The End Crowns All – Harcolj a szerelemért! (értékelés és nyereményjáték)
A Menő Könyveknek és Bea Fitzgeraldnak köszönhetően egy újabb görög mitológia ihlette regényben merülhetünk el. Ezúttal Kasszandra trójai hercegnő és meg nem értett jövőbelátó és a férjétől megszökött spártai Heléna történetét ismerhetjük meg, akik ellenfélként kezdik, hogy aztán együtt harcoljanak a megtámadott Trójáért és az ott élő emberekért. Tarts hat bloggerünkkel a trójai háborúba, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Kiadó: Menő Könyvek, 2025
Oldalszám: 544 oldal
Eredeti cím: The End Crowns All
Fordította: Frei-Kovács Judit
ISBN: 9789635846696
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Bea Fitzgerald neve már nem volt ismeretlen a számomra, hiszen tavaly olvashattam "rózsaszín féltégláját", vagyis a Girl, Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel! (értékelésem ITT) című kötetet. Az utóbbi években abszolút komfortolvasmányokká váltak az életemben a mitológiai témájú retellingek, mindig szívesen merülök el egy ilyen világban, szeretem, amikor ezek a régi történetek és mesék új színt, friss nézőpontot kapnak egy író tollából. Nem volt hát kérdés, hogy a "kék féltéglára" is benevezzek, és megismerjem a The End Crowns All – Harcolj a szerelemért! című regényt is.
.jpg)
Fülszöveg:
Trója városának legfőbb istene, Apollón megajándékozza Kasszandrát a jövőbelátás képességével, és ezért a szerelmét kéri cserébe. A hercegnő elfogadja az óriási hatalommal járó lehetőséget, ám nem viszonozza az isten szerelmét, aki büntetésképpen azzal átkozza meg őt, hogy senki ne higgyen a jóslataiban.
Amelyek mindig ugyanazt vetítik előre: érkezik majd egy nő, aki miatt kitör a háború. Heléna az igaz szerelem reményében szökik el Spártából – bár hamarosan rájön, hogy mindez nem ilyen egyszerű. Ráadásul a királyik udvarban valaki folyton azon mesterkedik, hogy elűzze őt a városból.
Amikor végül tényleg kirobban a háború, nem csak a várfalaknál felsorakozó ellenséggel kell megküzdeni a főszereplőknek. Kasszandra és Heléna talán megváltoztathatják a jövőt – főleg úgy, ha közelebb engedik magukat egymáshoz.
De hogyan lehet változtatni azon a jövőn, amit maguk az istenek alakítanak?
A Girl, Goddess, Queen című népszerű regénye után a szerző, Bea Fitzgerald ismét a görög mitológiából merítette témáját. Ezúttal a trójai háború történetét gondolta újra, és írta meg friss, szenvedélyes, és szívbe markolóan romantikus hangon.
Véleményem:
Bea Fitzgerald neve már nem volt ismeretlen a számomra, hiszen tavaly olvashattam "rózsaszín féltégláját", vagyis a Girl, Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel! (értékelésem ITT) című kötetet. Az utóbbi években abszolút komfortolvasmányokká váltak az életemben a mitológiai témájú retellingek, mindig szívesen merülök el egy ilyen világban, szeretem, amikor ezek a régi történetek és mesék új színt, friss nézőpontot kapnak egy író tollából. Nem volt hát kérdés, hogy a "kék féltéglára" is benevezzek, és megismerjem a The End Crowns All – Harcolj a szerelemért! című regényt is.
.jpg)
Az írónő új kötetének háttere a Trójai háború, amiről ugyan olvashattunk már sokszor és különböző filmes adaptációk is napvilágot láttak, mégis, most is sikerült egy eddig kevésbé ismert nézőpontot választani. A fejezetek nagy részét Kasszandra tolmácsolásában olvashatjuk, a cselekménybe pedig azon a ponton toppanunk be, amikor Parisz visszatér családjához, miután az egy jóslat miatt egyszer már kitaszította magából. Bár Kasszandra eddig is Apollón felesküdött papnője volt, fő motivációja sosem a hitbuzgóság volt, sokkal inkább az, hogy elkerülje a kötelező kiházasítást, és megpróbáljon nőként valamiféle hatalomra szert tenni. Egy nap az isten alkut ajánl a lánynak: ha hajlandó akár csak egy éjszakát vele tölteni, orákulummá teszi, aki láthatja az eljövendő eseményeket. Kasszandra igent mond az alkura, ugyanakkor, amikor eljön a rá eső rész teljesítésének pillanata, képtelen kényszerből odaadni magát. Apollón éktelen haragjában átkot szór rá, miszerint hiába fogja látni a jövőt és azt, hogy közeleg a háború, semmit sem fog elérni vele, mert senki sem hisz majd neki.
Innen indulunk, ami már önmagában elég egyedi narratíva, és hamarosan még tovább színesedik azzal, hogy belép a képbe Heléna is, akinek a gondolataiba és érzéseibe szintén bepillantást nyerhetünk a továbbiakban. Kasszandra természetesen látja, hogy ez a nő fogja Trója vesztét okozni, és meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy kikényszerítse a távozását, mielőtt Menelaosz seregei partot érnek. Heléna viszont nem adja meg magát könnyen, és miután oly sokáig volt a férfiak és istenek játékszere, esze ágában sincs meghátrálni egy zavartan viselkedő sógornő miatt. A könyv első harmadában a kettejük közti ellenszenv és gyűlölet olyan mély, hogy ekkor még elképzelni is nehéz, hogy apránként törékeny szövetség, majd valami ennél is több szövődik közöttük, mindenesetre mindkettőjük számára az lesz a fejlődés és túlélés feltétele, hogy megtanuljanak bízni egymásban, és átkok és társadalmi szerepek ellenére is megtalálják azokat a kiskapukat, melyeken keresztül képesek lehetnek alakítani a háború menetén - vagy ha azon nem, akkor legalább a saját boldogságukért harcolni.
Alapvetően nekem ez a regény is tetszett, de tény, hogy sok szempontból küzdelmesebb volt, mint az elődje. Először is ott van Kasszandra és Heléna karaktere, akik egyáltalán nem könnyítik meg, hogy az olvasó megszeresse őket. Kasszandra eleinte kimondottan önző, felszínes és gőgös, Helénát pedig vele együtt rettenetesen tudtam utálni a könyv első felében. Ugyanakkor nagyszerű írói húzásnak tartom, hogy Fitzgerald nem feltétlenül a személyükön keresztül állított melléjük, sokkal inkább egy olyan folyamaton keresztül, aminek a végére az ember a homlokára csap. Mert persze, olyan könnyű Helénát hibáztatni, hiszen a jóslat is megmondja, hogy miatta fog kitörni a háború, mégsem tesz semmit azért, hogy ezt megakadályozza. Ugyanakkor eljön a pont, ahol belegondolunk, mégis hogyan lehetne egy nő hibája, aki szabadon akar cselekedni, hogy férfiak úgy döntenek, elveszik egymás életét?
Ezek a felismerések talán evidensek, hiszen papírforma szerint a legtöbben így gondolkodunk, mégis, a regény ügyesen eléri, hogy mi is átvegyük a tömegek véleményét, és olyanokat hibáztassunk bizonyos eseményekért, akik valójában nem okozóik azoknak. Ezt a folyamatot nagyon díjaztam a könyvben, és még úgy is jó véleménnyel vagyok róla összességében, hogy valamelyest túlírtnak gondolom. Mivel a szöveg olvasmányos és a cselekmény is elég mozgalmas, ez a legtöbbször nem hátráltatott az olvasásban, de talán még teljesebb lenne az összhatás, ha picit koncentráltabb a szöveg. Egy szó, mint száz, szeretem, ha egy ifjúsági regény gondolkodásra, morális kérdések átrágására késztet, ahogy azt is, ha menet közben kell újraalkotnom a főhősökről alkotott véleményemet. A szerelmi szál nekem nem hiányzott volna belőle, mert anélkül is tökéletesen átjött volna a lényeg, de tény az is, hogy ez a szál is rendhagyó más romantikus kötetekhez képest. A görög mitológiai háttér miatt pedig végképp nem bántam meg, jó volt újra elmerülni a szeszélyes istenek és hősök világában.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az újszerű, romantikus történeteket vagy a klasszikus görög eposzok újraértelmezését.
Nyereményjáték:
Ezúttal Kasszandra és Heléna személyével kapcsolatban találhattok kérdéseket a blogjainkon. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Melyik isten rabolta el még kislányként Helénát?
Állomáslista:
09. 02. This is my (book) universe.
09. 04. Könyv és más
09. 06. Csak olvass!
09. 08. Dreamworld
09. 10. Hagyjatok! Olvasok!
09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése