Artur Gębka: Apa üvege

 

Kiadó: Pagony Kiadó, 2025

Oldalszám: 64 oldal

Eredeti cím: Butelka taty

Fordította: Körner Gábor

Illusztrálta: Agata Dudek

ISBN: 9789635877591

Beleolvasó

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Apa, anya és Emil boldogan élnek: együtt járnak fagyizni, együtt vacsoráznak, és esténként apa hol Emillel építőkockázik, hol anyával táncol. Ám egy nap beköltözik a nappaliba egy dermesztő hideget árasztó zöld üveg, ami egyre csak nő és nő, míg magába nem szippantja apát…

Magyarországon minden tizedik felnőtt kockázatos alkoholfogyasztó – ez sok-sok gyereket érint közvetlenül, de közvetetten mindannyiunk ügye. Artur Gębka és Agata Dudek képeskönyve, amely 2023-ban elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat Lengyelországban, egyszerűen és nagy empátiával mesél erről – megmutatva, hogy van kiút. Olvassuk együtt ezt a könyvet, és beszélgessünk róla!

A Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával

Véleményem:

Kifejezetten keresni és figyelni szoktam azokat a könyveket, melyek gyermekek számára íródtak, és valamilyen komolyabb témával, vagy éppen valamilyen trauma feldolgozásával foglalkoznak. Lehet, hogy egy átlagos hétköznapon nem ezeket a darabokat fogjuk választani az esti mese során, viszont szerintem nagyon fontos, hogy akinek érintettsége van, vagy esetleg csak érzékenyíteni szeretné a fiatalokat ezekre a témákra, tudjon hová nyúlni. Kimondottan az alkoholizmus kérdésköréről még sosem olvastam gyerekkönyvet, éppen ezért lettem nagyon kíváncsi, amikor megláttam a Pagony Kiadó kínálatában Artur Gębka lengyel szerző Apa üvege című kötetét. 

A 26 rövid fejezetből álló kötet egy család történetét meséli el nekünk, egy kisfiú, Emil nézőpontjából. A szerző nem finomkodik és nem is alapoz meg hosszas bevezetővel a fő problémának, hanem egyből belevág a dolgok közepébe: nevezetesen abba, hogy a család életében, egész pontosan a nappalijukban egyszer csak megjelenik egy üveg. A kisfiú nem is nagyon tudja mire vélni a dolgot, bár halványan rémlik neki, hogy talán azután történhetett mindez, hogy a szülei veszekedtek és apukája elveszítette a munkahelyét, mindenesetre értetlenül áll a rossz szagú, baljós mozdulatlansággal felbukkanó tárgy előtt. Édesanyja először azt javasolja, ne is vegyen tudomást a palack fenyegető jelenlétéről, azonban ez egyre nehezebben megy: az üveg napról napra egyre nagyobbá válik, egyre nagyobb teret követel magának a nappaliból és a család életéből, így hiába igyekszik Emil és anyukája úgy tenni, mintha mi sem történt volna, egy idő után nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémákat. 

Ahogy az üveg növekszik, úgy változik meg Emil apukája is egyre jobban, már nem az a kedves, gondoskodó férfi, amilyennek a kisfiú ismerte. Az igazán komoly fordulópont akkor érkezik el, amikor az üveg végül akkorára nő, hogy foglyul ejti Emil apukáját, de szerencsére éppen ezen a ponton lép be az életükbe egy különleges segítő, aki türelemmel és igazi odafigyeléssel végre segíteni tud a férfinak, hogy kimászhasson az üvegből és meggyógyuljon. Mindezt végig egy kisgyermek szemüvegén át követhetjük, aki a maga gyermeki módján igyekszik értelmezni és feldolgozni a látottakat. A fejezetek rövidsége és feszessége nagyon erőssé, lényegre törővé teszi a szöveget, ugyanakkor a szerző arra is figyelt, hogy könyve ne legyen túlságosan nyomasztó vagy sötét, és igyekezett minél jobban beemelni a mesék szimbólumrendszerét, ami által könnyebben feldolgozható a történet. 

Nekem nagyon tetszett az a megközelítési mód, ahogy Artur Gębka hozzányúlt ehhez a témához. Eleve rendkívül aktuálisnak tartom, hiszen társadalmi szinten még mindig nincs helyén kezelve az alkoholbetegség, és nagyon sokszor túlságosan későn reagál a környezet arra, hogy valaki segítségre szorul. Az, ahogyan Emil elmeséli nekünk az általa megélteket, részben szimbolikus, ugyanakkor ezek a szimbólumok tűpontosak és tökéletesen átadják a témával kapcsolatos jelenségeket, problémákat. Ebből a szempontból a legerősebb jelenet számomra az volt, amikor az üveg már akkorára nőtt, hogy áttörte a mennyezetet, emiatt pedig a szomszédok is neheztelni kezdtek a családra. Abszolút rá lehet ismerni arra a fajta hozzáállásra, amikor a tágabb környezet legfeljebb megvetéssel vagy szánakozással fordul egy érintett egyén vagy család felé, anélkül, hogy érdemi segítséget próbálnának nyújtani. Mivel gyerekkönyvről van szó, számomra fontos volt, hogy milyen lesz a befejezés és a történet kicsengése, és szerencsére ezt is nagyon jól oldotta meg a szerző. Teljesen érthető módon kiderül, hogy segíteni csak az tud, aki különleges - ergo igazi szakember, ahogy az is, hogy ez nem egy könnyű folyamat, a gyógyulás nem egyik napról a másikra következik be. Az ezzel kapcsolatos edukáció szerintem iskolás korú gyerekeknél már kifejezetten hasznos lehet, hiszen ha éppen a saját környezetükben nincs is érintett személy, tudatosabbak és érzékenyebbek lesznek egy olyan témával kapcsolatban, amivel úgyis szembesülni fognak, akár csak akkor is, ha kilépnek az utcára. 

A könyvet Agata Dudek lengyel képzőművész egész oldalas rajzai teszik teljessé, melynek szokatlan képi világa és színválasztása az újdonság erejével hatott rám, és szerintem nagyon erősen képes hatni az érzelmekre. A figurák arckifejezése, a mozdulatok, hangulatok ábrázolása nagyon szemléletesre sikeredett, ahogy az üveg egyre tolakodóbb jelenléte is. Összességében szerintem ez egy nagyon fontos gyerekkönyv, ha megfelelő módon használjuk, értve ez alatt elsősorban azt, hogy mindenképpen javasolt közösen olvasni, és utána megbeszélni együtt a történetet. Pedagógusként látok benne abszolút további lehetőségeket is, akár középiskolás korosztállyal való feldolgozásra is. Nem csodálom, hogy 2023-ban elnyerhette az Év Gyermekkönyve díjat Lengyelországban, én bízom benne, hogy itthon is minél tágabb körben megismerik majd, hogy segíthessen azokon, akiknek szüksége van rá. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki az alkoholfogyasztás/alkoholizmus témakörén belül szeretne olvasni érzékeny, empatikus gyerekkönyvet. 

A kötetet köszönöm szépen a Pagony Kiadónak!