Kései párbeszéd

Fülszöveg:

Addie, ​a hetvenes éveiben járó özvegyasszony rosszul alszik. Megkéri hát szintén özvegy szomszédját, Louist, töltse ezentúl az ő ágyában az éjszakákat: nem szexre vágyik, csak társaságra.  Mindketten izgatottan készülnek az első éjszakára. És teli kétellyel. De a szokatlan ötlet beválik, a két magányos ember egyre közelebb kerül egymáshoz.  A coloradói kisváros, Holt lakói közül azonban sokan rossz szemmel nézik Addie és Louis kései románcát. Mint ahogy a felnőtt gyerekeik is…  Kent Haruf lírai regényt írt olyan idős emberekről, akik nem félnek megbotránkoztatni környezetüket, és mernek új életet kezdeni hetvenen túl.  A 2014-ben elhunyt Kent Haruf utolsó regénye az év egyik legnagyobb könyvsikere volt Amerikában. Film is készül belőle Ritesh Batra rendezésében; a két főszerepet Robert Redford és Jane Fonda játssza: majdnem ötven év után láthatjuk majd újra együtt őket a filmvásznon. Méltó párjai lesznek a kortalan szerelem legismertebb megformálóinak, Meryl Streepnek és Clint Eastwoodnak A szív hídjai-ban.

Véleményem:

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogyan is viszonyulok a romantikus regényekhez. Mert egyrészről persze, az ember lánya szeret szívmelengető szerelmi történeteket olvasni, ugyanakkor, ahogy egyre több könyv és év van mögöttem, úgy szökik magasabbra az igényszintem is. Még mindig elvagyok a limonádé típusú romantikus történetekkel is (mondjuk a balatonaligai strandon), de tudom, hogy ennél már több kell ahhoz, hogy valami igazán eltaláljon.

Ennek a történetnek sikerült. Kicsit aggódtam, mert a kritikák nem annyira kedvezőek róla, de gondoltam, egy próbát mindenképpen megér. És milyen jól gondoltam!

Ez a könyv se több, se kevesebb annál, amit a fülszöveg alapján ígér: két idős ember története, akik már leélték az életük nagy részét, mégis úgy döntenek, hogy azt a keveset, ami még hátravan, akár meg is oszthatják egymással. Hihetetlenül szép és hiteles, ahogy kettejük kapcsolata kibontakozik, ami bizonyos szempontból olyan, mint két tinédzser egymásra találása, másrészt viszont, a mögöttük álló éveknek, és a „most már minden mindegy” érzésnek köszönhetően végtelenül letisztult. Az együtt töltött éjszakák során megosztják egymással legféltettebb titkaikat, hibáikat, amiket az évek során elkövettek, olyan közel kerülve egymáshoz, ahogy családjukkal, korábbi házastársaikkal soha nem sikerült.

Az egyik kritika a könyvvel kapcsolatban, hogy nagyon minimalista. Ez tény, tulajdonképpen egy nap alatt kényelmesen el lehet olvasni, inkább a párbeszédek dominálnak, mint a hosszas leírások. Érdekes módon engem pont ez az egyszerűség és letisztultság fogott meg, mert számomra minden sornak, gondolatnak súlya volt, és úgy volt tökéletes, ahogy.

Az egyetlen dolog, ami kicsit zavart, hogy szerintem túl negatívan ítélte meg a főhősök kapcsolatát a környezetük, ahelyett, hogy örültek volna, hogy nem magányosak többé (bár persze nyilván magamból és a környezetemből indulok ki, és lehet, hogy amúgy tök gyakori ez a hozzáállás, sajnos). Ettől függetlenül nagyon-nagyon tetszett, meghatott és elgondolkodtatott, és emlékeztetett arra, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan módon éljük, ami nem tesz igazán boldoggá.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom?

Én most azt mondanám, hogy mindenkinek, de tényleg (aztán ha mégse jön be, bocsika).