Ruby, ​a legkisebb - Ivan, az egyetlen 3. (értékelés és nyereményjáték)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Ruby, a legkisebb. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják miként alakult Ruby, az elefánt élete miután átköltözött egy vadvédelmi parkba. 

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Kiadó: Maxim Kiadó, 2026

Oldalszám: 240 oldal

ISBN: 9789636900113

Eredeti cím: The One and Only Ruby

Fordító: Abrudán Katalin

Illusztrálta: Patricia Castelao

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Miután a hurrikán elpusztította az állatkertet, ahol Ruby és barátai éltek, az állatokat egy vadvédelmi parkba költöztették. A kis elefánt boldog itt, de örömét beárnyékolja valami. Közeleg az agyarnap, amikor megünneplik, hogy kibukkantak az agyarai, felnőtt. Mindenki izgatottan várja a nagy eseményt, kivéve Rubyt. Rengeteg érzés kavarog benne, és nem tud rendet tenni közöttük. Miközben próbálja megúszni a közelgő ünnepséget, meglátogatja Jabori, aki az afrikai elefántházban nevelte őt, még egészen pici korában. A férfival való találkozás Rubynak a vadaspark és a cirkusz előtti életének egyszerre örömteli és szomorú emlékeit idézi fel, így mesélni kezd Ivannak és Bobnak az afrikai szavannán töltött időkről. Mindeközben pedig rájön, a felnőtté válás nem is igazán az agyarakhoz kapcsolódik, hogy a csorda valójában nem létszámfüggő, hanem szeretetből és a barátság erejéből áll össze, és hogy sokkal bátrabb, mint ahogy azt hitte. Ha pedig ez idáig sohasem menekült, hát most sem fog. 

Véleményem:

Öt évvel ezelőtt visszavonhatatlanul belopta magát a szívembe Katherine Applegate Ivan, az egyetlen című könyve, és nagyon örültem, hogy olvashatom végre a sorozat harmadik részét is, aminek középpontjában a kedves elefántbébi, Ruby áll. Nagyon jó volt visszacsöppenni az írónő érzékeny világába, és amellett, hogy szívmelengető volt Ruby, a legkisebb történetét olvasni, most sem úsztam meg százas zsebkendő nélkül. 

Ivan, Bob és Ruby élete sokkal jobbra fordul, miután egy olyan vadállatmenhelyre kerülnek, ahol valóban odafigyelnek rájuk és gondoskodnak róluk, ráadásul új barátokra is szert tesznek. Ruby például egy új elefántcsorda tagja lesz, ahol az idős mátriárka mellett számos nagynéni igyekszik egyengetni az útját. Ruby számára közeleg egy fontos mérföldkő, az úgynevezett agyarnap, melynek keretében a csorda tagjai megünneplik egy elefánt felnőtté válását. Csak az a bökkenő, hogy főhősünk a legkevésbé sem várja ezt a jeles szertartást: nem csupán az ünnepség rémíti meg és az, hogy biztosan elront majd valamit, de annak sem tud igazán örülni, hogy agyara van, és hamarosan ennek okára is fény derül. 

Bár Rubyval már találkozhattunk a korábbi részekben, a múltjáról nem tudtunk meg sokat, ebben a részben ezt pótolja az írónő. Miután a kiselefánt egyre gondterheltebb, Ivan, Bob és a többiek ráveszik, hogy ossza meg velük az érzéseit és a történetét, milyen volt az élete, amikor még a Szavannán élt. Ruby pedig mesél, az ő szemén keresztül pedig nem csupán azt láthatjuk, milyen összetartó és gondoskodó egy elefántcsorda, hanem sajnos azt is, hogy az emberek milyen kegyetlenségekre képesek, ha az elefántokról, különösen az agyarukról van szó. Ruby visszaemlékezései néha fájdalmasak, néha viccesek, néha pedig egyszerűen felemelőek, így egy igazi érzelmi hullámvasút a kötet olvasása. 

A könyv egyik fő kérdése természetesen az lesz, hogy a kiselefánt hogyan tudja elrendezni magában a dolgokat, illetve megbirkózni a gyásszal, nem csupán vér szerinti családja, hanem Stella kapcsán is. A történet egyik fontos tanulsága, hogy még a veszteségek és sok szenvedés után is várhat ránk új kezdet és boldogság, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megnyissuk a szívünket másoknak. Ezzel kapcsolatban már Ivantól és Bobtól is sokat tanulhattunk, én pedig nagyon örülök, hogy Ruby nézőpontjával tovább színesedett ez a csodaszép történet. 

Azt gondolom, hogy maga a sorozat tökéletes választás lehet minden olyan gyereknek és felnőttnek, akik szeretik az állatokat, és megható, elgondolkodtató történeteket szeretnének olvasni róluk, amikből sokat lehet tanulni. A könyv sokat tehet azért is, hogy a gyerekekben már hamar kialakuljon az igény a környezet és az állatok védelmére, illetve felismerjék, hogy nekünk, embereknek mekkora felelősségünk van abban, hogy az állatok békében élhessenek, lehetőség szerint a saját élővilágukban. Patricia Castelao illusztrációi most is remekül kiegészítik a szöveget, ami egyébként olvasmányos, mégis nagyon szép. Nagyon jó volt újra találkozni Ivannal és Bobbal, illetve megismerni Ruby történetét is. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik az érzelmes, megható történeteket állatokról, barátságról és bátorságról.

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során Rubyhoz hasonlóan olyan hazai, állatkerti elefántokat keresünk, akik lakóhelyükről tovább költöztek. Minden állomáson találtok egy rövid bemutatkozót az adott elefánttól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogyan hívhatják őket. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:

2017. november 8-án születtem a fővárosban, anya és apa második borjaként. Nevemet a látogatók szavazták meg, akik végül egy szanszkrit név mellett döntöttek, melynek jelentése hajnal vagy napfelkelte. Ám nem én vagyok az első ezen a néven, ugyanis 1970-90 között már élt egy ilyen nevű bika ebben az állatkertben. Tőle eltérően nekem kamaszkorom kezdetén, 2023. szeptemberében el kellett hagynom a családi fészket. Azóta Szegeden élek. Ki vagyok?

Állomáslista:

08/20 Dreamworld

08/23 Könyv és más

08/24 Csak olvass!