Végzetes találkozás Toscanában - Kedvcsináló idézetek
Egy festői toszkán kisváros, egy régóta őrzött családi titok és egy végzetes találkozás – Vivian Conroy regényében egy ártatlannak induló utazás hamarosan rejtélyekkel és veszélyekkel teli kalanddá válik. Miss Atalanta Ashford a legújabb kalandjában egyre mélyebbre kerül a múlt titkaiban, miközben azt sem tudhatja, kiben bízhat valójában, és hogy milyen árat kell fizetnie az igazságért. Tartsatok a Blogturné Klub két bloggerével, és fedezzük fel együtt a Végzetes találkozás Toscanában titkait!
Kiadó: General Press Kiadó, 2026
Oldalszám: 248 oldal
Eredeti cím: A Fatal Encounter in Tuscany
Fordította: Szigeti Judit
ISBN: 9786151042373
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Egy csodás út Toscanába.
Egy váratlan meghívás.
És egy gyilkosság éjfélkor…
Amikor Atalanta Ashfordot, a műkedvelő nyomozónőt barátja, a versenyautó-pilóta Raoul Lemont elviszi Olaszországba, a lány vidám nyaralásra számít a toszkán nap alatt. Ám a páros az Orient Expresszen összebarátkozik egy olasz örökösnővel, Catharina Lanettivel, aki meghívja őket egy előkelő partira – csakhogy az rejtélyes gyilkosságba torkollik.
Mivel új barátjuk gyanúba keveredik, Atalanta és Raoul nekilátnak, hogy kiderítsék, ki ölte meg valójában Catharina apját. Hamarosan azonban több mint fél tucat gyanúsítottat találnak – akik mindegyikének meggyőző indítéka van –, így Atalanta talán eddigi legnehezebb ügyével áll szemben.
Kedvenc idézeteim:
Megérkezett Vivian Conroy Miss Ashford nyomoz című sorozatának harmadik kötete, a Végzetes találkozás Toscanában! A könnyed, humoros, mégis izgalmas történetek és Miss Ashford karaktere a szívemhez nőttek, így kíváncsian vágtam bele a folytatásba - de még mielőtt erről írnék, hoztam néhány kedvcsináló idézetet!
Megérkezett Vivian Conroy Miss Ashford nyomoz című sorozatának harmadik kötete, a Végzetes találkozás Toscanában! A könnyed, humoros, mégis izgalmas történetek és Miss Ashford karaktere a szívemhez nőttek, így kíváncsian vágtam bele a folytatásba - de még mielőtt erről írnék, hoztam néhány kedvcsináló idézetet!
"Ahogy a kézfeje finoman hozzáért az arcához, Atalanta szíve nagyot dobbant. Kalandra indulnak Raoullal. Az úti cél ismeretlen. Milyen izgalmas! És különleges! Hogyan is mondhatna nemet? Örökre megbánná. Az életet meg kell élni, igazán és teljesen, nem csupán álmodozni róla otthonról, egy kényelmes fotelből."
"- Ön gúnyolódik velem - jegyezte meg Atalanta. - De tény, hogy ami ilyen szép és törékeny, az védelmező magatartást vált ki belőlem. Szeretek gyengéd lenni a virágokhoz, úgy bánni velük...hát, majdnem úgy, mint egy kisbabával. ”
"- Torinóban valóban borzalmasan éreztem magam. Rájöttem, nem való nekem, hogy nap nap után egy szőlőültetvényt irányítsak. Ennél sokkal többre vágyom. Csokoládét készíteni. Hegyet mászni. Vitorlással meghódítani a tengert, és látni Amerikát. Nem a városokat, hanem a vadont. Apám abban reménykedett, hogy hiányozni fog nekem az otthonom, és azzal az új elhatározással térek majd vissza, hogy a nyomdokaiba lépek. Ehelyett rájöttem, hogy ki akarom tágítani a horizontom, és kihívásokat akarok keresni. Arra vágyom, hogy soha ne legyen két egyforma napom."
"Ő elégedetten sóhajtott egyet, miközben elindultak a pályaudvartól egy magas, gyönyörű épületekkel szegélyezett utcán. A távolban egy régi templom két tornya tört az ég felé, melynek a bejáratát kőből faragott szentek őrizték. A templom előtti téren kis kávézók asztalai sorakoztak. Leültek az egyikhez, és kávét rendeltek. Atalanta elnézett a szökőkút irányába, a csendesen morzsákat keresgélő galambok felé. A halk olasz duruzsolás, a szökőkutat tartó vízinimfák aranyszínű pikkelyeinek csillogása még varázslatosabbá tették ezt a tökéletes napot."
"– Nem bízom az olyan emberekben, akik igyekeznek személyes információkat megosztani magukról. Miért tennék? Nem lehet kellemes felfedni mások előtt, hogy milyen furcsa az ember családja."
" Ha az ember egy bizonyos forgatókönyv szerint elkövet egy gyilkosságot, remélve, hogy így nem keveredik gyanúba, akkor nem hagyja, hogy bármi elterelje a figyelmét. Hiszen az élete függ tőle. "
"Én ilyennek képzeltem a vakációnkat. Komótosan bejárjuk a vidéket, időnként beülünk valahova egy kávéra meg süteményre, miközben ön kedvére csodálja a vidék szépségét. Ezzel szemben úgy érzem, mintha valamilyen színdarabba csöppentünk volna. De ez nem egy commedia dell'arte. Sokkal inkább egy görög tragédia. Abból pedig már kijutott nekünk Szantorinin is. "
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése