Fekete István blogturné: Éjféli harangszó (értékelés és nyereményjáték)
1900. január 25-én született Fekete István, József Attila-díjas magyar író, akit gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban résztvevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2021
Oldalszám: 174 oldal
Illusztrálta: Herbszt László
ISBN: 9789634158363
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A kötet szereplői hétköznapi hősök: falusi emberek, akik küzdenek a szegénységgel, az öregséggel, az elmúlással, néha a szerelmi bánattal, mások rosszindulatával, vagy éppen a szeszélyes időjárással. Nem mindig diadalmaskodnak, de a bölcsesség és az egymásra figyelés átsegíti őket a nehéz időszakokon. A történetek között humoros, drámai, sőt meséket idéző is akad, s nem hiányoznak a tájakat vagy természeti jelenségeket bemutató, jellegzetes stílusú Fekete István-írások sem.
Az elbeszélések mintha egyetlen évet ölelnének fel: télutón játszódik az első novella, az utolsóban pedig kitavaszodik. A karácsonyról több történet is szól, ez az az ünnepi időszak, amelyben a falvak szűkszavú, szemérmes népének is megered a nyelve.
A kötet grafikáit, amelyek visszaadják a hol álomszerű, hol szinte szociografikus pontosságú novellák hangulatát, Herbszt László készítette.
Véleményem:
Fekete Istvántól összességében nem olvastam nagyon sok könyvet, ugyanakkor szilárd, stabil pontját jelenti a gyerekkoromnak. Szerettem nézegetni a köteteit a polcunkon, később pedig szívesen olvastam életem első kötelező olvasmányát, a Vukot. A Tüskevárral például már fiatal felnőttként ismerkedtem meg, emlékszem, azóta sem kívántam soha úgy halászlét életemben, mint azokban a napokban. A Móra Könyvkiadóval együttműködésben indított Fekete István blogturné remek lehetőségnek tűnt, hogy tovább mélyítsem ismeretségemet az íróval, viszont azt is tudtam, hogy a mostani időszakba csak egyetlen könyv fog beleférni, elindult hát a lázas gondolkodás, melyik legyen az az egy, amikor annyi érdekelne! A választásom végül az Éjféli harangszó című novellagyűjteményre esett, egyszerűen megszólított a fülszövegével, na meg persze Herbszt László illusztrációival, amiket régóta szeretek.
A kötetben összesen 36 novellát találunk, melyek az évszakoknak megfelelő kronológiai sorrendbe vannak állítva. Az első darab idején éppen véget ér a tél, az utolsónál pedig kitavaszodik. Ebből gondolhatnánk, hogy a válogatásban a természet és az évszakok széles palettája megjelenik, ami tulajdonképpen igaz is, mégis, azért a tél a domináns évszak, azon belül is a karácsony ünnepe, ami több történetben is központi szerepet játszik. Nem bántam ezt a télies hangulatot, már csak azért sem, mert nálunk is éppen most újrázik egyet a zimankó, a puha takarók alatt pedig nagyon kellemesnek és meghittnek éreztem ezeket az elbeszéléseket, amik több, mint száz évvel repítenek vissza az időben, mégis van bennük valami múlhatatlan, örökkévaló és ma is érvényes.
A részben önéletrajzi ihletésű novellák helyszíne egy korabeli falu, ahol a legkülönbözőbb emberi sorsokkal, életképekkel találkozhatunk. Ezekben az időkben az emberek élete még nem vált el olyan szorosan a természettől, így akár a mindennapos munka, akár az évszakokhoz való alkalmazkodás kapcsán szinte a bőrünkön érezzük, mennyire más világ volt ez, mekkora egymásra utaltság ember és természet között. A novellák egy részében itt is megjelennek az állatok, mint a szerző kedves témája, ugyanakkor itt tényleg inkább az embereké a főszerep, azok az egyszerű, mégis emlékezetes figurák, akikben mindenki ráismerhet saját szülőfaluja, hazája szeretett alakjaira. Akad itt jószívű postás, aki saját hatáskörén túllépve megmásítja a táviratot, nehogy végzetes bánatot okozzon az idős asszonynak, fiatal férfi, aki reményekkel és félelemmel telve szabadul a börtönből, vagy tapasztalt idős úr, aki minden családnál segédkezik disznóvágáskor. Szerencsésnek érzem magam, mert én még éppen abba a generációba születtem, akinek a fővárosban is vannak olyan emlékei, amikor az emberek még ismerték egymást, megvoltak a környék emblematikus figurái, szertartásai, így, ha nem is teljes egészében, de ezek az életképek mégis nosztalgikus erővel hatottak.
A novellák egy jelentős része gyermeki nézőpontból íródott, és bevallom, nekem ezek tetszettek a legjobban. A történetek színhelyén általában nem jellemző a gazdagság, az embereknek mindenért meg kell keményen dolgozniuk, éppen ezért az öröm is sokkal szembetűnőbb, amit okozhat egy új szánkó, vagy éppen egy kedves rokontól karácsonyra kapott, csodaszép matrózruha. Megelevenedett előttem, ahogy a helyi gyerekek szánkózni mennek a domboldalba, vagy éppen beöltözve betlehemezni, hogy egy kis zsebpénzt gyűjtsenek, eltévedve és átfázva a visszaúton. Fekete István nagyon érzékletesen és gyönyörűen ír, mivel egyre kevésbé találkozunk ilyesmivel, bele is kellett rázódnom kicsit a stílusba, utána viszont már nagyon élveztem ezeket a csodás leírásokat. Nagyon sok érzelem is megjelenik a történetekben, legyen szó szomorúságról, reményről, dühről vagy féltékenységről, külön tetszett, amikor valamilyen gyermeki dilemma jelent meg és oldódott meg az adott novellában (például a birtoklás vágya kontra a másoknak okozott öröm). Tanulságos és megható darabok voltak ezek, amik nem szájbarágósan adták át az erkölcsi mondanivalót, hanem indirekt és finom módon.
Hihetetlenül élveztem azt a lelassulást, amit ez a gyűjtemény nyújtott, olyan érzés volt, mint a tavaszi újjászületés előtt még egyszer, utoljára visszahúzódni és erőt gyűjteni. Herbszt László illusztrációi csak fokozták az élményt, az egész oldalas, színes képek remekül kiegészítették ezt az igényes, szépen szerkesztett kötetet. Az egyetlen dolog, ami picit melankolikussá tette az élményt, az arra való ráébredés volt, hogy mennyi értékünk van, amiből egyre kevesebbet tudunk megmutatni a felnövekvő generációknak. Persze, idealizálni sem feltétlenül szükséges a novellákban megjelenő valóságot, hiszen ahogy mindig, akkor is volt jó és rossz, boldogság és szomorúság, gazdagság és szegénység, de valahogy mégis hiányzik ez az egyszerűség és tisztaság, amit most megkaphattam ezektől a történetektől. Ezek után biztos, hogy tovább fogom folytatni a szerző eddig olvasatlan köteteinek pótlását.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki különleges hangulatú, lassan csordogáló és szépen megírt novellákat szeretne olvasni.
Nyereményjáték:
A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"Melyik regény folytatása a Téli berek?"
Állomáslista:
01.26. Szembetűnő (Vuk)
01.31. Szembetűnő (Tüskevár)
02.10. Szembetűnő (Hú)
02.14. Könyv és más (Éjféli harangszó)
02.18. Spirit Bliss Sárga könyves út (Tüskevár)
02.22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Téli berek)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése