Two Twisted Crowns – Két ferde korona (értékelés és nyereményjáték)
Most, hogy a Pásztorkirály felfedte magát, sikerül vajon megtalálni az Éger ikrek kártyáját és felszabadítani Blundert a veszélyes köd alól? És visszatérhet vajon Elspeth az elméje mélyéről, ahova a szörny száműzte? Az Egy sötét ablak folytatását, és egyben a duológia lezárását idén hozta el számunkra a Könyvmolyképző. Gyertek és izguljatok velünk Elspeth és Ravyn sorsáért!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2025
Oldalszám: 408 oldal
Eredeti cím: Two Twisted Crowns
Fordította: Ódor Anna
ISBN: 9789636752101
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Tavaly nagyon megszerettem Rachel Gillig duológiájának első kötetét, az Egy sötét ablakot (értékelésem ITT). Egy borzongós, mágiával átitatott, sötét mesével bármikor le lehet venni a lábamról, különösen akkor, ha az igazán jól van elmesélve, a folytatás esetében pedig tényleg csak az volt kérdés, hogy vajon méltó lezárást kap-e a történet, tudja-e tartani az első rész színvonalát. Nem borzolom a kedélyeket, az én részemről ez most egy hatalmas igen a fenti kérdésre, de lássuk, milyen élményeim voltak a Két ferde korona olvasása közben. (Vigyázat, az értékelés erősen spoileres lehet az első rész cselekményére vonatkozóan!)
Fülszöveg:
HA TÚLCSORDUL BENNE A MÁGIA, A KIRÁLYSÁGA PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE?
Elspethnek szembe kell néznie a tettei következményeivel, amikor Ravynnal veszélyes küldetésre indulnak, hogy megmentsék a királyságot. A zsarnoki uralkodó és a fekete mágia kötelékében vergődő királyság veszélyben forog. Elspethnek és Ravynnak sikerült
összegyűjtenie a Gondviselés kártyáit, egy kivételével: a legfontosabb, az Éger ikrek kártyája még hiányzik.
Ahhoz, hogy még a téli napforduló előtt megleljék a kártyát, és a segítségével felszabadítsák a királyságot, be kell venniük magukat a veszedelmes, ködös erdőbe.
Az egyetlen, aki a segítségükre lehet ebben, az az a szörny, aki Elspeth fejében él: a Lidérc. A szörny, aki már nem szívesen osztozkodik tovább…
A One Dark Window – Egy sötét ablak kísérteties, lebilincselő folytatása.
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
ÉLD ÁT A KALANDOKAT!
Véleményem:
Tavaly nagyon megszerettem Rachel Gillig duológiájának első kötetét, az Egy sötét ablakot (értékelésem ITT). Egy borzongós, mágiával átitatott, sötét mesével bármikor le lehet venni a lábamról, különösen akkor, ha az igazán jól van elmesélve, a folytatás esetében pedig tényleg csak az volt kérdés, hogy vajon méltó lezárást kap-e a történet, tudja-e tartani az első rész színvonalát. Nem borzolom a kedélyeket, az én részemről ez most egy hatalmas igen a fenti kérdésre, de lássuk, milyen élményeim voltak a Két ferde korona olvasása közben. (Vigyázat, az értékelés erősen spoileres lehet az első rész cselekményére vonatkozóan!)
A történetünk ott folytatódik, ahol az előző véget ért: míg Elspeth korábban csak magában hordozta a Lidércet, az egykori Pásztorkirály átveszi az uralmat a lány teste fölött. Eleinte azt sem tudhatjuk biztosan, hogy Elspeth egyáltalán életben van-e még, de szerencsére az írónő hamar eloszlatja az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot, a lány, legalábbis egyelőre, biztonságban van egy olyan helyen, ahová senki nem érhet el. Mivel a trónörököst szinte halálosan megsebesítette és kiderült fertőzöttsége, Elspeth és családja számára garantált lenne a halálbüntetés, azonban a Pásztorkirály tudására még szüksége van az uralkodónak, ha szeretné végre egyesíteni a Gondviselés kártyáit, és megszerezni az utolsó hiányzó darabot, az Éger ikreket. Ravynra hárul a feladat, hogy a Lidérc kíséretében elinduljon a régóta átkozott rengetegbe, és még azelőtt szerezze meg a kártyát, hogy azok, akiknek a megmentésére felesküdött, végképp elvesznének. Azt azonban még maga sem tudja, hogy útja során milyen áldozatokat kell hoznia ahhoz, hogy sikerrel járhasson.
AI-generált illusztráció
Mindezzel párhuzamosan a palotabeli életet is nyomon követhetjük. A trónörökös állapota miatt Elm lép elő első fiúvá, így őt a kötelesség maradásra bírja, hamarosan pedig Ione is visszakerül a palotába, akinek élete szintén csak egy hajszálon függ árulása miatt. A két fiatal igyekszik megtalálni a Leány kártyáját, ami egészen addig hatással van Ione-ra, amíg meg nem szakítja vele a kapcsolatot, és közben persze aggódhatnak azon, hogy Elspeth és Ravyn épségben visszaérjenek küldetésükről. És bár Elspeth-et írok, valójában ebben a részben az ő szerepe minimálisra csökken, hiszen testét most a Pásztorkirály uralja, az azonban izgalmas, új színfolt, hogy végre ennek a titokzatos lénynek a múltjáról is megtudhatunk mindent, ahogy arról is, hogyan alakult ki az átok és a fertőzés Blunderben, illetve a Gondviselés kártyái és tartogatnak még meglepetéseket.
Azt gondolom, hogy ebben a második kötetben a legmegosztóbb momentum éppen azzal kapcsolatos, hogy Elspeth teljesen a háttérbe szorul. Bevallom, engem ez egy cseppet sem zavart, mert bár kedvelem a lány karakterét, a Lidércet/Pásztorkirályt még izgalmasabbnak tartottam, és nagyon tetszett, hogy elméjük közös szféráin keresztül az ő múltjába is bepillantást nyerhetünk. Első számú párosunk így érthető okokból a háttérbe szorul, ugyanakkor ott volt helyettük Elm és Ione, akiknek a sorsa engem legalább annyira érdekelt. Ione figuráját nagyon izgalmassá tette az a változás/torzulás, amit a Leány kártyája okozott nála, ugyanakkor még ezzel együtt is küzdött a saját emberségéért, ami miatt nagyon tudtam szeretni. Elm kicsit semleges maradt a számomra, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogyan alakulnak majd az udvari intrikák, és arra is, hogy a fiú annyi év elnyomás után hogyan tud majd megbirkózni ezekkel.
A kártyák alapötletét, a mágia rendszerét, a ködös-sós-borús atmoszférát most is imádtam, ráadásul a rengetegbe tett látogatással most sokkal többet is kaptam belőle. Szó szerint lubickoltam ebben a világban, ami a sötétsége ellenére is tele van szépséggel és könyörtelen törvényekkel, melyek egy olyan egyensúlyt szolgálnak, ami fölötte áll az emberi érdekeken és érzéseken. Nekem nagyon rendben voltak az arányok is, minden szálból, szereplőből pont annyit kaptam, amennyit kellett, ráadásul a befejezést is sikerült úgy alakítani, hogy nem nagyon tudtam belekötni sehol sem. Igazi kritikát nem is tudnék felhozni, mert ifjúsági műfajon belül szerintem ebből a sötét meséből nem lehetett volna többet kihozni. Számomra végig izgalmas és képszerű volt, nem unatkoztam rajta egy percig sem, azért pedig hálás vagyok, hogy az írónő megállt ennél a két kötetnél, mert ez éppen így volt tökéletes, kerek egész.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot mindenkinek, aki egy borongós, sötét mesét olvasna az ifjúsági fantasy zsánerén belül.
Nyereményjáték:
Minden állomáson, a bejegyzés szövegében elrejtettünk egy-egy szót, amelyeket a kiemelt betűkből tudtok összeolvasni. A szavak ráadásul összekapcsolódnak egymással – itt előnyben vannak azok, akik olvasták a sorozat első részét is.
A feladatotok, hogy írjátok bele a Rafflecopter megfelelő dobozába, az adott állomáson milyen szót sikerült kiolvasnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése