A fiú, aki nem akart meghalni (értékelés és nyereményjáték)
A Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg Lantos Péter regénye, aki könyvében arról mesélt, hogy miként élte túl a holokausztot. Elgondolkodtató és szívszorító történet egy kisfiúról és édesanyjáról, arról, hogy miként élték meg ezt a sötét korszakot és hogyan maradtak életben a bergen-belseni koncentrációs táborban. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2024
Oldalszám: 208 oldal
Eredeti cím: The Boy Who Didn't Want to Die
Fordította: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789635993383
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Péter Makón él, összetartó nagy család szeretetében, a tisztes családi vállalkozás nyújtotta biztonságban, viszonylagos jólétben. Ám eljön 1944 márciusa, és a kisfiúnak szembesülnie kell azzal, hogy zsidónak lenni sokak szemében megbocsáthatatlan bűnnek számít. Még nincs ötéves, amikor el kell indulnia a nyolc vonatozásból és két buszozásból álló „nagy utazásra”, amelynek legtávolabbi pontja a bergen-belseni koncentrációs tábor, ahonnan csak azért térhet vissza élve, mert okos, erős édesanyja a legnagyobb szörnyűségek közepette is hősiesen óvja, védi.
Elgondolkodtató, szívszorító történet arról, hogyan élte túl a vidéki kisgyerek a XX. század egyik legrémesebb gaztettét, a holokausztot.
Véleményem:
Az utóbbi időkben egyre több ifjúsági regény (vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a fiatalokat megszólító történet) jelenik meg holokauszt témában, én ezt egy nagyon jó iránynak gondolom, mert sajnos a saját munkahelyemen is tapasztalom, hogy az idő múlásával a történelem ezen része egyre távolabbivá válik a diákok számára. Én mindig hangoztatom, hogy erről a témáról szerintem nem lehet eleget írni, egyszerűen muszáj, hogy minél többen és minél tovább emlékezzünk azokra a borzalmakra, amik akkor megtörténhettek. Nyilván egy ilyen elbeszélés nem lehet más, mint szomorú és megrázó, ugyanakkor nagyon jó, ha egy író úgy tudja megörökíteni az eseményeket, hogy a könyvet egy fiatal kezébe is bátran odaadhassuk. Lantos Péter A fiú, aki nem akart meghalni című kötetében saját, gyermekkori élményeit meséli el, ami által egyszerre lesz a regény hiteles és végtelenül szívszorító is.
Lantos Péter Makón élt gyermekkorában, nagy családjukban számos rokonnal és egy jól működő fatelepi vállalkozással. Akkor született, amikor a háború elkezdődött, de csak később, 1944-ben, ötéves korában értek el az események arra a szintre, amikor már a saját bőrén is megtapasztalta a következményeket. A családnak először egy gettóba kell költöznie, ekkor még a kis Péter számára csak annyi érzékelhető változás jelenik meg az életében, hogy nem viheti magával szeretett játékait, az anyukája már nem főz olyan finomakat, mint régen, és egyre kevesebb dolgot tudnak együtt csinálni kedves unokatestvérével, Zsuzsival. Egy nap azonban még ennél is rosszabbra fordul a helyzet, Pétert a szüleivel és nagymamájával együtt marhavagonra terelik, ami elindul velük az ismeretlenbe. A család végül több kitérő után a bergen-belseni koncentrációs táborba kerül, ahol ugyan nem kell a gázkamráktól félniük, az embertelen körülményeknek és a folyamatosan pusztító járványoknak köszönhetően egy percig sem érezhetik magukat biztonságban. Bár már egyre többen suttognak a felszabadító szövetséges erőkről, kérdéses, hogyan lehet addig is túlélni a hideget, az éhezést és a kegyetlenséget.
Számomra mindig sokkal megrázóbbak az olyan történetek, amik személyes élményekből építkeznek, különösen akkor, ha egy gyermek nézőpontjából követhetem a háború történéseit. Borzasztó nehéz és egyben zavaros lehet gyerekként szembesülni azzal, hogy valakik csupán azért gyűlölnek, mert valaminek születtél, és még a szilárd talajt jelentő szülők sem biztos, hogy meg tudnak védeni. Péter esetében egyébként kiemelkedő az édesanyja, Ilona figurája. A szerző erős, határozott és a szeretteiért bármire képes asszonyként ábrázolja, sokszor az ő találékonysága az, ami megóvja a családot a nagyobb bajtól. A lírai én, vagyis az elbeszélés kisfiú főszereplője egy igazán értelmes, mindenre kíváncsi és nyitott gyermek, aki számára borzasztó nehezen viselhetők az életében bekövetkező változások, mégis a korához képest nagyon bátran tűri az új körülményeket.
Bár előbb-utóbb valóban megérkeznek a felszabadító amerikai katonák, ezzel még korántsem érnek véget a család megpróbáltatásai. A kis Péter és édesanyja csak hosszú hónapokkal később jut vissza Magyarországra és végül Makóra, ahol szembe kell nézni azzal, milyen veszteségek érték őket az elmúlt több, mint egy évben. Több könyv is megerősítette már bennem azt az elképzelést, hogy túlélni a holokausztot egy dolog, de ami utána következett, sok esetben egészen máshogy volt szörnyű, mint a koncentrációs táborban megélt események. Ilyenkor egy család nem csak azzal szembesült, milyen pusztítást okozott a háború a szülővárosában, de azzal is, hogy esetleg az otthonából már semmi nem maradt, vagy ha mégis, már nincsenek ott azok, akik benépesíthetnék ezt az otthont. Ráadásul jelen történetünkben a németek távozása után az oroszok jelenléte sem volt zökkenőmentes, az elbeszélésből láthatjuk, hogy még sok megpróbáltatás és igazságtalanság várt a családra. Lantos Péter végül Londonban találta meg felnőttként a számításait, ahol orvosként helyezkedett el, hogy másoknak tudjon segíteni.
Összességében szerintem ez egy nagyon jól megírt és fontos regény, aminek a nyelvezete és stílusa abszolút alkalmassá teszi arra, hogy megismertessük a fiatalabb olvasókkal. Szintén ezt a célt szolgálja, hogy a könyv végén térképet, fogalommagyarázatot és fényképeket is találunk, melyek még személyesebbé teszik az élményt. Nekem felnőttként is rengeteg új információt adott, igaz, hogy sokat olvasok ebben a témában, de minden történet más és más, ami akkor is gazdagít, ha egyébként nem mindig könnyű szembenézni a múlttal. Én nagyon hálás vagyok Lantos Péternek, hogy megosztotta velünk a történetét, és drukkolok, hogy minél több olvasóhoz eljusson.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik kifejezetten a fiatalabb korosztálynak keresnek holokauszttal kapcsolatos történetet - és természetesen mindenki másnak is.
Nyereményjáték:
Mostani játékunkat azok a regények ihlették, melyek a holokausztról szólnak (gyermekekkel a középpontban). Minden állomáson találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek."
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése