Anatéma - Az Elemésztő Erdők 1. (értékelés és nyereményjáték)
A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?
Kiadó: Next21 Kiadó, 2025
Oldalszám: 688 oldal
Eredeti cím: Anathema
Fordította: Farkas Veronika
ISBN: 9786156821621
A könyvet ITT tudod megrendelni!
A szokásosnál valamivel tovább dilemmáztam azon, vajon el szeretném-e olvasni Keri Lake Anatéma című, sorozatindító kötetét. Bár azt nem tagadhatom, hogy ebben a zsánerben is találok kincseket, azért a pikánsabb romantasykkel már lassan Dunát lehet rekeszteni, ráadásul nem mindig társul melléjük olyan történet vagy világépítés, amiért azt mondanám, megérték a rájuk fordított időt. Az Anatéma mégis végül maga felé billentett, legfőképp a horror és gótikus címkék, illetve az ilyen jellegű tartalmat ígérő, egyébként gyönyörű borító segítségével. Én pedig örülök, hogy végül hallgattam a megérzésemre, mert a regény végül abszolút betalált, és nagyon jól passzolt az év első, igazi ködös, őszi napjaihoz.
Fülszöveg:
Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.
Vagy ha száműzött.
Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.
Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.
Márpedig ez lesz a feladata.
Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.
Véleményem:
A szokásosnál valamivel tovább dilemmáztam azon, vajon el szeretném-e olvasni Keri Lake Anatéma című, sorozatindító kötetét. Bár azt nem tagadhatom, hogy ebben a zsánerben is találok kincseket, azért a pikánsabb romantasykkel már lassan Dunát lehet rekeszteni, ráadásul nem mindig társul melléjük olyan történet vagy világépítés, amiért azt mondanám, megérték a rájuk fordított időt. Az Anatéma mégis végül maga felé billentett, legfőképp a horror és gótikus címkék, illetve az ilyen jellegű tartalmat ígérő, egyébként gyönyörű borító segítségével. Én pedig örülök, hogy végül hallgattam a megérzésemre, mert a regény végül abszolút betalált, és nagyon jól passzolt az év első, igazi ködös, őszi napjaihoz.
Történetünk egyik főszereplője egy fiatal nő, Maevyth, akit annak idején a falu elátkozott erdejének közelében találtak egy mózeskosárban. Bár az őt felnevelő család többé-kevésbé sajátjaként tekint rá, különösen a nővérével kötődnek egymáshoz, a falu közössége sosem fogadta be igazán, a rendkívül babonás és szűk látókörű helyiek már a puszta létezését is a gonosz munkálkodásának tartják. Gyűszűvirág hitközsége egyébként is csupa merev szabály és képmutatás, ahol különösen a nők számára elég egyetlen hiba, hogy az Elemésztő Erdőbe vessék őket, ahonnan nincs visszatérés. Miután Maevyth nevelőapja meghalt, mostohanagyanyja igyekszik minél előbb megszabadulni tőle, és a lehető legjobb alkut kötni egy potenciális férjjel. Ki is néz számára valakit, a lány viszont a gondolattól is viszolyog, hogy az idősebb férfihoz kelljen feleségül mennie. Ezzel párhuzamosan azzal is meg kell birkóznia, hogy egy ártatlannak tűnő baleset óta, ami az erdő szélén esett meg vele, egyre több változást tapasztal magán, és már ő maga is kételkedik, nem a gonosz kísértette-e meg a lelkét. Sokáig nincs ideje azonban ezeken a gondokon hezitálni, mert egy sokkal komolyabb probléma hatására nem marad más lehetősége, mint bemenekülni az erdőbe, ahonnan még senki sem érkezett vissza épségben...
Maevyth szálával párhuzamosan megismerjük a bérgyilkos Zevander történetét is, aki egy vérmágiával és sötétséggel teli világban küzd azért, hogy valahogy megszabaduljon attól az átoktól, ami gyerekkora óta sújtja. A látszólag könyörtelen férfi múltjában éppen annyi tragédiát és szenvedést ismerünk meg lapról lapra, mint Maevyth életében, nem is csoda, hogy útjaik egy ponton elkezdik keresztezni egymást. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a romantikus címke ellenére ez nem egy 3 oldal utáni, negédes összeborulást vagy ruhaletépkedést jelentett, hanem egy ténylegesen lassan építkező kapcsolatot, amiben legalább akkora szerepe van kettejük karakterfejlődésének, képességeik kibontakozásának külön-külön, mint annak a vonzalomnak, ami köztük van.
Bár a történet nagyon lassan építkezik és indul be, szerencsére az írónő mindezt nagyon erős atmoszférával kompenzálta. A horror címke nem véletlen, van itt elég sok naturalisztikus jelenet, ocsmány teremtmények, különböző aberrációk és ijesztő mozzanatok, mégis, ahogy az egy jó horror esetében lenni szokott, a legfőbb gonoszság forrása itt is az ember maga (vagy ha nem is mindig ember, de legalább humanisztikus létforma). Szerintem nagyon erősen sikerült azt ábrázolni már a kezdet kezdetén, hogy például Gyűszűvirág hitközsége mennyire képmutató, és hogy a vallásos buzgalom mögött mennyi ocsmány titok, kegyetlenség és hatalommal való visszaélés zajlik. Szinte fullasztónak éreztem emiatt a könyv első 200 oldalát, el nem tudtam volna képzelni, hogy tudnék élni egy ilyen helyen, többször is eszembe jutott, hogy én bizony már rég befutottam volna abba az elátkozott erdőbe, legyen ott bármilyen emberevő teremtmény. És ez még csak egy kis szelete a felépített világnak, aminek több rétege, dimenziója is kibontakozik apránként, és ha néhol kicsit bő lére is lett eresztve, azért unalmasnak nem mondtam volna egyetlen fejezetet sem.
Összességében tényleg amiatt örülök nagyon, hogy letettem a voksom emellett a kötet mellett, mert nagyon jól hozza a gótikus, őszi hangulatot, az a fajta történet, amitől egy kicsit viszolyog az ember, mégis mindig tovább akarja olvasni. Maevyth karakterét nagyon hamar megkedveltem, mert különösen ebben a sötét világban az ártatlanságot és a tisztaságot képviselte, és nem fél harcolni azokért, akik fontosak neki. Biztos vagyok benne, hogy Zevander is sok szívet fog rabul ejteni, én kicsit már immunis vagyok erre a típusra (megsebzett, kívül kemény, belül mégis érzékeny, morálisan szürke figura), de ezzel együtt is megbarátkoztam a karakterével, és érdekeltek azok a fejezetek is, amik az ő nézőpontjából játszódtak. A vége elég sok nyitott kérdést hagyott hátra, így csak remélhetem, hogy nem kell majd sokat várni a folytatásra, főleg, hogy igen sok információ van azért, amit addig is fejben kell tartani. Végezetül muszáj kitérnem a külcsínre is: mostanában el vagyunk kényeztetve a különféle élfestésekkel, de ez a kötet átlagon felül gyönyörűre sikeredett, és éke lehet minden darkos könyvespolcnak.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassan építkező, gótikus fantasy-ket vagy a slow burn-románcokat.
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Mi sebesíti meg Maevyth karját?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése