. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok a címüket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése