Nyughatatlan igazság (értékelés és nyereményjáték)
A General Press kiadónak köszönhetően megjelent a Az utolsó kötés-sorozat második része, a Nyughatatlan igazság. Ezúttal Sir Robin Blyth húga, Maud kerül a középpontba, akinek fel kell derítenie egy gyilkosságot, és vissza kell szereznie a mágikus szerződés egyik darabját. Tartsatok három bloggerünkkel ezen az izgalmas kalandon, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Kiadó: General Press Kiadó, 2025
Oldalszám: 408 oldal
Eredeti cím: A Restless Truth
Fordította: Szigeti Judit
ISBN: 9789634529507
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Maud Blyth kalandra vágyott, amikor beleegyezett, hogy segít a bátyjának felgöngyölíteni egy mágikus összeesküvést. Még arra is vállalkozott, hogy társalkodónőként hazakísér Amerikából Angliába egy idős hölgyet. Arra azonban nem számított, hogy már az út első napján holtan találja a munkaadóját.
Maud azonnal nyomozni kezd, amiben segítségére siet új ismerőse, Violet Debenham, a botrányos viselkedéséről ismert nemeskisasszonyból lett színésznő. Ám ha meg akarják találni az áldozat kabinjából eltűnt mágikus tárgyat, amelyért valaki ölni is hajlandó, illetve le akarják leplezni a gyilkost, nemcsak meg kell bízniuk egymásban, de a lelküket is le kell csupaszítaniuk a másik előtt.
Véleményem:
A tavalyi évem egyik izgalmas olvasmánya volt Freya Marske Csodálatos világosság című regénye (értékelésem ITT). Szeretem az olyan, régebbi korokban játszódó történeteket, ahol a mágia és a varázslat központi szerepet tölt be, e téren pedig abszolút nem volt hiány ebben az egyszerre izgalmas, pikáns, mégis nagyon emberi bevezető kötetben. Már nagyon vártam a folytatást, bár kicsit aggódtam is amiatt, hogy a második részben nem az általam olyannyira megkedvelt Robin és Edwin, hanem Robin húga és egy Violet nevű színésznő lesz a főszereplő. Óvatos reményeim és elvárásaim ellenére azért a Nyughatatlan igazság sokat tett hozzá az írónő által felépített univerzumhoz, de tény, hogy több időre volt szükségem a belerázódáshoz, mint az első rész esetében.
Az első rész végére nagy vonalakban kikristályosodott, hogy főhőseink egy igen összetett mágikus összeesküvésbe csöppentek, melynek nem kisebb a tétje, mint hogy varázslók egy bizonyos csoportja olyan hatalomra tegyen szert, amivel az egész emberi világot uralni képesek. A folytatásban Robin testvére, Maud éppen New Yorkból tart London felé egy óceánjáró hajón, és nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy megtalálja az Utolsó Szerződéshez kapcsolódó egyik mágikus tárgyat. A történet mindjárt egy halálesettel kezdődik, az idős hölgyet, akit Maud társalkodónőként kísért, holtan találják a kabinjában. A fiatal lány számára egyértelműnek tűnik, hogy mindez nem lehet véletlen, hiszen vélhetően más is rá akarja tenni a kezét a hölgy birtokában lévő varázslatos ereklyére. Maud egyedül Robin homályos látomásaira és saját megérzéseire támaszkodhat, ez vezeti el a rejtélyes és botrányos ifjú Violethez is, aki nemesi származása ellenére, családja legnagyobb felháborodására amerikai varieté-színésznőként keresi a kenyerét.
Maud, bár nem mondhatjuk, hogy sok tapasztalattal rendelkezik az élet dolgait tekintve, mégis elég talpraesett ahhoz, hogy egy maroknyi embert az ügye mellé állítson, Violet mellett többek között a mogorva és kimért Lord Hawthornt is. Ugyanakkor nagyon ravasznak kell lenniük, ha nyomozásba akarnak kezdeni, ugyanis a hajón utazik a potenciális gyilkos is, illetve azok, akik szintén maguknak akarják a rejtélyes ereklyét. A regény nagy részében ezt a nyomozást követhetjük nyomon, aminek különös ízt ad az óceánjáró hajó fedélzete és a különféle társasági események, ugyanakkor, ahogy az első rész esetében, itt is előbb-utóbb fontos szerepet fog kapni a szereplők között kibontakozó romantikus szál. Magáról az összeesküvésről és annak részleteiről egészen a kötet végéig csak morzsákat kapunk, így Mauddal és társaival együtt apránként rakhatjuk össze a kirakós darabkáit, ami még mindig nem lesz teljes, lévén trilógiáról beszélünk, ugyanakkor a mágikus világ, amit az írónő megálmodott, eggyel komplexebbé válik, mint az első kötetben.
Először azokat a dolgokat említeném meg, amik miatt számomra ez a második kötet sokkal nehezebben csúszott, mint az első. Először is, maga a cselekmény szerintem nagyon lassan indult be, és később sem mondanám, hogy kimondottan pörgőssé vált. A vége felé azért valamelyest kárpótol minket az írónő néhány akció és nagyobb leleplezés formájában, de tényleg úgy éreztem, hogy a történetben túl sok az üresjárat. A másik gondom a romantikus szállal volt. Az, hogy ebben a trilógiában kimondottan LMBTQ románcok szerepelnek, engem egyáltalán nem zavar, sőt, Robin és Edwin kapcsolata, az, ahogy törékeny bizalommal felfedezték egymást, szerintem gyönyörűen volt ábrázolva az első részben. Maud és Violet esetében viszont egész egyszerűen nem éreztem a kémiát, pontosabban azt még csak-csak, de a valódi, intenzív és mély érzelmeket hiányoltam. A kettejük közti dinamika talán ott kezd izgalmassá válni, hogy Maud szép lassan felderíti Violet gyengeségeit és a viselt maszkja mögötti valóságot, de én ennek valahogy nagyobb nyomatékot adtam volna a puszta testiséggel szemben. Tudom, ez abszolút ízlés dolga, de nekem emiatt nem lett maximális az élmény.
Ugyanakkor sok dolog volt, ami tetszett a regényben. Az írónő megint nagyon eredeti karaktereket álmodott meg, még a mellékszereplők szintjén is, tele volt a cselekmény humoros helyzetkomikumokkal, polgárpukkasztó jelenetekkel. Lord Hawthorn figuráját egészen megszerettem a kötet végére, pedig eleinte nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Nagyon tetszett az is, hogy többször előkerült a nők helyzete kimondottan a mágia nézőpontjából. Az 1900-as évek elején eleve sokkal korlátozottabbak voltak a nők lehetőségei, és izgalmasnak találtam, ahogyan az írónő megmutatta, mindez hogyan nyilvánul meg a máguscsaládok esetében. Szintén izgalmas színfolt volt a különböző mágikus stílusok ábrázolása, illetve nekem még mindig nagyon tetszik ez az egész bölcsőzős, manuális mágia-technika, ami a trilógiában megjelenik. Összességében nem mondom hát, hogy csalódott vagyok, és biztos, hogy el fogom olvasni a befejező részt is, viszont azt sem tagadhatom le, hogy a Nyughatatlan igazság kicsit a második részek tipikus csapdájába esett. Bízom benne, hogy a lezárás majd a mérleg megfelelő oldalára billenti a teljes képet.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot mindenkinek, aki szívesen olvasna egy alternatív Angliában játszódó, mágiával átitatott LMBTQ-történetet.
Nyereményjáték:
A szerződés darabkái különböző ezüsttárgyak, amiket a tulajdonosaik elrejtettek. Ezúttal nektek is ezüsttárgyak után kell kutatnotok, amiket elrejtettünk a bejegyzéseinkben egy-egy szó alá. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson mely szó alatt található az elrejtett ezüsttárgy.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
02. 27. Könyv és más
03. 01. Olvasónapló
03. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése