Halál Velencében (értékelés és nyereményjáték)
Mi történik, amikor a szépség iránti rajongás lassan mindent maga alá gyűr? Thomas Mann klasszikusa, a Halál Velencében az Athenaeum Kiadó Érzelmes klasszikusok sorozatának legújabb köteteként érkezik, hogy egy felejthetetlen történeten keresztül meséljen vágyról, művészetről és elmúlásról. Tarts velünk a blogturnén, mert a végén egy szerencsés olvasó meg is nyerhet egy példányt a regényből!
Kiadó: Athenaeum Kiadó, 2026
Oldalszám: 144 oldal
Eredeti cím: Der Tod in Venedig
Fordította: Lányi Viktor
ISBN: 9789635436682
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Thomas Mann 1911 májusában két hetet töltött Velencében, ekkor fogalmazódott meg benne a Halál Velencében ötlete: hogyan sodorja a tragikum, az elháríthatatlan végzet az öregedő Gustav Aschenbach írót szégyene és halála beteljesedéséig. Az elbeszélés jelképes helyzeteinek burjánzásában nem ok nélkül kereshetjük Mann látomását az egész első világháború előtti művészetéről. Gustav Aschenbach költője volt mindazoknak, akik a kimerülés határán dolgoznak, akik már roskadoznak a teher alatt, de még tartják magukat, költője mind a munka moralitásának, akik vézna testtel, szűkös eszközökkel, az akarat mámorában okosan gazdálkodva, legalább egy időre meg tudják szerezni a nagyság hatóképességét. Sokan vannak, és ők a kor hősei.
A világirodalom egyik legszebb és leginkább elgondolkoztató regénye szépségről, halálról, művészetről – Kulka János karizmatikus előadásában, Gustav Mahler zenéjével, 3 CD-n.
„…a Halál Velencében értette meg velem végérvényesen, hogy az irodalom feneketlen fölfordulás, a szívre mért kiheverhetetlen csapás, valami elementáris bátorság és bátorítás, és ugyanakkor mégis olyasvalami, mint a halálos betegség.” (Kertész Imre)
Véleményem:
Thomas Manntól annak idején csak a Mario és a varázslót olvastam a középiskolában, ami kifejezetten tetszett, valahogy mégis hosszú időre elsodródtam attól, hogy újra olvassak a szerzőtől. Ezért is vagyok annyira hálás a kiadóknak, akik felvállalják, hogy szépirodalmi műveket új és igényes kiadásokkal tegyenek vonzóvá, mert így nekem is sokkal több kedvem lesz ahhoz, hogy szép lassan bepótoljam a hiányosságaimat a klasszikus irodalomból. A Halál Velencében az Athenaeum Kiadó Érzelmes klasszikusok sorozatában jelent meg, ami nem is lehetett volna jobb választás, hiszen ebben a történetben elsődleges szerepe van a mindent elsöprő, egyszerre tiszta és tébolyult érzelmeknek.
A könyv főhőse egy Gustav Aschenbach nevű, idősödő író, akinek egész életét és munkásságát a tökéletességre törekvés és a fegyelmezett, józan önmérséklet jellemezte. Egy nap különös késztetéstől hajtva úgy dönt, Velencébe utazik, mi pedig elkísérhetjük fizikailag és gondolatban is az útjára, ugyanis a kisregény első oldalain az író filozófiai hitvallásába, jellemébe és nézeteibe kapunk betekintést. Erősen kellett is kapaszkodnom, hiszen könnyednek egyáltalán nem mondanám ezeket a bevezető oldalakat, párbeszédek nélkül, elég tömény dózisban kapjuk a különféle filozófiai okfejtéseket és többszörösen összetett mondatokat. Szerencsére kitartottam, mert Aschenbach Velencébe érkezése után azért némiképp felgyorsulnak az események.
Az idős férfi éppen a szálloda vendégeit nézi, tűnődik az élet dolgain, amikor megpillant egy tizenéves lengyel fiút, Tadziót, aki egyből rabul ejti tökéletes szépségével. Persze egy művészember számára ez nem meglepő, aki egész életében a tökéletességet és a szépséget kereste és igyekezett formába önteni, de a történet további részében ez a kezdeti, ártatlan rácsodálkozás előbb csodálatba, majd teljes megszállottságba csap át. Mindezzel párhuzamosan, az idős író belső vívódásaira reagál a környezet is: az egyszerre szép és hanyatló Velencében rejtélyes kór üti fel a fejét, és bár Aschenbach az eszével tudja, hogy menekülnie kellene, vagy éppen másokat is figyelmeztetni a veszélyre, inkább mindent kockára tesz csupán azért, hogy ne kelljen megválnia szenvedélye tárgyától. Bár elég köztudott információ a történet végkifejlete, mivel nem biztos, hogy mindenki tisztában van vele, ennél többet nem is árulnék el, azonban a cím sejteti, hogy boldog befejezésben aligha reménykedhetünk.
Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyv kapcsán. Egyrészt vitathatatlan, hogy Thomas Mann fantasztikusan ír, ha az ember képes befogadni és a teljes figyelmét a mondatainak szentelni. Az adott történelmi kontextusban - modernizáció, küszöbön álló világháború, dekadencia és általános értékválság - különösen érdekes az a folyamat, melynek során egy tiszteletreméltó, fegyelmezett író szép lassan a szépség és a szenvedély megszállottja lesz, aminek köszönhetően végül azokat az értékeket is mellőzi, amiket egész életében fennen hirdetett. A mondanivaló szempontjából szerintem teljesen mindegy, hogy egy idős férfiról és egy fiatal fiúról szól a kisregény, nincs ennek a szenvedélynek igazán neme, irányultsága vagy identitása, hiszen bárkivel, bármikor megtörténhet, és valószínűleg meg is történt az évezredek során. A történet egy idő után borzasztóan intenzívvé válik, illetve talán pontosabb azt mondani, hogy nem is a történet maga - hiszen a cselekmény szintjén alig történik valami -, inkább az író belső vívódása lesz szinte elviselhetetlen, ami alól, szinte borítékolható módon, csak valamilyen katarzis vagy tragédia adhat felszabadulást.
Bármennyire is értékelem azonban a mondanivalót és helyenként a megvalósítás módját, amellett sem tudok elmenni, hogy az elején és a vége felé is nagyon untam egy-két helyen. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy szép lassan elszokunk a minőségi szépirodalomtól és többet kéne olvasni ebben a műfajban, de én mégis azt gondolom, hogy helyenként lehetett volna feszesebbre húzni a szöveget. Ez persze nem von le az irodalmi értékéből, de az én szubjektív élményem így sajnos nem volt száz százalékos. Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, és kedvet kaptam ahhoz, hogy a szerző más műveit is sorra kerítsem előbb-utóbb.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szívesen olvasna egy erős szimbólumokkal dolgozó, mély gondolatmenetekkel tűzdelt könyvet szenvedélyről, önuralomról, elmúlásról és a szépség kereséséről.
Nyereményjáték:
A nyereményjáték során azt teszteljük, mennyire jól ismeritek Thomas Mann életét és munkásságát. Az állomásokon állításokat találtok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy megfejtsétek: ezek igazak-e vagy hamisak. A választ írjátok be a Tally megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Thomas Mann testvére, Heinrich Mann szintén ismert író volt.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése