Egy negyvenes balfék vallomásai (értékelés és nyereményjáték)
Ha Nell hashtagekben foglalná össze az életét, akkor így hangozna: #túlterhelt #negyvenyvalahány #holrontottamel. Ismerkedjetek meg főszereplőnkkel, aki felbontott eljegyzése után hazatér Londonba, hogy összeszedje magát és felmelegítse régi barátságait. Egy saját podcast indítása és egy nyolcvanas özvegy életvidámsága még akár segíthet is neki talpra állni.
Tartsatok bloggereinkkel az Egy negyvenes balfék vallomásai blogturnén, és játsszatok velünk, mert a General Press Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk a turné végén meg i nyeri a könyvet!
Kiadó: General Press Kiadó, 2025
Oldalszám: 504 oldal
Eredeti cím: Confessions of a Forty-Something F##k Up
Fordította Ács Eleonóra
ISBN: 9786151040034
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Ismerd meg Nellt! Az élete kész káosz.
A tökéletes Instagram-profilok világában igazi balféknek érzi magát. Miután felbontja az eljegyzését a vőlegényével, és a napsütötte Kaliforniából a mindig esős Londonba költözik, rádöbben, hogy negyven fölött nem is olyan könnyű újrakezdeni… Vagy mégis?
Nell titokban saját podcastot indít, és barátra lel a nyolcvanas éveiben járó vagány özvegyben, Tücsökben, a dolgok pedig kezdenek más megvilágításba kerülni. Elhatározza, hogy ideje kezébe vennie a sorsát, de mindenekelőtt tartozik egy vallomással…
Alexandra Potter sziporkázó regénye hol megnevetett, hol könnyeket csal a szemünkbe. De ami a legfontosabb: emlékeztet, hogy sosem vagyunk egyedül a kétségeinkkel és a problémáinkkal.
Véleményem:
Mielőtt belefognék az értékelésembe, egy vallomással kezdem: azoknak a táborát erősítem, akik cseppet sem kedvelik Bridget Jones történeteit. Nem azért, mert nem tartom iszonyú fontosnak a harmincas-negyvenes korosztály életközépi válságát, vagy a szingli léttel és a meg nem valósított álmokkal kapcsolatos küzdelmeket, hanem azért, mert sok könyv, ami ebben a témában íródik, olyan, mintha elbagatellizálná a dolgot, és az én ízlésemhez mérten sokkal több kínos jelentet és szekunder szégyent kiváltó poént tartalmaz, mint ami indokolt lenne. Iszonyúan drukkoltam, hogy Alexandra Potter regénye más legyen, és nagyon boldog vagyok, hogy elmondhatom: az Egy negyvenes balfék vallomásai szerintem a legőszintébb és legjobb könyv az általam olvasottak közül, ami ebben a témában íródott.
Főszereplőnk a negyvenvalahány éves Nell, aki éppen súlyos válságban van az élete több területét tekintve. Szakított a vőlegényével, csődbe ment a vállalkozása, haza kellett költöznie Amerikából Londonba, ráadásul nincs annyi pénze, hogy kibéreljen egy lakást, így csak egy olyan szállásra futja, ahol hétköznap osztoznia kell a főbérlővel, és hétvégén még az illető kutyájára is vigyáznia kell. Az ilyen nagy váltások után az ember lánya igyekszik jól felszívni magát, új életet kezdeni és feltöltődni a barátai társaságával, Nell is ezzel próbálkozik, viszont ez sem egyszerű, hiszen az említett barátok közül már mindenki házas, gyerekei vannak, és az egész életük a családi logisztika körül forog, amibe már nem mindig fér bele egy egyedülálló barátnő és az ő pátyolgatása. Nell igyekszik megbirkózni új élethelyzetével, többek között azzal a nekrológ-író állással is, amit egyedüliként ajánlottak neki, így ismerkedik meg a tündéri és életigenlő özvegyasszonnyal, Tücsökkel is, aki sokat segít abban, hogy más perspektívából szemlélje az életét.
A történetet kizárólag Nell szemszögéből olvashatjuk, amit személyessé tesznek a fejezet végi hálanapló-bejegyzései is. A regényben nincsenek hatalmas ívek vagy nagy akciók, egyszerűen csak végigkövethetjük Nell egy évét ebben az újrakezdős időszakban, megismerhetjük a barátait és az ő életük nehézségeit, közben pedig számos problémában vagy helyzetben magunkra ismerhetünk. Nell számára az egyik kihívás, hogy megtartsa a régi barátait, különösen a legjobb barátnőjét, akire lecsapott egy Annabel nevezetű szuperanya, akinek nem csak a lakása és az alakja tökéletes, hanem látszólag minden, amibe csak belevág. Aztán ott van a randizás pokoli bugyra is, hiszen borzasztó ijesztő több év párkapcsolat után újra a "húspiacra" kerülni, ahogy annak kitalálása is, mihez kezdjen az ember negyvenévesen az életével érdemi karrier, férj vagy saját ingatlan nélkül. Szerencsére Tücsök a lehető legjobbkor bukkan fel a nő életében, aki nyolcvanplusz évesen még mindig tele van energiával, és egyáltalán nem bán semmit, ami az életében történt - ez a hozzáállás pedig Nellt is sok mindenre megtanítja.
Nagyon sok dolog van, ami miatt ez a történet szerintem kiemelkedik a hasonló regények sorából. Először is, szerintem tökéletesen el lett találva a stílusa. Úgy tud könnyed, igazi chick lit könyv lenni, hogy közben sehol egy kínos, erőltetett poén, a főhőssel nem történik ötpercenként valami elborult és irreális szituáció, így a viccek valóban viccesek tudnak lenni, és minden teljesen realisztikus benne. Másrészt rengeteg problémára és nehézségre rávilágít, ami ennek az életkornak a sajátossága. Szerintem szinte mindegy is, hogy az ember közel a negyvenhez vagy azon túl mivel rendelkezik és mit épített fel, biztos, hogy ebben az életkorban jönnek a kérdések: vajon jól döntöttem az életem különböző területein? Biztosan azzal foglalkozom, amiről gyerekként álmodtam? Vajon az az ember van mellettem, akivel le akarom élni az egész életemet? Nell barátai életén keresztül láthatjuk, hogy itt valójában nem két csapatról van szó, egyik oldalon azokkal, akiknek sikerült, a másikon pedig azokkal, akiknek nem. Mindenki tart valahol, de az, hogy az ember leélte az élete felét, így is, úgy is szorongással tölthet el, de éppígy lehet lehetőség is arra, hogy végre igazán önmagunk legyünk, leszámolva a társadalmi elvárásokkal.
A történet szereplői számomra végtelenül szerethetők és hitelesek voltak. Rengeteg jelenetben ráismertem magamra, a családomra, a kapcsolataimra, és persze a saját érzéseimre és kétségeimre is. Imádtam a főbérlő, Edward karakterét, és bár a termosztát-csatában Nell oldalára álltam volna, a villanylekapcsolási mániájában abszolút tudtam csatlakozni a férfihoz. :) Tetszett, hogy Nell barátai is hús-vér emberek voltak, tele mindenféle nehézséggel és problémával, de leginkább Nell maga tetszett, aki se nem sajnáltatta magát túlságosan, se nem született ujjá tökéletes főnixként a hamvaiból: egyszerűen csak hiteles volt, vicces, hűséges és szerethető a hibáival együtt, annak pedig kimondottan örültem, hogy a regény vezérfonalát nem az adta, hogy mindenáron megtalálja a szerelmet. Persze, ebben a műfajban ez sem hátrány, de ennél sokkal jobban drukkoltam azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgai, és békében tudjon élni önmagával.
Összességében imádtam ezt a könyvet, és nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy ennyire kedvesen, viccesen, hitelesen és őszintén dolgozta fel a témát. A mai világban, ahol mindenhonnan az ömlik ránk valamilyen formában, hogy milyennek kellene lennünk, borzasztó fontosak az ilyen történetek, amik nem félnek megpiszkálni egy-két sebet a lelkünkön, ugyanakkor gyógyírt is adnak rájuk. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is magára ismer a fülszöveg alapján.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy egyszerre vicces és érzelmes történetet olvasni a kezdeti középkorúság nehézségeiről.
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban nyomoznotok kell a főszereplőnk, Nell után! Minden bloggerünk állít valamit, és el kell döntenetek, hogy az adott állítás IGAZ vagy HAMIS! Természetesen segítünk nektek: az egyes állomásokon található kérdésekre a beleolvasóban találjátok a választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Nell és Fiona középiskola óta legjobb barátok."
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése