Négy évszak Japánban (értékelés és nyereményjáték)
Nick Bradley első magyarul megjelent regénye, a Négy évszak Japánban igazi csemege a japán kultúra kedvelőinek. Főszereplője, Flo karrierje és élete egy ponton megrekedt, az olvasók végigkövethetik útkeresését, mely során Flo nem is sejti, milyen változásokat hoz számára egy metrón felejtett könyv, melynek írója ismeretlen. Tartsatok velünk és nyerhettek egy példányt belőle a Kossuth Kiadó jóvoltából!
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2025
Oldalszám: 416 oldal
Eredeti cím: Four Seasons in Japan
Fordította: Antóni Csaba
ISBN: 9789636365509
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Flo Dunthorpe-nak elege lett Tokióból.
Az önbizalomhiánytól szenvedő lány élete megrekedt, műfordítói munkája értelmét vesztette, párkapcsolata összeomlani látszik.
Aztán egy nap rátalál egy rejtélyes könyvre, amit az egyik utas felejtett ott a tokiói metrón.
Flót már a legelső oldal olvasása közben beszippantja és átformálja a könyv. Azonnali és erőteljes késztetést érez arra, hogy lefordítsa ezt az elfeledett regényt. Ezzel a sorsdöntő elhatározással pedig olyan útra lép, amely megváltoztatja az életét.
Ahogy Flo egy éven át követi a szereplők sorsát, akik valahol Japán messzi vidékén élnek, átélve a pár kibontakozó kapcsolatának hullámhegyeit és hullámvölgyeit, hamar rádöbben, hogy ki kell merészkednie a könyv világából, hogy felkutassa annak fellelhetetlen, titokzatos szerzőjét. Miközben a könyv két főszereplője felfedi előtte, hogy az életükben sokkal több közös vonás van, mint ahogy azt első pillantásra gondolta, a szöveg és a fordító sorsvonala elkezd közelíteni egymáshoz, és rövidesen egyértelművé válik, hogy Flo utazása éppen csak elkezdődött…
Véleményem:
Az utóbbi években szívesen és bizalommal szoktam belevágni japán szerzők regényeibe, egyrészt azért, mert érdekel ez a kultúra, másrészt az eddigi olvasmányaim hangulatára általában jellemző volt valamiféle csendes elmélyülés, amire időről időre nagy szükségem van. Nick Bradley Négy évszak Japánban című könyve kicsit kakukktojás, hiszen amerikai szerzőről van szó, ugyanakkor olyasvalakiről, aki évekig élt Japánban, és aki, mint hamarosan kiderült számomra, nagyon is érti és érzi azt az atmoszférát, ami a japán történetek sajátja, engem pedig teljesen elvarázsolt sokrétű és gyönyörűen megírt regényével.
A könyv szerkezete sajátos, amolyan regény a regényben. Először megismerkedünk Floval, a fiatal amerikai lánnyal, aki Tokióban él és dolgozik műfordítóként. Élete azonban éppen zátonyra futott, nem igazán talál olyan könyvet, ami inspirálná és előmozdítaná a karrierjét, ráadásul párkapcsolata is romokban hever, legfőképp talán azért, mert Flo számára nehézséget okoz mind felismerni, mind kifejezni a saját érzelmeit. Egy nap azonban titokzatos könyvet talál a metrón, melynek írója ismeretlen a számára, ugyanakkor a történet az első pillanattól kezdve beszippantja a lányt - és persze minket is, akik Floval együtt olvashatjuk a könyvön belül található, második történetet.
Ebben a történetben egy nagymama és az unokája kapcsolatát követhetjük nyomon, akik számára az együttélés nem zökkenőmentes, mégis egyre többet tanulnak egymásról, és ezáltal magukról is. A tizenkilenc éves Kjót az édesanyja küldi a vidéki Onomicsibe, hogy egy ideig éljen apai nagyanyjával, miután sikertelenül felvételizett az orvosi egyetemre. A fiatal fiúnak nem sok kedve van ahhoz, hogy idősebb rokonával éljen, és igazság szerint az orvosi egyetem sem motiválja túlságosan, sokkal nagyobb örömét leli a rajzolásban. A nagymama, Ajako igen hagyománytisztelő és makacs asszony, akinek mindenről határozott elképzelése van, ugyanakkor fájdalmas emlékeket cipel a múltjából, miután a férjét és a fiát is elveszítette. A könyv ezen része leginkább az ő összecsiszolódásuk történetét meséli el, rengeteg elfojtott érzelemmel, fel nem dolgozott traumával, és persze a gyógyulás lehetőségével, ez utóbbihoz viszont elengedhetetlen, hogy mind a ketten képesek legyenek annyira nyitni a másik felé, hogy tanulhassanak egymástól. Mindeközben Flo történetszála is halad, mindig visszapillanthatunk az ő életébe, amikor a fiktív könyv egy-egy fejezetét lezárjuk. Természetesen az ő szálában is egy gyógyulás- és fejlődéstörténetet követhetünk nyomon, és számomra nagyon izgalmas volt, ahogy a két történet egyre inkább egymásba olvad, hogy végül valamilyen módon összekapcsolódjanak.
Nagyon szeretem, amikor egy könyv annak ellenére tud teljesen a hatása alá vonni, hogy különösebben pörgős cselekménnyel rendelkezne. A Négy évszak Japánban pont ilyen volt, már az első oldalakon belesimultam a szép és olvasmányos stílusba és az érdekesnek tűnő karakterekbe. Különösen Kjó és Ajako történetszála érintett meg, akik a generációs különbségek ellenére sokkal több közös vonással rendelkeztek, mint amennyit ők maguk bevallottak volna maguknak. Bár Ajako eleinte keményen bánik unokájával és elég merevnek és rugalmatlannak tűnik a gondolkodása, szép lassan megismerjük annyira, hogy értsük, mi áll a viselkedése mögött, és ami ennél is fontosabb, képes a változásra és a fejlődésre. Kjó figurája nem volt rám ekkora hatással, ugyanakkor őszintén drukkoltam neki, hogy a sok elvárás közepette találja meg a saját útját, és legyen is bátorsága elindulni rajta.
A könyv olvasása közben többször is elgondolkodtam azon, milyen csodálatos is a nyelv általában, ebben a kontextusban meg kimondottan a japán nyelv. Mennyi kifejezés, hangulat van, amit szinte lehetetlen lefordítani, mert ehhez szükség van az adott kultúra ismeretére, és még úgy sem biztos, hogy az olvasó számára nem fog elveszni valami a szöveg esszenciájából. Bár nem ez volt a központi téma, tetszett, hogy ilyen értelemben kicsit bepillanthattam a fordítói munka nehézségeibe és sajátosságaiba. Szintén tetszett, hogy a kötetben több illusztrációt és képet találtam, illetve egy külön szószedetet éppen az imént emlegetett, egy szóval nehezen lefordítható japán kifejezésekre vagy fogalmakra. A regény pedig szerintem a maga egyszerűségével nagyon sokat tudott egyszerre mondani és átadni, legyen szó családi veszteségekről, generációs különbségekről, önmagunk kereséséről vagy éppen annak belátásáról, mik azok a sémák, amiken változtatnunk kell a boldogulásunk érdekében. Nagyon remélem, hogy a jövőben más történeteket is olvashatok majd az írótól.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a Japánban játszódó történeteket, vagy csak szívesen olvasna egy lassan csordogáló, mély és érzékeny történetet a saját utunk megtalálásáról.
Nyereményjáték:
A nyereményjáték során a beleolvasó alapján kell válaszolnotok kérdéseinkre és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Mi a címe a könyvnek, amit Flo a vonaton/metrón elkezd olvasni hazafelé?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése