Tüskék és rózsák udvara

Fülszöveg:

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.  Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.  Szexi, akciódús sorozat első kötete.

 Véleményem: 

Marhára féltem belekezdeni ebbe a könyvbe, mert ugyan sokan nagyon jókat írnak róla, tartottam tőle, hogy nekem mégis csalódást fog okozni (igazából nem tudom, miért, talán mert kicsit megcsömörlöttem a hasonló történetektől, és ritkán találkozom igazi újdonsággal). Hát örömmel jelentem, hogy a félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert ez egy igazán jó kis regény.

Először is, nagyon örültem, hogy már az elején beszippantott a cselekmény, az elbeszélés stílusa (és végre egy könyv, amiben nem találtam elírást vagy hibát!). Feyre igazán tökös női főhős, aki ugyan nagy szegénységben él lecsúszott apjával és butácska/gonoszka nővéreivel, mégsem nyafog állandóan, hanem keményen küzd az életben maradásért. Amikor felbukkan a történetben Tamlin, hogy magával vigye Feyre-t a tündérek világába, már sejteni lehet, hogy egyfajta Szépség és a Szörnyeteg feldolgozás várható, mégis sikerült úgy megírni az egészet, hogy eredeti és izgalmas legyen.

Tetszett, hogy a tündérek alapvetően a rosszfiúk (legalábbis az emberek szemszögéből tekintve), ugyanakkor kellően sokfélék és érdekesek ahhoz, hogy mégis jobban meg akarjuk ismerni őket. Szépen fel volt építve az is, ahogy Feyre egyre nyitottabbá válik az ő világuk iránt, nem az a tipikus „jaj de utállak-jaj de utállak-na jó, most már szeretlek-sztori”. Maga a történet jól összeszedett, kidolgozott, van benne intrika, akció, humor, és pont annyi romantika, amennyi kell. Óriási pozitívum, hogy nem csupán a főbb szereplők vannak tisztességesen megírva, hanem a kisebb/nagyobb mellékszereplők is, a karakterek összetettek, nem tudta le őket az írónő annyival, hogy jók vagy rosszak (nekem Lucien lett a szívem csücske, de szerintem mindenki talál kedvére valót). 

A terjedelme ellenére nagyon gyorsan haladtam vele, és hipphopp a végére is értem, nyüszítve a folytatásért.:)

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik ismerkedni szeretnének a fantasy műfajjal, és azoknak is, akik már nagyon sokat olvastak, éppen ezért vágynak valami újdonságra.