Lázadó ​nők klubja (értékelés és nyereményjáték)

 

Kathryn Stockett, A segítség szerzőjének új regénye jelent meg az Open Books gondozásában: a Lázadó nők klubja. Ez a történet az 1930-as évek Amerikájába, a gazdasági válság sújtotta Mississippibe kalauzolja az olvasót. Birdie Calhoun egy olyan világban próbál boldogulni, ahol a nőknek kevés lehetőség jut, ám egy különös találkozás az árvaházi Meggel és az ajtajában egyszer csak felbukkanó Charlie-val olyan eseményekbe sodorják, amelyek nemcsak a saját életét, hanem a körülötte élők sorsát is megváltoztatják. Ha szeretnétek megismerni ezt a különleges, bátor nőkről, barátságról és újrakezdésről szóló történetet, a blogturné során egy példányt is nyerhettek a regényből!

Kiadó: Open Books, 2026

Oldalszám: 704 oldal

Eredeti cím: The Calamity Club

Fordította: Dési András György

ISBN: 9789635726455

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Mississippi, 1933. A nagy gazdasági világválság sötét árnyéka vetül a déli államokra, ahol a becsületnél csak a látszat fenntartása a fontosabb.

Birdie Calhoun huszonnégy éves, hajadon, és pontosan tudja, mit jelent a nélkülözés. Pénzt kérni érkezik gazdag családba beházasodott húgához, ám hamarosan kiderül, hogy sógora családja nála is nagyobb bajban van. Hogy megmentse az ősi kúriát az elárverezéstől, Birdie egy semmiből felbukkant, különös és elszánt nő, Charlie segítségével kockázatos és merész vállalkozásba fog, amely alapjaiban kezdi ki a konzervatív kisváros képmutató erkölcseit.

Eközben a helyi árvaház penészes falai között a tizenegy éves Meg a szabadságról és az anyjáról álmodozik, aki biztosan vissza fog jönni érte egyszer. Nem is sejti, hogy az árvaház gőgös igazgatónője miért gyűlöli őt annyira, ahogy azt sem, hogy sorsa végül Birdie és Charlie valószínűtlen és vakmerő szövetségének sikerén múlik majd.

A Lázadó nők klubja szívszorító, fanyar humorú, mégis felemelő történet barátságról, kitartásról, túlélésről és a szabadság áráról egy olyan világban, ahol a nőknek nem osztottak lapot – s ezért úgy döntenek, inkább átírják a játékszabályokat.

Véleményem:

Kathryn Stockett A segítség című regénye az abszolút kedvenceim között szerepel, és annak idején sokat szomorkodtam amiatt, hogy egy ennyire tehetséges írónőnek miért nem jelent meg több könyve. Ezek alapján nem csoda, hogy majd' kiugrottan a bőrömből, amikor megtudtam, érkezik a Lázadó ​nők klubja, mely öröm csak fokozódott, amikor az Open Books Kiadónak köszönhetően meg is érkezett hozzám ez a gyönyörű kötet. A terjedelem sem riasztott el, biztos voltam benne, hogy imádni fogom minden sorát, legfeljebb azért haladtam kicsit lassan vele, mert egy hasonló féltéglával azért már a közlekedés sem olyan egyszerű. :) Na de lássuk, mit várhatunk Stockett tizenhat év után megjelent, új történetétől!

A Lázadó nők klubja az 1930-as évekbe kalauzol bennünket Mississippibe, a nagy gazdasági világválság idejébe. Egyik főszereplőnk a huszonnégy éves Birdie Calhoun, aki független fiatal nőként igyekszik minél jobban támogatni anyját és nagyanyját, miközben kortársaihoz képest egészen modern és felvilágosult nézeteket vall a világ dolgairól. A válság persze az ő családját sem kíméli, így egy nap az anyja megkéri, hogy látogassa meg jól házasodott bankárfeleség húgát, és kérjen tőle kölcsön egy kis pénzt. Birdie-nek nem nagyon fűlik a foga a dologhoz, főleg azért, mert a húga látványosan maga mögött hagyta szerényebb körülmények között élő rokonait, de azért felkerekedik, hogy megpróbáljon segítséget kérni. Amikor megérkezik végül a jómódú házba, először úgy tűnik, sógora és húga sora jól megy, de szép lassan kiderül, hogy a válság őket sem kímélte, ráadásul Frances sok mindent nem tud a valós anyagi helyzetükről és férje viselt dolgairól. 

A másik főszereplőnk egy egészen fiatal, tizenegy éves lány, Meg, aki már egy ideje a lelencházban él, miután anyja egy nap magára hagyta. Meg éppen egy olyan érzékeny korszakban van, amikor már nem igazán kislány, de mégiscsak egy gyerek, akinek szüksége lenne a szeretetre. Ezt viszont nem kapja meg, a lelencház vezetője pedig mintha direkt pikkelne is rá, és válogatott módszerekkel igyekszik gyötörni őt. Mivel Frances is az otthonban önkénteskedik, Birdie egy nap elmegy vele, hogy segítsen a könyvelésben, így kezd el összefonódni a sorsa Megével. Birdie meglátja azt is, amit a felszín igyekszik elrejteni, és egyre világosabb számára, hogy a lelencház működése távolról sem ideális. Ezzel párhuzamosan húga helyzete is egyre nehezebbé válik, így a történet női szereplői egy nem mindennapi és veszélyes vállalkozásba kezdenek, hogy túléljék valahogy a válság okozta nehézségeket. 

Korábban írtam, mennyire optimista voltam azzal kapcsolatban, hogy hiába a féltégla méret, így is imádni fogom a regényt, és ez így is történt. Igaz, hogy valószínűleg jócskán lehetett volna húzni belőle, de így sem mondanám, hogy bármelyik része unalmas volt. Inkább csak igényelte a nagyobb odafigyelést és elmerülést, ami viszont meghálálta magát, hiszen az írónőnek köszönhetően nagyon érzékletesen pillanthatunk bele egy fontos és nehéz történelmi korszakba. Míg A segítségben elsősorban a faji előítéletek kerültek a középpontba, itt inkább a nők helyzete van fókuszban, pontosabban az, hogy ezekben az időkben mennyivel nehezebb volt számukra minden. Felmerül fontos témaként, hogy mennyit ért egy olyan nő, akinek se férje, se gyermeke nincsen, de akár ugyanígy az is, hogy mennyit ért egy gyermek, akit az anyja hagyott magára. Szerepet kap még témaként a szegénység, a homoszexualitás és a prostitúció is, illetve az, mennyire rideg körülmények között gondoskodott az állam azokról, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben voltak. De ahogy Stockett-nél megszokhattuk, itt is felcsillan a remény, elsősorban a bátorság, állhatatosság, bajtársiasság formájában, amit nagyon szépen mutat be a történet. Birdie karaktere nagyon közel került hozzám. Sok szempontból emlékeztetett Skeeter-re, hiszen ő is erős akaratú, önűlló és bátor fiatal nő, mégis egy teljesen más, eleven karakter volt, akit tökéletesen magam elé tudtam képzelni. Meg is szimpatikus volt, de érdekes módon Frances figurája érintett meg sok szempontból. A regény elején kimondottan utáltam, nagyon bosszantott, hogy ennyire anyagias és így hátat fordított a családjának, azonban ahogy fejezetről fejezetre haladtam, az utálatot egyre inkább felváltotta a sajnálat és az együttérzés. Stockett jó abban, hogy megmutassa, mindannyian emberek vagyunk, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt, és bizonyos szempontból a regény minden karaktere áldozata volt egy elnyomó, mélyen patriarchális világnak. 

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert tényleg kéri az odafigyelést, de nagyon örülök, hogy kitartottam. Erről a történelmi korszakról keveset tudok, és mindig érdekes szembesülni azzal, hogy az amerikai történelemnek milyen sötét időszakai voltak. A nehéz témákat és jeleneteket fanyar humor teszi emészthetővé, és Stockett optimizmusa azzal kapcsolatban, hogy összefogással és segítséggel a gyengébbek is szembeszállhatnak a nehézségekkel. A kivitelezés pedig egészen csodás lett, örülök, hogy egy ilyen szép kötetet tudhatok a polcomon. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel az amerikai történelem, és szívesen olvas erős, izgalmas női karakterekről. 

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunk középpontjában az 1933-as események állnak - mi felteszünk minden állomáson egy állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, hogy az az állítás igaz vagy hamis. A megoldást írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

1933-ban Japán kilépett a Népszövetségből.

 

Állomáslista:

08.27. Kitablar

08.29. Olvasónapló

08.31. Veronika’s Reader Feeder

09.02. Pandalány olvas

09.04. Könyv és más

09.06. Spirit Bliss - Sárga könyves út

09.08. Readinspo

09.10. Ambivalentina