A fényes kard (értékelés és nyereményjáték)
Lev Grossman A fényes kard című regénye a legendás Arthur-mondakör sötétebb, emberibb újragondolása, amelyet az Agave Könyvek hozott el a magyar olvasóknak. A történet középpontjában Collum, a fiatal lovag áll, aki Camelotba érkezve döbbenten szembesül Arthur király halálával és a Kerekasztal széthullásával. A regény a jól ismert hősök helyett azokkal a különc túlélőkkel foglalkozik, akiket a történelem háttérbe szorított: Sir Palomides, a szaracén harcos, Sir Dagonet, a bohóc-lovag, és Nimue, a bukott varázslónő. Ők próbálják rendbe hozni a széttöredezett birodalmat, miközben Britanniát ismét a tündérek és ősi istenek fenyegetik. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, és esetleg szeretnél egy saját példányt is nyerni belőle!
Kiadó: Agave Könyvek, 2025
Oldalszám: 608 oldal
Eredeti cím: The Bright Sword
Fordította: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789635983889
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Egy Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.
A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.
Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.
A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.
Véleményem:
A varázslók trilógia olvasása óta borzasztóan izgalmas szerzőnek gondolom Lev Grossmant, éppen ezért konkrétan ujjongani kezdtem, amikor megláttam, hogy új regénye fog megjelenni. Annak is nagyon örültem, hogy az Artúr-mondakört alapul vevő A fényes kard nem sorozat, hanem szóló kötet, abból viszont a kellemes féltégla-vastagságú, szóval masszív, de mégis behatárolható kalandot ígért. Bele is vetettem magam ebbe a kalandba, hogy egy olyan témában olvashassak, amivel kapcsolatban eléggé járatlan vagyok, és boldogan hátra is dőltem az első oldalak után, amikor már biztosan éreztem, hogy megint egy minőségi, izgalmas perspektívából elmesélt történetet kapok.
Ahogy említettem, nekem az Artúr-mondakör legfeljebb filmekből és egyéb popkulturális utalásokból volt csak meg valamennyire, így hajtott a téma iránti kíváncsiság. Egy legenda vagy mítosz szerintem mindig hálás téma, hiszen ott sokkal nagyobb tere van a szerzői szabadságnak, Grossman pedig nem csak az események alakításában alkalmazta ezt a rugalmasságot, hanem már a kiinduló pontnál is. Ahelyett ugyanis, hogy mondjuk Artúr király történetét és fénykorát állítaná regénye középpontjába, azt az időszakot választja, amikor a hős király vélhetően már meghalt egy csatában, a Kerekasztal lovagjairól pedig mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy összeszedett és ereje teljében lévő társaság. A történet főhőse, akinek szemszögéből olvashatunk, egy Collum nevű fiú, akit hányattatott gyermekkorán csak az segítette át, hogy ösztönösen és remekül tud harcolni, másrészt a mély hit és elszántság, hogy egy nap Camelotba fog menni, hogy beállhasson a lovagok közé Artúr király szolgálatában. Az első pofon akkor éri, amikor céljához érkezve rádöbben, hogy a király talán már nem is él, ez pedig egész Britannia számára végzetes következményekkel járhat, ha nem sikerül megfelelő és alkalmas örököst találni.
A maroknyi megmaradt lovag számára éppen a legjobbkor jön a fiatal, erős és szinte naivan bizakodó Collum érkezése, mert így ahelyett, hogy végleg sopánkodásba és alkoholba fojtanák bánatukat, erőt vesznek magukon, hogy lovagokhoz méltó módon felkerekedjenek, és megpróbálják kideríteni, mi Isten, vagy bármely más hatalom terve a királysággal, és segítsenek megtalálni az örököst. A regény tulajdonképpeni cselekményét az ezzel kapcsolatos küldetés, a sorra következő kalandok és próbatételek teszik ki, de emellett visszatekintő fejezetekben bepillantást kaphatunk a múlt eseményeibe, Artúr király összetett jellemébe és a lovagok személyes történetébe is. Mindezt tesszük egy kulturális, történelmi és vallási szempontból nagyon izgalmas és kevert térben és időben, amikor a kereszténység és Isten alakja megfér a kelta hitvilág sötét tündéreivel és a mágiával. És mindezt úgy, hogy amit most röviden felvázoltam, csupán egy egészen vékony rétege annak a hagymának, amit Grossman összehozott, aki megint bebizonyította számomra, hogy képes az emberi létezés örök kérdéseinek és álmainak legérzékenyebb pontjaira tapintani - mit tapintani, könyökölni, fejelni, taposni!
Először is, muszáj párhuzamot vonnom A varázslókkal, azzal együtt, hogy a két történet nem is lehetne ennél különbözőbb. Mégis, ami számomra annak az esszenciája volt, itt ugyanúgy megjelenik, csak teljesen más formában. A szerző abban a regényben feltette a kérdést, mi lenne, ha mindaz a mágia, varázslat és hatalom, amire kisgyermek korunk óta vágyunk, a miénk lehetne, viszont ezzel egy időben rádöbbennénk annak sokszor céltalan és pátosz nélküli voltára. Ugyanezt a hidegzuhany-szerű kiábrándítást éreztem ennél a könyvnél is, csak valamivel enyhébb formában. Itt van Collum, aki számára Artúr és a Kerekasztal lovagjai legendák, egyenesen szentek, és minden vágya, hogy egyszer ő is felérhessen hozzájuk. Majd megkap egy maroknyi nagyon is evilági, kiábrándult és hibáktól hemzsegő figurát, egy olyan Artúr-képet, ami fokozatosan megmutatja saját hitbéli megingásait, ráadásul azzal is szembe kell néznie, hogy az az isten, akiben ő hisz, egyáltalán nem biztos, hogy törődni fog a híveivel, de még az sem, hogy van-e hatalma ezen a földön.
Mindehhez kapunk egy nagyon igényes, szépséges nyelvezetet, amiben biztosan kiemelkedő szerepe volt Kleinheincz Csilla fordítónak, és rengeteg mellékszereplőt, akik mind összetett, kidolgozott figurák, pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt. Az egész számomra végtelenül emberi volt a csodás elemekkel és a varázslattal együtt, és végig borzasztóan izgultam amiatt, hogy csak Collumnak ne kelljen elbuknia, és olyasmivel szembesülnie, ami megfosztja attól a tisztaságtól és hittől, amire mi magunk is vágyunk sokszor. Összességében Grossman számomra megint bizonyított, és hiába írja az utószóban, hogy a könyve egy katyvasz, én ilyen komplex, okos, érzékeny, látványos, kalandos és igényes katyvaszt bármikor szívesen olvasok.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szívesen olvasna Artúr királyról és lovagjairól egy sajátos nézőpontból elmesélt, igényes fantasy formájában.
Nyereményjáték:
Játékunk a Kerekasztal ismert és kevésbé ismert lovagjaira összpontosít. A feladatotok, hogy az állomásokon található leírások alapján tippeljétek meg, melyik lovagra gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
A legenda szerint eredetileg ez a lovag találta meg a Szent Grált.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése