Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel! (értékelés és nyereményjáték)

 

A Menő Könyveknek köszönhetően nemrég megjelent Hádész és Perszephoné történetének feminista feldolgozása Pokolba a szerelemmel! címmel. Tartsatok öt bloggerünkkel az alvilágba, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Kiadó: Menő Könyvek, 2024

Oldalszám: 480 oldal

Eredeti cím: Girl, Goddess, Queen

Fordította: Várnai Péter

ISBN: 9789635844883

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Véleményem:

Az utóbbi években nagyon megszerettem az olyan regényeket, melyek valamilyen mitológiai történetet vagy alakot dolgoznak fel. Szerencsére egyre nagyobb is a választék ilyen könyvekből, bár eddig úgy láttam, inkább kimondottan a felnőtt olvasóközönséget, vagy a kisebb gyerekeket szólítják meg (egyébként én mind a két végletnek rajongója vagyok). Bea Fitzgerald Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel! című kötete alapvetően ifjúsági címkével fut, de szerencsére nem éreztem úgy egy percig sem, hogy túl koros lennék ehhez a történethez, sőt: azt kell mondanom, hogy Hádész és Perszephoné újragondolt sztorija talán az egyik legizgalmasabb volt, amit mostanában olvastam a műfajon belül, arról nem beszélve, hogy rózsaszín féltéglaként a könyvespolcom egyik legfeltűnőbb darabjává is vált. :)

Bár a korábban is említett olvasmányoknak köszönhetően mostanában már kicsit magabiztosabban mozgok a görög mitológia világában, azért minden ilyen regény előtt olvasok kicsit az eredeti változatról. Perszephoné történetét tekintve ugyan vannak homályos foltok magában a mitológiai háttérben is, de alapvetően arról szól, hogy Zeusz és Démétér lányát elrabolja Hádész, az Alvilág ura, hogy feleségül vehesse. Ezen az alapsztorin teker egy merészet Bea Fitzgerald, hogy egy modern, feminista, mégis klasszikus alapokon nyugvó történetet tegyen le számunkra az asztalra, ami egyrészt nagyon fontos témákat dolgoz fel a nemi szerepekkel, önmegvalósítással és személyes fejlődéssel kapcsolatban, másrészt teret enged annak is, hogy egy szerethető, egyszerre emberi és romantikus kapcsolat bontakozhasson ki benne. 

A regényünk főhőse Koré (így nevezték az istennőt, mielőtt Perszephoné lett volna), akit anyja, Démétér Szicília szigetén nevelt fel, eléggé elzárva a külvilágtól. Koré a virágok és a természeti szépség istennője, apja, Zeusz nem tartja különösebben sokra, gyakorlatilag csak annyi szerepet szánnak neki, hogy egy nap majd előnyös házasságot köthessen. A történet igazán ott indul be, amikor ez a házasság már nem csak elvont fogalomként, hanem valós fenyegetésként jelenik meg a lány életében. Koré egyáltalán nem akar ugyanis férjhez menni, elképzelhetetlen számára, hogy a sors csak annyit tartogasson neki, hogy valakinek a hitvese legyen, ő szeretne világot látni és felfedezni, miben teljesedhetne ki. Végső kétségbeesésében különös tervet eszel ki: az Alvilágba megy, hogy Hádésztól kérjen a xenia nevében védelmet. Igencsak meglepődik, amikor az Alvilág urának személyében egy jóképű, kissé pimasz fickót talál, de Korét sem kell félteni, ha egy-egy szellemes visszavágásról vagy az érdekei védelméről van szó. A két istenség között ingatag szövetség alakul ki, és bár eleinte főhősünk még nem látja, hosszú távon milyen lehetőségeket tartogat számára a Pokol, szép lassan felfedezi saját helyét ebben a különös világban. 

Nekem nagyon tetszett az alapötlet, az, hogy egy meglévő történeten éppen csak egy kicsit csavart az írónő, hogy egy izgalmas, feminista regényt alkosson. A történet legfőbb problémaköre azzal kapcsolatos, kitől mit várnak el, és hogyan lehet ezeket az elvárásokat felülírni vagy éppen figyelmen kívül hagyni. Koré esetében senki nem számol azzal, hogy nőként komolyabb hatalmat követelhetne magának, azonban szép lassan kiderül, hogy ez a hatalom igenis a vérében van, ráadásul az Alvilágot is képes lehet teljesen megváltoztatni, főleg, ha Hádész is mellé áll ebben a tervében. És ha már nemi szerepek, ilyen szempontból Hádész karaktere is nagyon izgalmas, aki szintén szenved a vele és a férfi istenekkel kapcsolatos sztereotípiáktól, és a szíve mélyén egészen más, mint amit a világ ismer belőle. Koréval- vagyis később Perszephonéval- nagyon jó párost alkottak, bár bevallom, női főhősünk viselkedése azért néha idegesített, annak ellenére, hogy érthető volt szinte minden reakciója az előzmények fényében, azért érzésem szerint sokszor túlreagált dolgokat ahelyett, hogy őszintén megpróbált volna Hádésszal beszélni. 

Általában az ilyen regényekben legkevésbé a romantikus szál szokott lázba hozni, itt tulajdonképpen lehetett drukkolni, hogy főhőseink egymásra találjanak, de ennél sokkal izgalmasabbnak találtam azt, ahogyan Perszephoné felfedezi a saját erejét, és azon gondolkodik, hogyan tudná az Alvilágot jobb, igazságosabb hellyé tenni. Ugyanakkor, ha mint férfi-női kapcsolatot nézem kettejük viszonyát, akkor hatalmas piros pont az írónőnek azért, hogy végre egy egészséges, partneri kapcsolatról olvashattam, ahol a két fél egyenrangú és a macsó hapsi nem akarja leuralni álmai hölgyét. Hádészt kimondottan megszerettem a regény végére, és drukkoltam, hogy akárhogy is alakuljon a történet, neki semmi esetre se essen bántódása. Ha valamiféle negatívumot ki kellene emelnem, az esetleg annyi lenne, hogy egy hajszálnyit hosszúnak éreztem, néhány jelenetet szerintem feszesebbre lehetett volna venni, de tulajdonképpen így sem mondhatom, hogy unatkoztam volna olvasás közben. Ráadásul ez egy olyan könyv, amit tényleg bátran ajánlanék tinédzsereknek, mert fontos üzeneteket közvetít saját magunk megismeréséről, bátorságról és őszinteségről. Nagyon várom már, hogy az írónő következő regényét, a The ​End Crowns All-t is olvashassam, remélem, az majd egy csodaszép babakék féltégla lesz. :)

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Tinédzser kortól mindenkinek, aki szereti a görög mitológia újragondolását és az istenek világát.

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan könyvek íróit keressük, akik szintén a görög mitológiát választották történetük témájául. A blogjainkon található betűkből rakjátok össze a neveiket, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

LILMAENLEDIMRE

 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 18. Könyv és más

06. 21. Hagyjatok! Olvasok!

06. 24. Dreamworld

06. 27. Kelly és Lupi olvas