Minden órában négyszer

Fülszöveg:

„SZOCIOPATA ​VAGYOK. TELJESEN NORMÁLISNAK LÁTSZOM. DE OKOSABB, JOBB ÉS SZABADABB VAGYOK, MINT MÁSOK. ENGEM NEM KÖTNEK GÚZSBA AZ ÉRZELMEK."

Felismernél egy szociopatát, ha találkoznál vele? A rossz válasz az életedbe kerülhet.

Dr. Eric Parrish briliáns és lelkiismeretes pszichiáter. Amikor a privát rendelésén elvállal egy tinédzsert, hamarosan jókora szakmai dilemmába kerül.

A fiú rögeszmésen vonzódik egy lányhoz, és az orvos aggódni kezd a lány élete miatt. Egyre többször merül föl benne, hogy megszegi a titoktartási fogadalmát, és figyelmezteti a rendőrséget.

Mire a doktor döntésre jut, már késő. Hosszú ideje egy ördögi terv célpontja.

A lányt meggyilkolják, és a nyomok legalább annyira vezetnek az időközben rejtélyesen eltűnt pácienséhez, mint magához…

A szociopata zseniálisan mozgatja a szálakat a háttérből. A kérdés csupán az, hogy ki ő valójában.

Véleményem:

Nos kérem, ha egy thriller szeretné felkelteni az érdeklődésemet, akkor pontosan ilyen fülszöveggel kell rendelkeznie. Na meg persze a cím sem utolsó, hiszen már hónapokkal a megjelenés előtt ment a viccelődés pl. a molyon, hogy vajon mire utalhat. Lényeg a lényeg, biztos voltam benne, hogy el akarom olvasni, leginkább a pszichiátriai vonatkozás miatt. Később a könyv kivitelezése is megerősítette a vonzalmamat, a borítója igazán igényes, az oldalai pedig jó nagyok. Lisa Scottline-t az egyik legismertebb amerikai krimiszerzőként tartják számon, be kell vallanom, én korábban nem olvastam tőle semmit, de úgy találtam, hogy nálunk egyébként is kevésbé elterjedtek a művei. A kiadó ezen kíván most változtatni,  éppen ezért kíváncsian vártam, vajon a tartalom hogyan felel majd meg az előzetes elvárásaimnak.

Ahogyan a fülszövegből is kiderül, a cselekmény középpontjában Dr. Eric Parrish pszichiáter áll, aki felelős beosztású kórházi munkája mellett magánpraxist is folytat. Amikor munkahelyén felbukkan az idős, halálosan beteg hölgy az unokájával, még azt gondolja, hogy neki kell segítenie, hogy elfogadja az elkerülhetetlent. Később azonban kiderül, hogy valójában a tizenhét éves fiú az, aki pszichés problémái miatt terápiára szorul. Eric el is kezdi a vele való munkát, hamar meg is kedveli Max-et, ugyanakkor egyre aggasztóbbnak találja azokat a dolgokat, amiket a fiú mesél neki. Kényszeres tünetei mellett ugyanis nagyon erőteljesen ragaszkodik egy lányhoz, és gyakran szorong attól, hogy bántani fogja...Amikor a városban meggyilkolják pontosan azt a fiatal lányt, aki tetszett Max-nek, hirtelen felgyorsulnak az események, és Eric hamar lehetetlen helyzetbe kerül: vagy megsérti az orvosi titoktartási esküjét, hogy tisztázza saját magát és segítse a rendőrök munkáját, vagy ő maga lesz az, aki egyre nagyobb csávába keveredik. Ráadásul továbbra is aggódik Max miatt, holott lehet, hogy a saját életét kellene inkább féltenie...

Először is, nagyon tetszett nekem a főhősünk, Eric karaktere. Összetett jellem, aki igyekszik minden problémát alaposan megvizsgálni, és aki nagyon szilárd erkölcsi alapokkal rendelkezik. Az pedig még emberibbé és szerethetőbbé tette, hogy saját maga is küzd magánéleti problémákkal, ugyanis a válás során eléggé elmérgesedett a viszony közte és volt felesége között, mely csatározás legfőbb áldozata hétéves közös kislányuk, Hannah. Eric igyekszik minden szerepében helytállni, jó szakember, főnök, barát és apa lenni, még úgy is, hogy egyébként ő is hajlamos a szorongásra és a kétségbeesésre. Emellett nagyon tetszett, ahogy az írónő a témával bánt: bár nem vagyok szakember, olvasás közben úgy éreztem, hogy a pszichiátriai kérdések, vagy a terápia módszertana mögött komoly kutatómunka állhatott, így sikerült jobban bepillantani az egészségügy ezen területébe. Kifejezetten jónak találtam, hogy a fő csapás mellett több apró szálon is fut a cselekmény, legyen szó akár a kórházban folyó mindennapi munkáról, akár az Eric személyes helyzetéből eredő családi problémákról. Ráadásul egy-egy rövid fejezet erejéig megváltozik az elbeszélés szemszöge is, és belepillanthatunk a gyilkosunk/szociopatánk gondolataiba is, amik hátborzongató kiegészítést nyújtanak a cselekményben.

Amikor beindulnak az események és megtörténik a gyilkosság, mi magunk sem tudjuk, hogy mi történt valójában. Sőt, én még kicsit nagyképűen azt is gondoltam menet közben, hogy ó, hát sejtem én, mi fog kiderülni. Nos, alaposan mellélőttem, és bár a cselekményből nem árulhatok el túl sokat, mert akkor lelőném a poént, de azt kijelenthetem, hogy több olyan fordulatban lesz részünk, amire nem számítunk. Talán itt volt a történet egyetlen gyenge pontja is a szememben: nem mondom, hogy nem volt elfogadható a magyarázat és a csattanó, de azért több helyen bele tudtam volna kötni logikailag. 

Az igazság azonban az, hogy nem akartam belekötni. Tudniillik engem ez a regény teljesen megvett kilóra, érdekesnek találtam, elgondolkodtatónak és izgalmasnak. Olyan könnyedén szippantott magába, hogy észre sem vettem, hogy fogynak az oldalak, ha kicsit több időm van az olvasásra (és jobban elfér a táskámban), akkor biztos, hogy pikk-pakk befalom. Kedveltem a szereplőket, különösen Ericet, Hannah-t és Paul-t, és nagyon örültem annak, hogy a pszichiátriai szál mellett jogi kérdések is felmerülnek a történetben. Megvolt benne az a feszültség, ami egy jó krimihez kell, és őszintén tudtam drukkolni és izgulni azért, hogy főhősünk kikeveredjen valahogy a bajból és kiderítse az igazságot. Úgyhogy megmondom őszintén, nem teljesen értem a regény molyos százalékát, az én szememben ez egy erősen jó történetre sikerült. Azt nem állítom én sem, hogy tökéletes, de bőven jobb, mint a legtöbb thriller, amit az utóbbi időkben olvastam, és megalapozta, hogy a jövőben szívesen vegyem kézbe a szerző újabb köteteit is.

A könyvet köszönöm szépen a Lettero Kiadónak!

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Thriller-rajongóknak mindenképpen, különösen akkor, ha hozzám hasonlóan érdeklődnek a pszichiátriai betegségek és azok lehetséges kezelése iránt.