M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz
Mi kell a tökéletes házassághoz? Egy kis türelem, némi kompromisszum, és persze az, hogy ne bukj le a nappaliban heverő holttest miatt. M.K. Oliver fergetegesen morbid regénye egy olyan feleség mindennapjaiba enged betekintést, aki a végletekig elmegy azért, hogy jó iskolába juttassa a gyerekét, megszerezze álmai otthonát, és továbbra is egyben tartsa a házasságát. Fanyar humor, abszurd helyzetek és egyre meredekebb titkok gondoskodnak arról, hogy a fekete humor kedvelői garantáltan ne unatkozzanak. Vajon meddig lehet egy holttestet – és egy házasságot – sikeresen elrejteni? Tarts velünk, ha kíváncsi vagy!
Kiadó: Magnólia Kiadó, 2026
Oldalszám: 464 oldal
Eredeti cím: A Sociopath's Guide to a Successful Marriage
Fordította: Presér Ágnes Judit
ISBN: 9789635985388
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
EGY HULLA HEVER A NAPPALIMBAN.
A rendőrséget nem tervezem kihívni, mivel én szúrtam le a betolakodót. Ha őszinte akarok lenni, összesen hétszer. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz megölni valakit egy zöldségvágó késsel.
Mielőtt találgatni kezdenél: nem a férjem az. Kétségtelen, hogy töketlen alak úgy a szexuális életünkben, mint a munkahelyén, de ezért még nem ölném meg. Van most fontosabb dolgom.
Például be kell valahogy nyomnom a nagyobbik lányunkat a legjobb iskolába, és megtaláltam álmaim házát Hampsteadben, amire le akarok csapni. Meg el kéne rejtenem ezt a holttestet is.
EGY NŐ MUNKÁJA SOSEM ÉR VÉGET.
MEGTEREMTETTEM A TÖKÉLETES ÉLETET, ÉS NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁRKI ELVEGYE TŐLEM.
Véleményem:
Általában tudatosabb olvasó vagyok annál, mintsem hogy pusztán a cím alapján csapjak le egy friss megjelenésre, de azt hiszem, M.K. Oliver Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz című kötete elég sokunkat megszólított. :) A humoros történeteket szeretem, a thrillereket szintén, ez a két dolog pedig viszonylag ritkán szokott találkozni egy regényben, mindez csak tovább fokozta a kíváncsiságom. Utólag pedig egyáltalán nem bántam meg, hogy próbát tettem vele, mert az egyik legegyedibb történet volt, amit az utóbbi időben olvastam.
Regényünk főhőse a kétgyermekes anya és feleség, Lalla, aki a cselekmény kezdetén éppen azzal a problémával igyekszik megbirkózni, hogy eltüntessen egy holttestet a nappalijukból. Ráadásul az illető fickót történetesen ő ölte meg, mindezt azonban a lehető legnagyobb hidegvérrel, tökéletes szenvtelenséggel adja narrátorként a tudtunkra. Szép lassan megtudunk pár dolgot arról, ki a titokzatos fickó és hogy került Lalla lakásába, addig viszont hősnőnknek jó pár feladatot el kell intéznie és kipipálnia a teendő-listájáról - többek között a hulla elrejtését is.
Nos, egy ilyen ütős felvezető után hasonló stílusú folytatásra számíthatunk. Lalla személyében megismerünk egy nőt, aki elképesztően céltudatos, legyen szó álmai otthonáról, a férje munkahelyi előléptetéséről vagy a gyerekei iskoláztatásáról. Ő a tökéletes feleség és anyuka, aki mindent kézben tart és minden részletre figyel, legfeljebb egy egész kicsit máshogy van bedrótozva, mint egy normális ember - értve ezalatt, hogy például alapvető érzések hiányoznak belőle. A gyilkosság után, céltudatosság ide vagy oda, Lalla életében egyre több dolog kezd kisiklani, ráadásul a mélyen eltemetett múltja is elkezdi kísérteni. Mi pedig egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy hiába van itt egy morális szempontból minden létező normalitást áthágó főszereplő, mégis képesek vagyunk együttérezni vele, vagy akár egyenesen drukkolni neki.
Rég találkoztam olyan szokatlan főszereplővel, mint Lalla. Kicsit olyan volt, mintha Dextert beleoltanánk a Született feleségekbe, mégis sikerült a szerzőnek eredeti hangot megütnie. Lalla elképesztően számító, manipulatív, ravasz és önző, kicsit sem empatikus vagy jóindulatú másokkal szemben, mégis van benne valami, ami szerethető, és amiért drukkolunk, hogy akármilyen abszurd módon, de jól végződjön számára a történet. Valószínűleg ehhez kell az is, hogy tudjuk, egy regény szereplőjéről van szó (a való életben azért nagy valószínűséggel nem kedvelném őt), de az is, hogy Lalla karakterén keresztül görbe tükröt állítson Oliver annak a társadalmi rétegnek, ahol a külsőségek mindennél fontosabbak. Mindehhez kapunk rengeteg groteszk, humoros jelenetet, és bár a végére egy egész kicsit elfáradt a regény, én így is nagyon szerettem és élveztem.
Jó szívvel ajánlom hát mindenkinek, aki szereti a kicsit elborult, beteg, mégis elgondolkodtató történeteket. A szöveg nagyon olvasmányos, gyorsan lehet haladni a fejezetekkel, főleg úgy, hogy egy ponton túl már nagyon akarjuk tudni, mégis mi fog kisülni ebből az egészből, megúszhatja-e Lalla azt a sok rosszat, amit elkövetett, vagy őt is utoléri a saját végzete? Szerintem olvassátok el a könyvet, hogy kiderüljön, én pedig ezentúl M.K. Oliver nevére is oda fogok figyelni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az eredeti, abszurd humorral átitatott történeteket.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése