A tükörjáró 2.-Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (értékelés és nyereményjáték)
Christelle Dabos Tükörjáró című sorozatának első része
sokakat elvarázsolt, és most végre megjelent a folytatás, a Rejtélyes eltűnések
a Holdvilágban. A regény hozza a formáját, a Harry Potter varázslatát vegyíti a
Trónok harca udvari intrikáival igazán egyedi és izgalmas formában. Tarts
velünk a turnén, ahol négy bloggerünk mutatja be Ophélie kalandjait a Sarkon,
és nyerj te is egy saját példányt a könyvből.
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2018
Oldalszám: 660 oldal
Eredeti cím: Les disparus du Clairdelune
Fordító: Molnár Zsófia
ISBN: 9789634373278
A könyvet ITT rendelheted meg!
Fülszöveg:
2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei
végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen
világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak
különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent
ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az
udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos
vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban
az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen,
amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók
mögött.
Véleményem:
A tavalyi év egyik nagy durranása volt az ifjúsági fantasy kategóriájában Christelle Dabos A tél jegyesei című regénye. Akkor még azt hittem, egy leendő trilógiával állok szemben, de azóta már kiderült, hogy az írónő hosszabb sorozatot tervez. Amit, figyelembe véve, hogy mennyire eredeti és sokszínű világot sikerült felépítenie, cseppet sem bánok. Már az első részt is nagyon szerettem, de azért minimális hiányérzetem maradt az olvasás után. Nos, ezeket a hézagokat Dabos most nagyszerűen betömködte, és igencsak fel kellene kötnöm a gatyám, ha bele akarnék kötni a második részbe (de még csak nem is akarok).
Az előző részből megismerhettük szeleburdi animista főhősnőnket, Ophélie-t, aki nem csupán arra képes, hogy a tárgyakat megérintve meglássa azok történetét, de arra is, hogy a tükrökön keresztül egyik helyről eljusson a másikba. A szilánkjaira szakadt világban a saját hazája vezetői arra kényszerítik, hogy utazzon a hideg és barátságtalan Sarkra, és menjen feleségül az időjárásnál is fagyosabb Thorn-hoz. Egy olyan világban, ahol mindent a rejtélyes családfők irányítanak, ahol a nemeseknek különleges és félelmetes képességeik vannak, és ahol senkiben sem szabad bízni, mert mindenhol ármány és intrika uralkodik, egyáltalán nincs könnyű helyzetben a naiv, fiatal lány. Arra is csak szép fokozatosan jön rá, milyen indítékok állnak az előre eltervezett házasság mögött, milyen szerepet játszik ebben a Sarkon uralkodó családfő, Faruk, és hogy mindehhez hogyan kapcsolódik egy rejtélyes könyv, amit senki sem tud elolvasni- kivéve talán egy animista, aki képes a tárgyak lelkébe látni...
A fonalat pontosan ott vesszük fel, ahol letettük az előző résznél: a kezdeti bujkálás után Ophélie-t hivatalosan is bemutatják az udvarnál, mint Thorn menyasszonyát, ezzel pedig óhatatlanul is a figyelem középpontjába kerül. Az udvari intrikák bonyolult hálózata eleinte teljesen átláthatatlan a számára, ami különösen akkor válik kellemetlenné, amikor ő maga is célpontja kezd lenni azoknak. Ráadásul egy ismeretlen feladó fenyegető leveleket kezd küldözgetni neki, ami talán összefüggésben áll a Holdvilágban zajló titokzatos eltűnésekkel. Lényeg a lényeg, Ophélie egy percre sem érezheti magát biztonságban.
Az első kötet kiolvasása után egyedül azt nehezményeztem egy kicsit, hogy nem láttam tisztán, milyen motivációk, indítékok állnak a nemesek cselekedetei és cselszövései mögött, illetve azt sem, hogy vajon a többször is emlegetett "Isten" hogyan kapcsolódik a történtekhez, és annak idején miért törte darabokra a világot. Sejtettem, hogy a szerző ezeket az információkat a későbbi részekben szándékozik tovább adagolni, és nem is kellett csalódnom. Ebben a kötetben sokat megtudunk a fenti kérdésekről, illetve arról is, honnan származnak a családfők, és milyen szerepet játszanak a világ sorsának alakulásában. Az pedig külön tetszett, hogy minden megválaszolt kérdés legalább három másikat vet fel, szóval jó darabig nem várható még, hogy unatkozni fogunk a Tükörjáró-univerzumban.
Nagyon örültem annak, hogy ebben a részben sokkal többet megtudhattam bizonyos szereplők jelleméről, illetve a már megkedvelt karakterek is tovább fejlődtek. Thorn-t nem igazán tudtam magamban hová tenni eddig, rideg volt, zárkózott és hűvös, de ahogy a leendő menyasszonya, mi olvasók is egyre közelebb kerülünk hozzá, és megtudjuk, hogy a zord külső, ha nem is érzékeny, de mindenesetre lényegesen összetettebb lelket takar. A személyes kedvencem továbbra is Archibald, szeretem a hozzá hasonló vidám, pimasz és látszólag nemtörődöm figurákat, főleg, ha bebizonyosodik róluk, hogy helyén van a szívük. Az egyik legnagyobb rejtély a családfő, Faruk volt, aki néha rettentő hatalmasnak és félelmetesnek tűnik, néha viszont szétszórtnak és gyerekesnek. Néhány visszaemlékezésnek köszönhetően róla is sikerült kicsit többet megtudnunk, és valamelyest érthetőbb lesz számunkra a fent említett ellentmondásos viselkedés. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a legnagyobb jellemfejlődésen maga a főhősünk, Ophélie ment át. A korábban csendes és félénk lány egyre határozottabban áll ki saját véleménye mellett, és nem egy esetben igazi bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ha úgy adódik, most már nem fél szembeszállni családjával, vőlegényével, vagy akár magával Faruk nagyúrral sem. Az pedig különösen tetszett, hogy ettől függetlenül nem veszít egy cseppet sem a karakteréből, inkább csak a már egyébként is meglévő jó tulajdonságai erősödnek fel és kristályosodnak ki.
Nagyon megszerettem Dabos stílusában, hogy úgy tud gyönyörű képeket festeni és nagyívűen bemutatni helyszíneket, látványokat és személyeket, hogy közben egy pillanatig sem válik unalmassá az elbeszélés. Ráadásul, ha nem is egy akciófilm szintjén, de azért ebben a részben bőven akadnak izgalmas események és fordulatok, hiszen a történet középpontjában, ahogy a cím is sugallja, titokzatos eltűnések állnak. Ophélie tudni akarja, mi zajlik körülötte, annál is inkább, mert az esküvő időpontja vészesen közeledik, és addigra szeretné pontosan átlátni, milyen élet vár rá újdonsült vőlegénye mellett. Kicsit bosszantott Thorn-ban, hogy eleinte mindent el akar titkolni a lány elől, és minél inkább ki akarja hagyni a nyomozással kapcsolatos fejleményekből, de később érthetővé vált, milyen motivációk álltak a viselkedése mögött. Kettejük kapcsolata egyáltalán nem nevezhető sablonosnak, nem egy tipikus tinirománc, hanem egy szép lassan és megfontoltan alakuló valami, csakúgy, mint az egész sorozat. Ráadásul ez a rész elég erős függővéggel lett lezárva, úgyhogy remélem, hamar elkészül a következő kötet fordítása.
Összességében tehát egy nagyon erős folytatásról beszélünk, ami sok szempontból felülmúlja az első kötetet, pedig már az sem volt piskóta. Remélem, sokan döntenek majd úgy, hogy belevágnak ebbe a sorozatba, mert igazán egyedi és üde színfolt az ifjúsági regények és a fantasztikus világok palettáján. A stílusának és a felépített világ bravúros ötleteinek köszönhetően sokféle korosztály megtalálhatja benne a számításait, és legalább akkor függőséget tud okozni, mint annak idején a Harry Potter.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mivel erősen épül az első részre, mindenképpen csak azoknak, akik olvasták azt is. Közülük is főleg a bizonytalanoknak, higgyék el, megéri folytatni. :)
A tavalyi év egyik nagy durranása volt az ifjúsági fantasy kategóriájában Christelle Dabos A tél jegyesei című regénye. Akkor még azt hittem, egy leendő trilógiával állok szemben, de azóta már kiderült, hogy az írónő hosszabb sorozatot tervez. Amit, figyelembe véve, hogy mennyire eredeti és sokszínű világot sikerült felépítenie, cseppet sem bánok. Már az első részt is nagyon szerettem, de azért minimális hiányérzetem maradt az olvasás után. Nos, ezeket a hézagokat Dabos most nagyszerűen betömködte, és igencsak fel kellene kötnöm a gatyám, ha bele akarnék kötni a második részbe (de még csak nem is akarok).
Az előző részből megismerhettük szeleburdi animista főhősnőnket, Ophélie-t, aki nem csupán arra képes, hogy a tárgyakat megérintve meglássa azok történetét, de arra is, hogy a tükrökön keresztül egyik helyről eljusson a másikba. A szilánkjaira szakadt világban a saját hazája vezetői arra kényszerítik, hogy utazzon a hideg és barátságtalan Sarkra, és menjen feleségül az időjárásnál is fagyosabb Thorn-hoz. Egy olyan világban, ahol mindent a rejtélyes családfők irányítanak, ahol a nemeseknek különleges és félelmetes képességeik vannak, és ahol senkiben sem szabad bízni, mert mindenhol ármány és intrika uralkodik, egyáltalán nincs könnyű helyzetben a naiv, fiatal lány. Arra is csak szép fokozatosan jön rá, milyen indítékok állnak az előre eltervezett házasság mögött, milyen szerepet játszik ebben a Sarkon uralkodó családfő, Faruk, és hogy mindehhez hogyan kapcsolódik egy rejtélyes könyv, amit senki sem tud elolvasni- kivéve talán egy animista, aki képes a tárgyak lelkébe látni...
A fonalat pontosan ott vesszük fel, ahol letettük az előző résznél: a kezdeti bujkálás után Ophélie-t hivatalosan is bemutatják az udvarnál, mint Thorn menyasszonyát, ezzel pedig óhatatlanul is a figyelem középpontjába kerül. Az udvari intrikák bonyolult hálózata eleinte teljesen átláthatatlan a számára, ami különösen akkor válik kellemetlenné, amikor ő maga is célpontja kezd lenni azoknak. Ráadásul egy ismeretlen feladó fenyegető leveleket kezd küldözgetni neki, ami talán összefüggésben áll a Holdvilágban zajló titokzatos eltűnésekkel. Lényeg a lényeg, Ophélie egy percre sem érezheti magát biztonságban.
Az első kötet kiolvasása után egyedül azt nehezményeztem egy kicsit, hogy nem láttam tisztán, milyen motivációk, indítékok állnak a nemesek cselekedetei és cselszövései mögött, illetve azt sem, hogy vajon a többször is emlegetett "Isten" hogyan kapcsolódik a történtekhez, és annak idején miért törte darabokra a világot. Sejtettem, hogy a szerző ezeket az információkat a későbbi részekben szándékozik tovább adagolni, és nem is kellett csalódnom. Ebben a kötetben sokat megtudunk a fenti kérdésekről, illetve arról is, honnan származnak a családfők, és milyen szerepet játszanak a világ sorsának alakulásában. Az pedig külön tetszett, hogy minden megválaszolt kérdés legalább három másikat vet fel, szóval jó darabig nem várható még, hogy unatkozni fogunk a Tükörjáró-univerzumban.
Nagyon örültem annak, hogy ebben a részben sokkal többet megtudhattam bizonyos szereplők jelleméről, illetve a már megkedvelt karakterek is tovább fejlődtek. Thorn-t nem igazán tudtam magamban hová tenni eddig, rideg volt, zárkózott és hűvös, de ahogy a leendő menyasszonya, mi olvasók is egyre közelebb kerülünk hozzá, és megtudjuk, hogy a zord külső, ha nem is érzékeny, de mindenesetre lényegesen összetettebb lelket takar. A személyes kedvencem továbbra is Archibald, szeretem a hozzá hasonló vidám, pimasz és látszólag nemtörődöm figurákat, főleg, ha bebizonyosodik róluk, hogy helyén van a szívük. Az egyik legnagyobb rejtély a családfő, Faruk volt, aki néha rettentő hatalmasnak és félelmetesnek tűnik, néha viszont szétszórtnak és gyerekesnek. Néhány visszaemlékezésnek köszönhetően róla is sikerült kicsit többet megtudnunk, és valamelyest érthetőbb lesz számunkra a fent említett ellentmondásos viselkedés. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a legnagyobb jellemfejlődésen maga a főhősünk, Ophélie ment át. A korábban csendes és félénk lány egyre határozottabban áll ki saját véleménye mellett, és nem egy esetben igazi bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ha úgy adódik, most már nem fél szembeszállni családjával, vőlegényével, vagy akár magával Faruk nagyúrral sem. Az pedig különösen tetszett, hogy ettől függetlenül nem veszít egy cseppet sem a karakteréből, inkább csak a már egyébként is meglévő jó tulajdonságai erősödnek fel és kristályosodnak ki.
VÁLOGATÁS LAËTITIA BACHELLEZ ILLUSZTRÁCIÓIBÓL. KÉPEK FORRÁSA ITT
Nagyon megszerettem Dabos stílusában, hogy úgy tud gyönyörű képeket festeni és nagyívűen bemutatni helyszíneket, látványokat és személyeket, hogy közben egy pillanatig sem válik unalmassá az elbeszélés. Ráadásul, ha nem is egy akciófilm szintjén, de azért ebben a részben bőven akadnak izgalmas események és fordulatok, hiszen a történet középpontjában, ahogy a cím is sugallja, titokzatos eltűnések állnak. Ophélie tudni akarja, mi zajlik körülötte, annál is inkább, mert az esküvő időpontja vészesen közeledik, és addigra szeretné pontosan átlátni, milyen élet vár rá újdonsült vőlegénye mellett. Kicsit bosszantott Thorn-ban, hogy eleinte mindent el akar titkolni a lány elől, és minél inkább ki akarja hagyni a nyomozással kapcsolatos fejleményekből, de később érthetővé vált, milyen motivációk álltak a viselkedése mögött. Kettejük kapcsolata egyáltalán nem nevezhető sablonosnak, nem egy tipikus tinirománc, hanem egy szép lassan és megfontoltan alakuló valami, csakúgy, mint az egész sorozat. Ráadásul ez a rész elég erős függővéggel lett lezárva, úgyhogy remélem, hamar elkészül a következő kötet fordítása.
Összességében tehát egy nagyon erős folytatásról beszélünk, ami sok szempontból felülmúlja az első kötetet, pedig már az sem volt piskóta. Remélem, sokan döntenek majd úgy, hogy belevágnak ebbe a sorozatba, mert igazán egyedi és üde színfolt az ifjúsági regények és a fantasztikus világok palettáján. A stílusának és a felépített világ bravúros ötleteinek köszönhetően sokféle korosztály megtalálhatja benne a számításait, és legalább akkor függőséget tud okozni, mint annak idején a Harry Potter.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mivel erősen épül az első részre, mindenképpen csak azoknak, akik olvasták azt is. Közülük is főleg a bizonytalanoknak, higgyék el, megéri folytatni. :)
Nyereményjáték:
A Tükörjáró sorozat egy különleges fantasyvilágban
játszódik, így a mostani feladatotok az lesz, hogy címszavak alapján
kitaláljátok más különleges világgal rendelkező történetek címét. Feladatotok,
hogy a Rafflecopterbe írjátok be a történetek magyar nyelvű címét (könyvsorozat
esetében az első könyv magyar nyelvű címét).
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése
után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország
területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül
nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Feladvány:
Címszavak: Napszállta, Csudálatos Társaság, Csudamíves,
Deukalión, macskarizma
Állomáslista:
11. 12. A Szofisztikált Macska
11. 14. Spirit Bliss Sárga köves út
11. 16. Könyv és más
11. 18. Kelly & Lupi olvas
Megjegyzések
Megjegyzés küldése