Eowyn Ivey: Fekete erdő, kék ég
Eowyn Ivey új regénye a vad Alaszkába repíti az olvasót, ahol a természet az úr és minden tettnek következménye van. A különleges regény főszereplője Birdie, az egyedülálló anyuka, aki hat éves lányát, Emaleent neveli. Az élete unalmas, és ő szabadságra vágyik, ám az élet egyáltalán nem olyan idilli a hegyek között, mint a filmekben és a mesékben. Eowyn Ivey misztikus történetéről a Blogturné Klub három bloggere mesél nektek. Tartsatok velünk erre a különleges utazásra a vadon sötét mélyébe.
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2026
Oldalszám: 384 oldal
Eredeti cím: Black Woods Blue Sky
Fordította: Mester Yvonne
ISBN: 9789636369651
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Birdie egyedül neveli a lányát, Emaleent egy alaszkai országút menti fogadóban, ahol pincérnőként dolgozik.
Arthur Neilsen, a halk szavú, sebhelyes fiatalember – aki csak az évszakok váltakozásakor bukkan fel az emberek között – egyszer megtalálja és hazaviszi Emaleent, miután a kislány eltévedt az erdőben. A legtöbben kerülik Arthurt, Birdie azonban észrevétlenül beleszeret a férfiba. Környezetük tiltakozása ellenére Birdie a férfi eldugott hegyi kunyhójába költözik Emaleennel, a Wolverine folyó túlsó partjára.
Ezután hármasban élnek a hatalmas, fekete erdőben, távol a civilizációtól. Eleinte minden idillinek tűnik, azonban Birdie hamar ráébred, hogy Arthur sokkal titokzatosabb és veszélyesebb, mint képzelte, és hogy az alaszkai vadonhoz hasonlóan az ő tündérmeséjük legalább olyan sötét, mint amilyen gyönyörű.
A Fekete erdő, kék ég egy anya és a lánya élet-halál harcáról és a vad élet csábításáról szól – arról, mit nyerhetünk vele, és milyen árat kell fizetnünk érte.
Ez a baljós, sötét tündérmese tökéletes választás a mágikus realizmus rajongónak, és azoknak, akik szeretik az újramesélt történeteket, valamint szeretnek mítoszokat és népmesei motívumokat felfedezni egy történetben.
„Elbűvölő, gyengéd, merész és gyönyörűen különös: a Fekete erdő, kék ég című könyvben Eowyn Ivey ismét azt teszi, amihez páratlanul ért. A mítoszokból gyönyörű kortárs történetet sző, amely gyönyörködteti az érzékeket, és oldalról oldalra magával ragad egészen a lenyűgöző befejezésig. Elgondolkodtat bennünket arról a térről, ahol az ember eggyé válik a természettel, és arról, hogy valójában csak akkor tanulunk, amikor odafigyelünk a saját világunkon túli világra. Visszafojtott lélegzettel, csodálattal telve olvastam. Ez egy igazán különleges könyv.” – Rachel Joyce, a Harold Fry valószínűtlen utazása szerzője
„Magával ragadó regény a szeretet kitartásáról, a megbocsátás erejéről és a vadon nyers, ellenállhatatlan vonzerejéről.” – Paula Hawkins, A lány a vonaton szerzője
„Ivey legújabb regényében a mítosz és a valóság összeolvad az alaszkai vadonban… A regényt átjárja Alaszka természeti világának lüktetése, amelyet Ivey olyan határvidékként ábrázol, ahol az emberi és az állati világ találkozik. A lebilincselő feszültség és a gyengéd pillanatok teszik igazán emlékezetessé.” – Publishers Weekly
„Atmoszférikus és mélyen metaforikus történet, amely az anyaságról, a női önrendelkezésről, a bennünk élő gyermekről és a természet szirénszerű hívásáról indít beszélgetést… A befejezése hónapokkal később is kísért.” – Vogue
Véleményem:
Bár Eowyn Ivey A hóleány című regénye már vagy tíz éve a polcomon csücsül, valahogy eddig nem került sorra, pedig nagyon jókat hallottam róla. Amikor láttam, hogy a Kossuth Kiadó kiadásában érkezik az írónő új könyve, a Fekete erdő, kék ég, úgy gondoltam, ez talán egy jel, hogy akkor inkább ezzel kell kezdenem az ismerkedést - és nagyon nem dönthettem rosszul, ugyanis most már biztos vagyok benne, hogy záros határidőn belül el fogom olvasni a másik regényt is végre.
A történetünk egyik főhőse a huszonéves Birdie, aki fiatal anyukaként igyekszik a maga módján gondoskodni önmagáról és hatéves kislányáról, Emaleenről. Alaszkában, közel a vadonhoz Birdie egy fogadóban dolgozik felszolgálóként, ugyanakkor az estéit még mindig gyakran tölti felelőtlen bulizással. Magának sem igazán tudja megfogalmazni, mi hiányzik pontosan az életéből, egyfajta vadság és szabadság, ami először igazán akkor válik megfogható igénnyé, amikor jobban megismeri patakon túl élő, magának való és zárkózott Arthurt. A férfi teljesen más, mint bárki, akit Birdie valaha ismert, és talán pont ezért olyan vonzó a számára, így hiába ismerősei józan tiltakozása és aggodalma, a nő hamarosan felkerekedik, hogy kislányával együtt Arthurhoz költözzenek a vadonban található, erdei kunyhójába.
Birdie személyiségére kifejezetten építő jelleggel hatnak az új életkörülmények. A letisztult feladatok, a puritán környezet és a természet vadsága bizonyos szempontból a legjobbat hozzák ki a nőből, aki maga is kicsit kívülállónak érezte magát a társadalomban. Emaleen számára pedig minden egy új kaland és játék, kíváncsian és izgatottan áll minden újdonság elé. A feszültség ott kezd szép fokozatosan bekúszni a történetbe, amikor egyre biztosabbá válik, hogy Arthur valami igazán sötét titkot rejteget előlük. Vajon elegendő a szeretet és a kitartás ahhoz, hogy mindannyian boldogok legyenek és felülkerekedjenek az akadályokon? Vagy a természet vadsága és kíméletlensége előbb-utóbb a vesztüket okozza? Konkrétumot természetesen nem fogok elárulni, annyit viszont igen, hogy Ivey egy csodaszép történeten keresztül ad választ ezekre a kérdésekre.
Az egyik dolog, ami nagyon tetszett ebben a regényben, az a természet képszerű, hiteles ábrázolása. Alaszka nem egy tipikus, romantikus vidék, hiszen a szépsége mellett rengeteg veszélyt foglal magába, és azoknak, akik itt akarnak boldogulni, néha igen kemény munkával telnek a mindennapjaik. Ugyanakkor, a nehézségek ellenére tökéletesen érteni tudtam Birdie-t, aki semmi másra nem vágyik, csak szabadságra, és mintha ez az élet lenne az egyetlen, amit józanul és egészségesen képes végigcsinálni. A másik dolog, ami nagyon megfogott, maga a történet, pontosabban az, ahogy az írónő a mágikus realizmus eszközeit és a népmesei motívumokat beépítette a regénybe. Egyszerre volt szép, mégis fájdalmas, és egy ponton túl kifejezetten nehéz volt olvasni abból a szempontból, hogy éreztem, egyöntetűen pozitív végkifejlete aligha lehet a történetnek.
Én nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a lassabban hömpölygő, varázslatos, keserédes regényeket, ahol nem feltétlenül a nagy izgalmakon és pörgős cselekményen van a hangsúly, mégis nagyon jó élmény olvasni. Nagyon erős a regény hangulata, úgy érzem, még az olvasás után is sokáig velem fog maradni. Ezek után tényleg nem kérdés, hogy minél előbb elolvassam az írónő másik regényét is, ami ehhez hasonlóan szintén Alaszkában játszódik.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a mágikus realizmust, illetve a keserédes, szép történeteket.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése