Endless Knight – Végtelen lovag
Fülszöveg:
A Halál és a Császárnő számos korábbi játékban (vagy
életben) összecsapott már, de a Halál most eltökélte, hogy megtöri a mintát, és
ellenáll a Császárnő mágikus vonzerejének, Evie pedig egy szövetség
létrehozásában reménykedik, ami véget vetne a pusztító játékoknak, és boldogan
leélhetné az életét halandó szerelmesével.
A könyv Evie kétségbeesett erőfeszítéseinek regénye, amint
zsákosok és kannibálok elől menekül és posztapokaliptikus viharokkal küzd meg,
miközben megtanulja irányítani varázslatos képességeit, és megpróbál kiutat
találni az életre-halálra szóló játékból.
Azonban váratlan vonzalom ébred benne legnagyobb ellensége
iránt, és szembesülnie kell korábbi önmaga gaztetteivel is. Evie nem emlékszik
a korábbi közös történetükre, a Halál viszont képtelen felejteni...
Evie-t útja során sok Arkánummal hozza össze a sors, de
sosem lehet biztos benne, hogy ki az ellensége, ki a barátja, és ki valami
egészen más. És a küzdelem életre-halálra szól, a tét pedig az emberiség jövője.
Azt már az első kötetnél kifejtettem (értékelés ITT), hogy az ifjúsági, poszt-apokaliptikus fantasy-k terén egy viszonylag jól eltalált és eredeti világot sikerült Kresley Cole-nak felépítenie. Nagyon szerettem az alapötletet, miszerint a tarot-kártya különböző figuráit jeleníti meg hús-vér emberek képében, ez önmagában ad annyi játékteret egy kreatív írónak, amivel érdekesen meg lehet tölteni több száz oldalt. Persze, az ilyen sorozatok esetében mindig felmerül a kérdés, hogy vajon az újdonság varázsa és a klassz ötlet kitart-e a többi kötet során is, vagy szép lassan leereszt a történet, mint egy fáradt lufi. És sajnos most azt kell mondanom, hogy bizonyos szempontból kicsit ez történt a Végtelen Lovagban.
Az előző kötetben főleg Evie karaktere állt a középpontban, megismerhettük, hogyan vált átlagos középiskolás lányból halálosan veszélyes arkánummá, akinek meg kell tanulnia uralni az erejét, ha győztesen akar kikerülni ebből a háborúból. Miután a széthullott világban menekülni kényszerül, több szövetségese is akadt útja során, elsősorban a halandó macsó, Jack képében, akivel jól hozták a tiniregényektől elvárt szeret-nem szeret-forgatókönyvet (engem mondjuk az ilyesmi már sokszor idegesít, de ez ízlés dolga). Kis csapatukat erősíti Selena, aki a Hold, Matthew, aki a Bolond, és Finn, aki a Mágus lapját testesíti meg. Ha önmagában nem lenne elég az, hogy útjuk során önszerveződő hadseregeken, kannibálokon és a zombi-szerű zsákosokon kell keresztülvágniuk magukat, hab a tortán, hogy Evie egyre gyakrabban hallja a fejében a Halál szólítását, aki valamilyen rejtélyes okból kifolyólag egyszerre gyűlöli őt és vonzódik hozzá, és mindenáron el akarja pusztítani.
A második kötetben picit többet tudunk meg magáról a játékról (mert igen, alapvetően az, hogy a kártyalapok öntudatra ébrednek és felkutatják egymást, egy játék, melynek során amolyan hegylakó-módra csak egy maradhat végül), illetve arról is, hogy Evie, azaz a Császárnő milyen szerepet töltött be a korábbi játékok során az elmúlt évszázadokban. Azt mondjuk még mindig nem egészen értem, hogyan és miért fog ezen múlni az emberiség sorsa, de higgyük azt, hogy ez a későbbi részekben majd pontosabban kiderül. Ami örvendetes volt, hogy újabb arkánumok bukkannak fel, akikről sokszor nem lehet biztosan eldönteni, hogy barátok vagy ellenségek, mindenesetre az, ahogyan az írónő megálmodta és ábrázolta őket, nagyon eredeti és fantáziadús (főleg annak, aki egyébként ismeri a tarot-kártyát). Szimpatikus volt az is, hogy ebben a kötetben szerepet kapott néhány keményebb és megrázóbb jelenet is, például az, amikor közelebbről is megismerhetjük a kannibálokat és azok vezetőjét.
Nos, az már kicsit kevésbé tetszett, ahogyan a cselekmény azután alakul, hogy Evie-t és csapatát bekeríti a Halál és szövetségesei, és magukkal viszik a lányt. Önmagában azzal nem lett volna gondom, hogy a Halál karakterét is alaposabban megismerjük, vagy hogy kiderül számunkra, miért lett olyan, amilyen és hogy végső soron neki is van egy emberi oldala. Sőt, még az sem zavart volna különösebben, hogy erre Evie is rájön, az viszont már igen, hogy ugyanaz a se veled-se nélküled-szenvedés indul meg kettejük között, ami korábban Jack és Evie között. Legfeljebb annyi különbséggel, hogy míg Jack lehet akármennyire macsó és rosszfiú, nyilván sem gonoszságban, sem hatalomban nem tudja megütni azt a szintet, amit a Halál testesít meg, és tulajdonképpen Evie is, amikor éppen úrrá lesz rajta igazi énje. Ez a szál az én szememben nagyon sokat levont a kötet értékéből, jobban díjaztam volna még több akciót, vagy még borúsabb atmoszférát.
Persze összességében, ha nem csak a negatívumokat ragadom ki, akkor nem lehet elvitatni, hogy ez a regény is gördülékeny, könnyen olvasható, és a legtöbb helyen elég izgalmas is ahhoz, hogy az ember ne akarja egyhamar letenni. Inkább azt mondanám, hogy maga a téma tette olyan magasra a lécet, amit szerintem a konkrét cselekmény vagy a karakterek nem tudtak száz százalékban megugrani. Ettől függetlenül tudtam rajta nevetni, izgulni, és bőven akadt olyan figura benne, akit jobban megszerettem (a kedvencem egyértelműen Finn volt). Ráadásként kapunk egy elég ütős függővéget is, ami után sírva kaparjuk a falat, hogy nem jelent még meg magyarul a sorozat többi része. Remélem azért, hogy ezekre nem kell majd sokat várni, jó lenne, ha azelőtt haladhatna tovább az ember a sztoriban, hogy túl sokat felejtene az előző kötetekből.
Lényeg a lényeg, még mindig azt gondolom, hogy a műfajon belül ez egy klassz sorozat, egyszerűen csak túl sok volt benne a romantikus szenvedés, szerintem ez kevésbé illett egy ilyen típusú, alapjáraton sötét hangulatú történethez. De azért a lojalitásom nem veszett el, szóval ha érkezik a folytatás, nem fogom elmulasztani azt sem. ;)
Az előző kötetben főleg Evie karaktere állt a középpontban, megismerhettük, hogyan vált átlagos középiskolás lányból halálosan veszélyes arkánummá, akinek meg kell tanulnia uralni az erejét, ha győztesen akar kikerülni ebből a háborúból. Miután a széthullott világban menekülni kényszerül, több szövetségese is akadt útja során, elsősorban a halandó macsó, Jack képében, akivel jól hozták a tiniregényektől elvárt szeret-nem szeret-forgatókönyvet (engem mondjuk az ilyesmi már sokszor idegesít, de ez ízlés dolga). Kis csapatukat erősíti Selena, aki a Hold, Matthew, aki a Bolond, és Finn, aki a Mágus lapját testesíti meg. Ha önmagában nem lenne elég az, hogy útjuk során önszerveződő hadseregeken, kannibálokon és a zombi-szerű zsákosokon kell keresztülvágniuk magukat, hab a tortán, hogy Evie egyre gyakrabban hallja a fejében a Halál szólítását, aki valamilyen rejtélyes okból kifolyólag egyszerre gyűlöli őt és vonzódik hozzá, és mindenáron el akarja pusztítani.
A második kötetben picit többet tudunk meg magáról a játékról (mert igen, alapvetően az, hogy a kártyalapok öntudatra ébrednek és felkutatják egymást, egy játék, melynek során amolyan hegylakó-módra csak egy maradhat végül), illetve arról is, hogy Evie, azaz a Császárnő milyen szerepet töltött be a korábbi játékok során az elmúlt évszázadokban. Azt mondjuk még mindig nem egészen értem, hogyan és miért fog ezen múlni az emberiség sorsa, de higgyük azt, hogy ez a későbbi részekben majd pontosabban kiderül. Ami örvendetes volt, hogy újabb arkánumok bukkannak fel, akikről sokszor nem lehet biztosan eldönteni, hogy barátok vagy ellenségek, mindenesetre az, ahogyan az írónő megálmodta és ábrázolta őket, nagyon eredeti és fantáziadús (főleg annak, aki egyébként ismeri a tarot-kártyát). Szimpatikus volt az is, hogy ebben a kötetben szerepet kapott néhány keményebb és megrázóbb jelenet is, például az, amikor közelebbről is megismerhetjük a kannibálokat és azok vezetőjét.
Nos, az már kicsit kevésbé tetszett, ahogyan a cselekmény azután alakul, hogy Evie-t és csapatát bekeríti a Halál és szövetségesei, és magukkal viszik a lányt. Önmagában azzal nem lett volna gondom, hogy a Halál karakterét is alaposabban megismerjük, vagy hogy kiderül számunkra, miért lett olyan, amilyen és hogy végső soron neki is van egy emberi oldala. Sőt, még az sem zavart volna különösebben, hogy erre Evie is rájön, az viszont már igen, hogy ugyanaz a se veled-se nélküled-szenvedés indul meg kettejük között, ami korábban Jack és Evie között. Legfeljebb annyi különbséggel, hogy míg Jack lehet akármennyire macsó és rosszfiú, nyilván sem gonoszságban, sem hatalomban nem tudja megütni azt a szintet, amit a Halál testesít meg, és tulajdonképpen Evie is, amikor éppen úrrá lesz rajta igazi énje. Ez a szál az én szememben nagyon sokat levont a kötet értékéből, jobban díjaztam volna még több akciót, vagy még borúsabb atmoszférát.
Persze összességében, ha nem csak a negatívumokat ragadom ki, akkor nem lehet elvitatni, hogy ez a regény is gördülékeny, könnyen olvasható, és a legtöbb helyen elég izgalmas is ahhoz, hogy az ember ne akarja egyhamar letenni. Inkább azt mondanám, hogy maga a téma tette olyan magasra a lécet, amit szerintem a konkrét cselekmény vagy a karakterek nem tudtak száz százalékban megugrani. Ettől függetlenül tudtam rajta nevetni, izgulni, és bőven akadt olyan figura benne, akit jobban megszerettem (a kedvencem egyértelműen Finn volt). Ráadásként kapunk egy elég ütős függővéget is, ami után sírva kaparjuk a falat, hogy nem jelent még meg magyarul a sorozat többi része. Remélem azért, hogy ezekre nem kell majd sokat várni, jó lenne, ha azelőtt haladhatna tovább az ember a sztoriban, hogy túl sokat felejtene az előző kötetekből.
Lényeg a lényeg, még mindig azt gondolom, hogy a műfajon belül ez egy klassz sorozat, egyszerűen csak túl sok volt benne a romantikus szenvedés, szerintem ez kevésbé illett egy ilyen típusú, alapjáraton sötét hangulatú történethez. De azért a lojalitásom nem veszett el, szóval ha érkezik a folytatás, nem fogom elmulasztani azt sem. ;)
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Nem meglepő módon azoknak, akik olvasták az első részt, és örömüket lelték benne.:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése