Pont így vagy jó, Pénelopé! (értékelés és nyereményjáték)
A Manó Könyvek gondozásában jelent meg Yvonne Semken cuki mesekönyve, melynek főszereplője Pénelopé, a kacsacsőrű emlős. Pénelopé nem találja helyét, hiszen senkire sem hasonlít szülőföldjén, ezért világkörüli útra lel, hogy megtalálja igazi helyét. De vajon meddig kell utaznia? Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével erre az utazásra, s a turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!
Kiadó: Manó Könyvek, 2025
Oldalszám: 32 oldal
Eredeti cím: Du bist o.k., Penelope!
Fordította: Csapody-Szabó Noel
ISBN: 9789635846665
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Nagyon szeretem azokat a meséket, melyekben a tipikus, gyerekkönyvekben megszokott állatokon kívül más fajok is képviseltetik magukat. Azt pedig még jobban szeretem, ha egy ilyen meséhez valamiféle mondanivaló, a kisebbek által is befogadható üzenet köthető, így egyből megakadt a szemem Yvonne Semken Pont így vagy jó, Pénelopé! című kötetén. A kacsacsőrű emlősök különleges, számomra szinte már misztikus lények, így alig vártam, hogy a történeten keresztül kicsit jobban megismerjem őket.
Fülszöveg:
– Nem hasonlítok senkihez, olyan kis furcsa vagyok – sóhajtott fel Pénelopé, a kis kacsacsőrű emlős.
Vízlepergető bundája van, lapos a csőre és lapátszerű a farka, úszóhártya feszül karmos lábujjai között. Nem tud mézet csenni, mint egy medve, szétrágcsálni egy ágat, mint egy hód, vagy olyan kecsesen úszni, mint egy vidra.
De vajon tényleg fontos, hogy pontosan olyanok legyünk, és úgy nézzünk ki, mint mindenki más?
Egy mese arról, hogyan érezzük olyan jól magunkat a bőrünkben, mint Pénelopé, aki semelyik másik állathoz sem hasonlít teljesen, de sokukhoz, sok mindenben nagyon is.
Véleményem:
Nagyon szeretem azokat a meséket, melyekben a tipikus, gyerekkönyvekben megszokott állatokon kívül más fajok is képviseltetik magukat. Azt pedig még jobban szeretem, ha egy ilyen meséhez valamiféle mondanivaló, a kisebbek által is befogadható üzenet köthető, így egyből megakadt a szemem Yvonne Semken Pont így vagy jó, Pénelopé! című kötetén. A kacsacsőrű emlősök különleges, számomra szinte már misztikus lények, így alig vártam, hogy a történeten keresztül kicsit jobban megismerjem őket.
Mesénk főhőse a címszereplő Pénelopé, aki Ausztráliában él barátaival, a többi állattal. Bár a kis kacsacsőrű számára látszólag minden adott, hogy elégedett élete legyen, mégis sokszor búslakodik, magányosan ücsörög kedvenc kis tuskóján. Egy nap egy kismadár megkérdezi tőle, mi bántja, Pénelopé pedig elárulja, ami a szívét nyomja, nevezetesen, hogy furcsának, sehová sem illőnek érzi magát. Hiszen amikor körülnéz, azt látja, hogy egyik állat sem hasonlít hozzá, senkinek sincs ilyen furcsa csőre, karmos-úszóhártyás lába, kócos bundája. A kis madár nem engedi, hogy főhősünk sokáig csüggedjen, a Pelikán taxival világ körüli útra indulnak, hogy felkutassák a Föld más tájain élő állatokat, hátha találnak olyat, aki hasonló Pénelopéhoz.
Innentől kezdve nagyon tetszett a könyv koncepciója. Az utazás során kis hőseink felkeresnek szinte minden kontinenst, hogy meglátogassanak egy-egy állatot, akik valamilyen tulajdonságukat tekintve hasonlítanak a kis kacsacsőrűhöz. Afrikában a papucscsőrű madarat, Észak-Amerikában a grizzlyt, Európában a hódot, Ázsiában pedig a törpevidrákat látogatják meg. Pénelopé szép lassan rájön, hogy furcsa tulajdonságai egyenként egyáltalán nem olyan egyediek és kirívóak, bár valami még mindig nem az igazi, hiszen ezektől az állatoktól is különbözik, tehát mégis csak kilóg a sorból... hogy ez az érzelmi feszültség végül hogyan oldódik fel, kiderül a meséből, ami egyébként elképesztően bájos, kedves és szeretnivaló.
A könyv szövegezése eléggé laza, így az óvodás korosztály számára is abszolút megfelelő választás. Mellette pedig maga az üzenet is nagyon világosan átjön, anélkül, hogy erőltetett volna. A mese legfontosabb mondanivalója, hogy attól, hogy valaki kicsit más vagy furcsa, még ugyanúgy értékes, mint a többiek, sőt, éppen a különbözőségek tesznek minket egyedivé és megismételhetetlenné. Ezt az üzenetet a mai világban szerintem már nem lehet elég korán átadni annak érdekében, hogy gyerkőceink elfogadó, toleráns és szeretetteljes emberek legyenek. Külön kiemelném a szerző, Yvonne Semken saját illusztrációit is, nekem borzasztóan tetszenek az élénk, akvarell-szerű képek, a mókás állatok és a kicsi térkép-mellékletek. Az egyes állatok kapcsán rövid ismertetőt is olvashatunk pár fontos információval. Részemről pedig külön köszönet azért, hogy végre pozitív színben is láthatom a papucscsőrű madarat, ami a valóságban szerintem amúgy baromi félelmetes, de itt kifejezetten aranyos volt. :)
Számomra mindenképpen említést érdemel Csapody-Szabó Noel fordítói munkája, aki fiatal kora ellenére nagyon profin öntötte olyan formába a szöveget, hogy kisebbek és nagyobbak számára egyaránt olvasmányos és szórakoztató legyen. Összességében nagyon szerettem ezt a mesét, biztos, hogy fogom ajánlani és olvasni a környezetemben. Ti pedig merjetek bátran különbözni, hiszen pont így vagyunk jók, ahogy vagyunk! :)
Számomra mindenképpen említést érdemel Csapody-Szabó Noel fordítói munkája, aki fiatal kora ellenére nagyon profin öntötte olyan formába a szöveget, hogy kisebbek és nagyobbak számára egyaránt olvasmányos és szórakoztató legyen. Összességében nagyon szerettem ezt a mesét, biztos, hogy fogom ajánlani és olvasni a környezetemben. Ti pedig merjetek bátran különbözni, hiszen pont így vagyunk jók, ahogy vagyunk! :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Óvodás kortól mindenkinek, aki egy aranyos, kedves mesét szeretne olvasni önmagunk elfogadásáról.
Nyereményjáték:
Pénelopé a mesében világkörüli útra indul, s közben számos állattal találkozik. De kik ők? Minden állomáson találtok egy-egy érdekességet a mesekönyvben szereplő valamely állatról. A feladatotok, hogy az állat nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Ezek az állatok alvás közben összefogják a mancsukat. Ezt azért teszik, hogy ne sodródjanak el egymástól és a csoportjuktól az erős áramlatok miatt, miközben pihennek a vízen lebegve. Ezzel a szokásukkal biztosítják, hogy mindig együtt maradjanak.
Állomáslista:
08.28. Könyv és más
08.30. Csak olvass!
09.01. Szembetűnő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése