A sokaság akarata - Hierarchia 1. (értékelés és nyereményjáték)
James Islington monumentális fantasy regénye már meghódította a világot, és az Agave Könyveknek köszönhetően most már magyar nyelven is olvasható. Tarts bloggereinkkel, és merülj el te is A sokaság akarata különleges, izgalmas világában, ha pedig velünk játszol, akkor akár a könyv egy példányát is megnyerheted!
Kiadó: Agave Kiadó, 2025
Oldalszám: 816 oldal
Eredeti cím: The Will of the Many
Fordította: Török Krisztina
ISBN: 9789635984107
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Ha voltak is idén terjedelmesebb olvasmányaim, azért egy igazi, batár fantasy-monstrum még váratott magára, számomra pedig nem volt kérdés, hogy az Agave Kiadó gondozásában megjelent A sokaság akarata című, sorozatkezdő kötet lesz a kiszemeltem ebben a kategóriában. James Islington neve ugyan ismeretlen volt számomra, azonban a Kiadóba vetett bizalmam megingathatatlan abból a szempontból, hogy náluk érdemes ilyen hosszú történetekre is elköteleződnöm. Bár a borító alapján kicsit tartottam tőle, hogy a felépített világ kívül fog esni a komfortzónámon, szinte már az első fejezetek meggyőztek arról, hogy bizony az évem egyik legmeghatározóbb könyvélményét tartom a kezemben.
Fülszöveg:
Audi. Vide. Tace.
Meglehet, hogy pillanatnyilag a Cateni köztársaság, vagyis a Hierarchia a világ ura, de minden felett ők sem rendelkeznek.
Úgy tudják, hogy Vis Telimus a nevem. Úgy tudják, hogy három évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében veszítettem el a szüleimet, és hogy az árvaságból csakis a jó szerencsém emelt fel a legelitebb és legexkluzívabb iskolájukba. Úgy tudják, hogy miután végzek, boldogan válok én is részévé civilizált társadalmuknak, és engedem át erőmet, szellemi energiámat és tettvágyamat – vagy ahogy ők egyszerűen hívják, az akaratomat – a felettem állóknak, hogy elszívják belőlem, ahogy sok millió társammal tették. Elvégre mindenkinek ez a sorsa és kötelessége.
Úgy tudják, hogy közéjük tartozom, és hisznek nekem.
Az igazság azonban az, hogy azért küldtek az Akadémiára, hogy válaszokat találjak bizonyos kérdésekre. Hogy feltárjak egy gyilkosságot. Hogy rábukkanjak egy ősrégi fegyverre. Hogy olyan titkokat leplezzek le, melyek az egész köztársaságot darabokra téphetik.
És az igazság az is, hogy soha, de soha nem engedem át az akaratomat a birodalomnak, amely az egész családomat kiirtotta.
Mindehhez fel kell jutnom az Akadémia ranglétrájának csúcsára. Mosolyognom és barátkoznom kell, elhitetni velük, hogy közéjük tartozom. És mindenképpen győznöm kell. Mert különben akik ismerik az igazi nevemet és a markukban tartanak, nem veszik hasznomat többé.
Márpedig ha a Hierarchia számára világossá válik, hogy ki is vagyok valójában, akkor azonnal végeznek velem is.
Véleményem:
Ha voltak is idén terjedelmesebb olvasmányaim, azért egy igazi, batár fantasy-monstrum még váratott magára, számomra pedig nem volt kérdés, hogy az Agave Kiadó gondozásában megjelent A sokaság akarata című, sorozatkezdő kötet lesz a kiszemeltem ebben a kategóriában. James Islington neve ugyan ismeretlen volt számomra, azonban a Kiadóba vetett bizalmam megingathatatlan abból a szempontból, hogy náluk érdemes ilyen hosszú történetekre is elköteleződnöm. Bár a borító alapján kicsit tartottam tőle, hogy a felépített világ kívül fog esni a komfortzónámon, szinte már az első fejezetek meggyőztek arról, hogy bizony az évem egyik legmeghatározóbb könyvélményét tartom a kezemben.
Történetünk a Cateni köztársaságban játszódik, ahol a Hierarchia az elmúlt időszakban egyre több kisebb birodalmat olvasztott magába, megszilárdítva hatalmát. A római kort megidéző, fiktív világban a hatalom fenntartása sajátos módon történik, az akarat segítségével. A társadalmi hierarchia legalján elhelyezkedők átengedik akaratuk egy részét a felettük állóknak, így a piramis tetején állók szinte elképesztő erővel rendelkeznek, melynek segítségével nem csupán fizikailag lesznek sebezhetetlenek, hanem akár óriási tárgyakat, gépezeteket is képesek működésre bírni. Főhősünk, Vis, az egyik utolsóként elesett királyság sarja, aki annak idején túlélte a családja ellen indított támadást. Azóta álnéven, árvaként bujkál, ha kell, ketrecharcokkal vagy egy börtönben keresett pénzzel tartja fent magát, és minden erejével igyekszik elérni, hogy sose kelljen az akaratát átadnia valaki másnak.
A nagy fordulat akkor következik be az életében, amikor találkozik a börtönben egy nagy hatalmú férfival, Ulciscorral, aki később örökbe fogadja. Gesztusa persze nem minden cél nélküli: azt szeretné, ha a meglepően művelt, eszes és talpraesett fiú bejutna a köztársaság Akadémiájára, ahonnan a három uralkodó szektor, a Katonaság, a Vallás és a Kormányzat legbefolyásosabb emberei kerülnek ki végül. A férfi fivére évekkel ezelőtt rejtélyes módon meghalt az iskola falai között, és mivel sosem fogadta el, hogy halála öngyilkosság volt, azt akarja, hogy Vis derítse ki, mit titkol az akadémiát vezető Veridius és azt, hogy mi történt az öccsével. Az Akadémián Vis hamar ráébred, hogy a feladat egyáltalán nem egyszerű, hiszen a három uralkodó szektor közti, egyre jobban eluralkodó feszültség az intézmény falai közé is bekúszik, ahol egyébként is minden pillanatban lavírozni kell a különböző érdekek és manipulációk útvesztőjében, nem beszélve a szellemi és fizikai kihívásokról. És ha még ez sem lenne elég, a Hierarchiát fenyegető lázadó csoport, az anguisok is kapcsolatba lépnek a fiúval, akikkel, bár egyetért a hatalommal szembeni ellenérzések kapcsán, a módszereiket tekintve már korántsem. A könyvet olvasva 800 oldalon keresztül követhetjük ezt a szövevényes, intrikákkal és titkokkal vastagon átitatott kalandot, egyúttal pedig Vis személyes fejlődését.
Bár a fentiekben nagy vonalakban összefoglaltam a cselekményt, senki se gondolja, hogy ebben a regényben az ifjúsági kötetekben megszokott módon haladunk az eseményekkel. Csak az önmagában 300 oldal, mire Vis egyáltalán beteszi a lábát az Akadémiára, a szerző nagyon alaposan felépíti előtte az általa teremtett világot, illetve sokat segít abban, hogy ne csak megértsük, hanem át is érezzük ennek a rendszernek a működését. Szeretem, ha egy világépítés annyira komplex, hogy rendesen nehezemre esik megérteni - persze csak akkor, ha végül azért sikerül. Itt valahol a kettő között van az igazság, de nem rossz értelemben, úgy gondolom, hogy amire eddig nem kaptam még választ, arra jó eséllyel fogok majd a folytatásban. Nagyon izgalmas az, ahogyan a különböző elemeket vegyítette egymással Islington. A társadalmi berendezkedés sok szempontból megidézi a Római Birodalmat, az akarat pedig kicsit olyan, mintha mágia lenne, mégsem egészen az, inkább egyfajta életesszencia. Mindezek mellé kapunk nagyon izgalmas technológiai megoldásokat is, amik mellett ugyanúgy megférnek a mitológiai jellegű alkotóelemek. A kombináció eredménye nekem nagyon tetszett, viszont ennél is jobban, ahogy a szerző megalkotta a karaktereit.
Vis ellen legfeljebb azt hozhatnám fel kritikaként, hogy túl fiatal, értem ez alatt, hogy tizenhét éves létére olyan elképesztő emberismerettel és önreflexióval rendelkezik, amivel kevesen. Üdítő újdonság volt a mostani trendekkel szemben, hogy itt végig az ő nézőpontjából követhetjük a teljesen lineáris történetvezetést, és gyakorlatilag az utolsó gondolatfoszlányába is bepillantást nyerünk. Vis nagyon jó abban, hogy alkalmazkodjon a különböző helyzetekhez, folyamatosan elemzi mások viselkedését és ha kell, manipulálja is őket, ugyanakkor a gyengesége, hogy sokszor hirtelen haragú és meggondolatlan, ebben viszont nagyon sokat fejlődik a történet során. Rajta kívül rengeteg izgalmas szereplővel találkozunk, nekem a legkedvesebbek Vis barátai voltak (akiket szándékosan nem nevezek meg, hiszen ez is rejt meglepetés-faktort), de imádtam például Lanistia karakterét is. Sok szereplőről nem lehet eldönteni, valójában kinek az oldalán állnak, sőt, még ha tudnánk, akkor sem biztos, hogy el tudnánk mindig dönteni, az éppen a jó, vagy a rossz oldal. És itt jön be a regény másik zsenialitása: nagyon sok morális kérdést felvet, minden oldallal és minden szereplővel kapcsolatban, folyamatos gondolkodásra és értékelésre késztetve az olvasót.
A hosszú terjedelem ellenére a történet rendkívül olvasmányos, és amikor már éppen belepunnyadtam volna egy-egy szakaszba, mindig történt valami, amitől csak hápogni tudtam (szándékosan nem nevezem meg, de az utóbbi éveim egyik leghátborzongatóbb jelenetét is megkaptam ettől a regénytől). Szóval a tizenéves főhős se tévesszen meg senkit, ez nem egy ifjúsági regény, viszont sok szempontból könnyedebbnek mondanám a felnőtt fantasy-monstrumok egy részénél. És ami talán a legnagyobb szó, hogy erősen gondolkodom rajta, hogy ősszel megvegyem angolul a második részt, annak ellenére, hogy utoljára ilyesmit csak a Harry Potter utolsó részeinél tettem, mert egyszerűen képtelenség ép ésszel kivárni a folytatást.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy komplex, izgalmas világban játszódó fantasyt olvasna szerethető, fejlődőképes főhőssel, intrikával és titkokkal.
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy nyerhessetek egy példányt A sokaság akaratából, nincs más dolgod, mint elolvasni a kötet beleolvasóját, és megválaszolni a blogokon található kérdéseket. A helyes válaszokat ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Kihez érkezett a titokzatos idegen?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése