Ann Patchett: Whistler
A 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatának egy újabb kötete jelent meg nemrégiben Ann Patchett tollából. A regényben két rég egymástól elsodródott ember találkozik újra és felelevenítve a közös múltat az emlékek más megvilágításba kerülnek. Ann Patchett finom tollából ismét egy magával ragadó szerethető történetet kapunk. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a könyvet.
Kiadó: 21. Század Kiadó, 2026
Oldalszám: 300 oldal
Eredeti cím: Whistler
Fordította: Gy. Horváth László
ISBN: 9789635687848
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Egyetlen váratlan pillanat elég ahhoz, hogy egy egész élet új megvilágításba kerüljön.
Daphne éppen a New York-i Metropolitan Múzeum kiállítótermeiben sétál a férjével, amikor észreveszi, hogy egy ősz hajú idegen követi őket. A férfi Eddie Triplett – Daphne egykori mostohaapja, aki alig több mint egy évig volt része Daphne gyerekkorának, mégis mindent megváltoztatott. Egy végzetes este azonban mindkettőjük életét más irányba terelte. Amikor most váratlanul újra találkoznak, jelen és múlt egymásba fonódik, és kiderül, hogy egy egészen rövid kapcsolat is alapjaiban tudja meghatározni két ember sorsát.
A Whistler két felnőttről szól, akik visszanéznek a saját döntéseikre és azokra a döntésekre, amelyeket mások hoztak meg helyettük. A bátorságról, az emlékezetről és azokról a látszólag apró, mégis sorsdöntő pillanatokról mesél, amelyek kijelölik az életünk irányát.
Ann Patchett a tőle megszokott finom humorral és ragyogó eleganciával mutatja meg, hogy az igazán nagyszerű történetek valóban képesek megmenteni bennünket.
Véleményem:
Ann Patchettnek eddig mindkét, a 21. Század Kiadónál megjelent regényét olvastam, és különösen A Holland Ház volt rám nagy hatással. Szeretem az olyan történeteket, amik anélkül is tudnak erősek, hatásosak lenni, hogy nagyszabású cselekménnyel operálnának, egyszerűen csak hétköznapi emberek sorsát és a köztük lévő kapcsolatokat mutatják be hiteles, érzelmes módon. Az írónő szerintem pont ebben igazán erős, és ebből a szempontból nem kellett csalódnom legújabb, Whistler című regényében sem.
A történet főhőse az ötvenhárom éves Daphne, aki férjével épp egy múzeumban sétál, amikor felbukkan a láthatáron egy férfi a múltjából. Ez a férfi Eddie Triplett, a nő egykori mostohaapja, akit kilencéves kora óta nem látott, miután egy súlyos baleset után az édesanyja minden magyarázat nélkül elküldte őt. Daphne és Eddie a több, mint negyven eltelt év ellenére képesek ugyanott folytatni kapcsolatukat, ahol abbahagyták, pontosabban egy annál sokkal magasabb minőségben, hiszen azóta mind a ketten felnőttek lettek, és Daphne végre választ kaphat azokra a kérdéseire, amik kislány kora óta nyomasztották, miután a férfi eltűnt az életükből.
Tulajdonképpen a könyv tényleges cselekménye se több, se kevesebb, mint annak számbavétele, mi minden történt a két emberrel a külön töltött negyven év során, illetve annak felgöngyölítése, hogy a látszólagos családi boldogság ellenére miért kellett Daphne-nak és nővérének Eddie nélkül felnőnie, aki annyira fontos volt a számukra. Mindeközben megismerhetünk különféle emberi sorsokat, nem csak a főszereplőkét, hanem mindenkiét, aki lazább-szorosabb módon kapcsolódik hozzájuk, illetve elmélázhatunk azon, hányféle módon lehetünk fontosak egy másik ember számára, mennyire lehet akár egy életre meghatározó néhány személy hatása az életünkre, illetve milyen nyomasztó lehet a bűntudat, ami egy egész gyerekkort végigkísér.
Számomra ez a könyv azokról az apró rezdülésekről szólt, amik alakítják a személyiségünket, vagy ha úgy tetszik, a sorsunkat. Azokról a kapcsolatokról, ahol nem feltétlenül a vér számít, hanem az, hogy úgy döntünk, fontos lesz számunkra egy másik ember, és gondoskodni akarunk róla. Hibákról, amiket elkövetünk, és a megbocsátás lehetőségéről. A visszafogott, szelíd stílusa és a szépirodalmi minőségű szöveg miatt az a fajta történet, ami lassan kúszik be az ember bőre alá, utána viszont jó sokáig velünk is marad még. Tulajdonképpen azt tisztelem a legjobban Ann Patchettben, hogy látszólag teljesen jelentéktelen dolgokról képes úgy írni, hogy annak súlya és értelme legyen, és valahogy rezonáljon az ember saját emlékeivel, megéléseivel.
Összességében szerintem a Whistler egy különleges és szép történet, de csak azok fogják értékelni, akik nem bánják, ha a cselekmény nem túlzottan akciódús. A lassan hömpölygő fejezetek ellenére szerintem olvasmányos és gyorsan lehet vele haladni, bár nem biztos, hogy érdemes sietni vele. Örülök, hogy egy újabb gyöngyszemet találhattam a Kiadó KULT Könyvek sorozatában.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassan hömpölygő, érzelmes, elgondolkodtató történeteket.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése