Az alma nem esik messze (értékelés és nyereményjáték)
Liane Moriarty legújabb regényét hozta el nekünk a General Press kiadó: Az alma nem esik messze, melyben egy négygyermekes családanya, aki már a hetvenedik életévéhez közeledik, egy nap eltűnik, és a családja nem találja a nyomát. A rendőrség rögtön a férjét gyanúsítja, és a nyomozás közben előkerülnek azok a titkok, melyet a Delaney-család a szőnyeg alá akart söpörni. Vajon mi történt a Joyjal? És ki áll az eltűnése mögött? Tarts te is velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből, így te is megtudhatod az ügy végét!
Kiadó: General Press Kiadó, 2025
Oldalszám: 480 oldal
Eredeti cím: Apples Never Fall
Fordította: Fügedi Tímea
ISBN: 9789634529804
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Még a legédesebb alma közepén is megbújnak az apró, keserű magok
A Delaney családot mindenki irigyli. A szülők, Stan és Joy között mindig is kézzel fogható volt a kémia, miközben hosszú évekig virágzó teniszakadémiát működtettek. Úgy tűnt, négy gyermekükből szintén teniszcsillag válik, de az életük más irányt vett. Ötven év házasság után Stan és Joy most végre belevághatnak a boldog nyugdíjas évekbe, ám a dolgok nem teljesen úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezték.
Egy este egy Savannah nevű idegen kopogtat az ajtajukon, ők pedig befogadják a kissé zavart, homályos múltú lányt. Amikor Joynak hirtelen nyoma vész, és Savannah is eltűnik, a rendőrség nyomozni kezd, a gyanú pedig Stanre terelődik. Ahogy a Delaney gyerekek két pártra szakadnak, és életük talán legnehezebb mérkőzésébe kezdenek, a közös családi történet is új megvilágításba kerül…
Liane Moriarty nagy sikerű regényéből Annette Bening és Sam Neill főszereplésével készült filmsorozat.
Minden, amihez Liane Moriarty hozzáér, arannyá válik… Ezúttal az egyik legősibb témához nyúl: a családi titkokhoz. – Entertainment Weekly
Pörgős családi dráma, amelyben a múltból feltörő emlékek, a generációs örökség és a soha ki nem mondott sérelmek egyvelege adja a feszültséget. Moriarty most is megmutatta, hogy mesterien bánik a női lélek működésével. – The New York Times Book Review
Véleményem:
Liane Moriarty Hatalmas kis hazugságok című regénye nagy kedvencem lett annak idején, leginkább azért, mert a drámai feszültséget teljesen emberi történésekkel és érzelmekkel érte el az írónő. Nem lehetett kérdés, hogy újonnan megjelent, Az alma nem esik messze című, új könyvét is elolvassam, ilyenkor nyáron egyébként is jobban csúsznak a szőnyeg alá söpört, sötét családi titkok és a szekrényből kipottyanó csontvázak. Bár az igazsághoz tartozik, hogy körülbelül háromszor kellett nekifutnom, mert kicsit nehezen indult be, utána viszont már egyhuzamban befaltam a sztorit, ami számomra hozta nagyjából mindazt, ami miatt kedvelem Moriarty stílusát.
Történetünk újfent Ausztráliában játszódik, főhősei pedig egy átlagosnak nem mondható család. A szülők, Joy és Stan ötven éve házasok, és amellett, hogy sikeres sportolók voltak, tenisziskolát is üzemeltettek az elmúlt évtizedekben. Négy felnőtt gyermekük közül végül senki sem vitte tovább a családi örökséget - legalábbis ami a felszíni dolgokat illeti -, ugynakkor, ahogy az egy jó családi dráma esetében elvárt, azért mindannyiukon kisebb-nagyobb nyomot hagyott a sikeres szülők árnyékában töltött gyermekkor. A regény központi konfliktusa onnan indul, hogy Joy egy nap eltűnik. Gyermekeinek hagy üzenetet, ugyanakkor az eléggé zavaros, ráadásul hamarosan a telefonját is megtalálják a hálószobai ágy alatt. Mégis hová mehetett el az asszony telefon nélkül, és miért nem veszi fel a kapcsolatot a családjával? A gyerekek, bár kelletlenül, de előbb-utóbb bevonják a rendőrséget is, innen pedig már csak pár lépés, hogy Stan személyére a gyanú árnyéka vetüljön, mint potenciális gyilkoséra.
A jelen idejű események melett olvashatunk fejezeteket az egy évvel ezelőtti történésekről is. Ezekben a furcsa kulcsmozzanat az az éjjel, amikor a nyugdíjas házaspár ajtaján egy zilált, zaklatott fiatal nő, Savannah kopogtat be. A lány elmondása szerint bántalmazó barátja elől menekült el, és véletlenszerűen kopogott be Joy-ék házába, hogy menedéket és segítséget kérjen. A szülők reakciója elég meglepő, Joy szinte minden gyanakvás nélkül fogadja a jövevényt, és megnyugtatja, hogy addig marad, ameddig csak szükséges. Természetesen ezt a négy gyerek sem hagyhatja szó nélkül, a józan ész hangjaként, ahogy az olvasóban, bennük is felmerül, hogy Savannah valami rosszban sántikál, és tulajdonképpen ez a gyanú adja a regény egyik legfőbb feszültség-forrását. Vajon tényleg az elesett fiatal nő áll Joy későbbi eltűnése mögött, vagy esetleg az idős pár házasságában akadnak olyan titkok, amikről a környezetük mit sem sejtett? Van-e valami köze mindehhez a régi teniszcsillagnak, aki annak idején viharos körülmények között hagyta el az iskolát? Nos, ezekre a kérdésekre kapunk választ, ha van türelmünk addig is átrágni magunkat egy népes család drámáin és összetett karakterein.
Nekem nagyon tetszett, hogy a történetben alaposan kidolgozásra kerültek a karakterek. Joy és Stan négy gyermeke, Amy, Troy, Logan és Brooke mind nagyon különböző személyiség, és már az első fejezetekben érezhető a közöttük fennálló ellentmondásos kapcsolatrendszer. A gyerekekben közös, hogy mindannyian vegyes érzésekkel viszonyulnak a múlthoz és mindahhoz, ami azzal járt, hogy a szüleik sikeres teniszezők és edzők voltak, ugyanakkor itt is végig érezzük annak a feszültségét, hogy még mindig csak a felszínt kapargatjuk, még mindig várhatunk valami nagyobb szennyes kibukására. Tetszett az is, hogy sok fejezetben egészen kívülálló karakterek szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, így hiteles képet kapunk arról, hogyan látták mások ezt a családot, Joy és Stan házasságát, egyáltalán boldognak tűntek ők ketten, vagy csak a felszínen csillogott az életük.
Az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni, hogy kicsit túlírtnak éreztem a történetet. Persze, az teljesen rendben van, hogy itt nem az akció viszi el a show-t, hanem az alapos karakterépítés, és maga az a folyamat, hogy egyre több réteget hántson le az írónő szereplőiről és kapcsolataikról. Mindazonáltal ezzel együtt is úgy éreztem, hogy lehetett volna feszesebbre húzni a dolgot, ebben az esetben pedig tényleg mind a tíz ujjamat megnyaltam volna. Elégedetlen így sem vagyok, nagyon tetszett a könyv hangulata és az, hogy apránként fejthettem fel a családi dráma szövetét. Csak nemrég tudtam meg, hogy ebből is készült filmes adaptáció, előbb-utóbb biztos, hogy arra is sort kerítek.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a feszültséggel teli, családi drámákat, cserébe nem bánják, ha kicsit lassan csordogál a történet.
Nyereményjáték:
Az alma nem esik messze című könyvből készült egy sorozatadaptáció. Nektek nincs más feladatotok, mint megválaszolni az állomásokon az ezzel kapcsolatos feladványokat!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Ki játssza Stan Delaney szerepét a sorozatban?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése