A River Enchanted – A megbűvölt folyó (értékelés és nyereményjáték)
A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, A megbűvölt folyó. Az Isteni riválisok szerzője ebben a teljesen új történetben Cadence különös szigetére kalauzol minket, ahol a szeszélyes szellemek, a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet. Ismerjétek meg Jack, Adaira, Sidra és Torin karakterét, derítsük fel közösen az eltűnt lányok rejtélyét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Kiadó: Maxim Kiadó, 2025
Oldalszám: 560 oldal
Eredeti cím: A River Enchanted
Fordította: Németh Anikó
ISBN: 9789634999942
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Jack Tamerlaine tíz hosszú éve nem tette be a lábát Cadence-re, megelégedve azzal, hogy a szárazföldi egyetemen tanul zenét. Amikor azonban fiatal lányok kezdenek eltűnni a szigetről, Jacket hazahívják, hogy segítsen megtalálni őket. Cadence-en komoly varázslatok uralkodnak: a pletykákat a szél hordozza, a kockás kendők olyan erősek lehetnek, mint a páncél, és a legkisebb késszúrás is mérhetetlen félelmet kelthet. A szeszélyes szellemek, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet, vidámságot találnak az emberek életében, akik a földet otthonuknak hívják. Adaira, Kelet örökösnője és Jack gyermekkori ellensége tudja, hogy a szellemek csak a bárdok zenéjére válaszolnak, és reméli, hogy Jack dalával előcsalogathatja őket, hogy visszacsábítsa az eltűnt lányokat.
Ahogy Jack és Adaira vonakodva együttműködnek, rájönnek, hogy jobb szövetségesek, mint riválisok, miközben a partnerségükből valami több lesz. Ám minden egyes dallal nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemekkel kapcsolatos baj sokkal sötétebb, mint azt először gondolták, és egy régebbi, sokkal mélyebb titok lappang Cadence-ről a felszín alatt, azzal fenyegetve őket, hogy mindannyiukat tönkreteszi.
Véleményem:
Az Isteni riválisok után nagyon vártam már Rebecca Ross új regényét, A megbűvölt folyót, főleg, hogy egy kedves bloggertársam már ódákat zengett róla. Egy ilyen populáris, sok olvasót vonzó duológia után mindig nagy kérdés, hogy egy szerző hogy boldogul egy teljesen más világban és új szereplőkkel, bennem is volt némi félsz ezzel kapcsolatban, de szerencsére már az első oldalak tökéletesen megnyugtattak. A megbűvölt folyó, elődjéhez hasonlóan gyönyörű, lírai mondatokkal átszőtt, varázslatos történet, ami a skót mondavilágból építkezik, és igazság szerint témája és hangulata miatt nekem még sokkal jobban is tetszett, mint az írónő előző sorozata.
Az Isteni riválisok után nagyon vártam már Rebecca Ross új regényét, A megbűvölt folyót, főleg, hogy egy kedves bloggertársam már ódákat zengett róla. Egy ilyen populáris, sok olvasót vonzó duológia után mindig nagy kérdés, hogy egy szerző hogy boldogul egy teljesen más világban és új szereplőkkel, bennem is volt némi félsz ezzel kapcsolatban, de szerencsére már az első oldalak tökéletesen megnyugtattak. A megbűvölt folyó, elődjéhez hasonlóan gyönyörű, lírai mondatokkal átszőtt, varázslatos történet, ami a skót mondavilágból építkezik, és igazság szerint témája és hangulata miatt nekem még sokkal jobban is tetszett, mint az írónő előző sorozata.
Cadence szigetén hosszú évszázadok óta két ellenséges klán él, a Keletet uraló Tamerlaine-ek, és a Nyugatot őrző Breccanok. Egyik főszereplőnk, Jack, már évekkel ezelőtt elhagyta az otthonát, hogy a szárazföldön tanulhasson zenét, de egy nap üzenetet kap a Tamerlaine klán fejétől, aki sürgősen hazahívja. Jack, ha vonakodva is, de tengerre száll, hogy visszatérjen arra a vidékre, ami annyi fájdalmat okozott neki gyerekkorában, és ahol sosem tudta igazán otthon érezni magát. Hamarosan az is kiderül, mi volt a sürgős üzenet apropója: a szigetről már két fiatal lány is eltűnt a törzséből, Jack pedig bárdként talán képes lehet arra, hogy kapcsolatba lépjen a szellemvilággal, és rájöjjön, ki állhat a lányok eltűnése mögött.
Hazatérve Jack felemás érzésekkel viaskodik, úgy érzi, nem tartozik igazán már ehhez a vidékhez, nemsokára pedig arról is többet megtudhatunk, miért számított mindig is kicsit számkivetettnek a saját klánjában. Közben újra találkozik gyerekkori nemezisével, a klán vezetőjének lányával és egyben az örökösével, Adaira-val is, aki azonban ellenségeskedés helyett most a segítségét kéri, hogy együtt eredjenek az eltűnt lányok nyomába. A nyomozás során a két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, és saját érzéseik mellett egyre jobban megismerik a szellemek igaz történetét és a két klán rég elfeledett, fájdalmas titkait is. Vajon képesek lesznek arra, hogy megtalálják az eltűnt gyerekeket, mielőtt egy szerettüknek esne baja? És hogyan fog dönteni Jack, miután elvállalta a feladatot, képes lesz megtalálni a helyét a közösségben, vagy visszatér a szárazföldre magányos száműzetésébe? Nos, természetesen ezekre a kérdésekre is választ kapunk, ha elolvassuk a történetet.
Ahogy már a bevezetőben is írtam, engem az első oldalaktól kezdve magával ragadott ez a történet. Néha szoktam szenvedni attól, ha egy regényben nem történik semmi vagy sokat kell várni egy-egy akciódúsabb jelenetre, de itt nagyon más volt a helyzet. Rebecca Ross apránként építi fel a történetet, viszont annyira erős az atmoszféra megteremtésében és olyan szépen szövi a történet szálait, hogy igazából akkor sem unatkoztam egy percig sem, amikor mondjuk száz oldalon keresztül nem történt semmi különös. Nagyon tetszett az a fajta világ, amit az írónő teremtett, a két klán ellenséges viszonya és az ebből eredő törékeny egyensúly a szigeten, ahogy az is, hogy a szellemek jelenléte itt természetesen sző át mindent. Az Isteni riválisok világában az isteneket kicsit elvontnak és megfoghatatlannak éreztem, itt azonban sokkal inkább éreztem, hogy a szellemvilágnak tényleges szerepe van a dolgok alakulásában és az emberek gondolkodásában. Nagyon tetszett az is, hogy a két főszereplő mellett további fontos karaktereket kapunk, leginkább Torin és Sidra szála volt, ami megérintett, és egy ponton meg is ríkatott.
Bár a történet központi eleme a lányok eltűnése, mégsem mondanám egy tipikus nyomozós történetnek. Sokkal inkább egy lassan csordogáló ballada, ami egyszerre szól az otthon megtalálásáról, a hűségről, és azokról az áldozatokról, amiket képesek vagyunk meghozni azokért, akiket szeretünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a második rész mit fog hozni, én őszintén szólva azzal is teljesen megbékéltem volna, ha az írónő lezárja a történetet így, ahogy véget ért, nekem legalábbis így is kerek egész volt. A végkifejlet kicsit más volt ugyan, mint amire számítottam, ugyanakkor a legfontosabb kérdésekre választ kaptam, szóval tényleg nem maradt bennem semmiféle hiányérzet. Biztos vagyok benne, hogy a lassú történetvezetése miatt megosztó olvasmány lesz, ugyanakkor, a magamfajta Óceán az út végén-rajongóknak igazi csemege.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassan építkező, melankolikus és szépséges történeteket, amiket minden oldalon átsző a misztikum és a varázslat.
Nyereményjáték:
A megbűvölt folyó című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hogy hívják a kapitányt?
Állomáslista:
07.24.: Csak olvass!
07.26.: Milyen könyvet olvassak?
07.28.: This is my (book) universe.
07.30.: Readinspo
08.01.: Kitablar
08.03.: Könyv és más
08.06.: Hagyjatok! Olvasok!
08.07.: Sorok között
08.09.: Dreamworld
Megjegyzések
Megjegyzés küldése