Lány az ablakban (értékelés és nyereményjáték)
Sebastian Fitzek végre új thrillerrel ajándékozta meg rajongóit! A Lány az ablakban című regény egyik főhőse egy anya, aki kétségbeesetten keresi beteg lánya vér szerinti szüleit, de a nyomozás során sokkal többet talál, mint eredetileg tervezte. Ismerjétek meg bloggereinkkel ti is a Naptárlány sötét legendáját, eredjünk együtt a rejtély nyomába, játsszatok velünk, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: General Press Kiadó, 2025
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: Das Kalendermädchen
Fordította: Szalay Zsuzsanna
ISBN: 9786151040720
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„A te terved. A te bosszúd. Ragaszkodj hozzá!"
Tizenegy évvel ezelőtt Almát csecsemőként örökbeadták. A lány születésének körülményeit homály fedi, az aktáját titkosították, és minden személyes adatot visszatartottak a vér szerinti szülőkről. Most azonban Alma súlyos betegségben szenved, és sürgősen szüksége van egy csontvelődonorra.
Hogy megmentse örökbefogadott lánya életét, Olivia Rauch kétségbeesett keresésbe kezd a biológiai szülők után. Az erőszakos bűncselekményekre szakosodott pszichológus Olivia a kutatása közben rábukkan a „naptárlány" legendájára: egy fiatal nő történetére, aki egykor, karácsony táján egy félreeső házikóba vonult vissza a havas Frank-erdőbe. És akit egy pszichopata arra kényszerített, hogy kinyisson egy horrorisztikus adventi naptárat…
Fitzek thrillerei lélegzetelállítóak, tele vad fordulatokkal. – Harlan Coben bestsellerszerző
Hátborzongatóan… mesterien… zseniális! – The Times
Véleményem:
Nem mondanám éppen újévi fogadalomnak, de az éves céljaim között szerepel, hogy sokkal több thrillert olvassak, hiszen mindig bebizonyosodik, hogy valójában ez a műfaj áll az egyik legközelebb hozzám. Örültem, hogy a megvalósítást éppen egy új Sebastian Fitzek regénnyel kezdhetem, akivel kapcsolatban több élményem is volt már: A terápiát imádtam, A meghívást kevésbé, de azt biztosan tudtam, hogy akarok még a német szerzőtől olvasni. A Lány az ablakban szerintem sok szempontból épp a fent említett két kötet között áll, és szerencsére hozta azokat a jegyeket, amik miatt megkedveltem annak idején Fitzek stílusát és ötleteit.
A történetünk több idősíkon fut, a jelen fő szálában megismerhetünk egy Olivia nevű pszichológusnőt, aki egy ideje kétségbeesett harcot vív azért, hogy megmentse tizenegy éves lánya életét. Alma leukémiában szenved és őssejtdonorra lenne szüksége, viszont, mivel annak idején örökbe fogadták, Oliviának az az egyetlen esélye, ha megpróbálja felkutatni a vér szerinti szüleit. Sajnos a hivatalos csatornákon keresztül falakba ütközik, az anya személyazonosságát szigorúan védik és titkolják, de főszereplőnk nem riad meg akkor sem, amikor lehetősége van a hivatali utat megkerülve, kétes információmorzsák alapján elindulni a nyomozásban. Ebben segítségére lesz kissé különc doktoranduszhallgatója is, és a füles, miszerint érdemes foglalkoznia a Naptárlány legendájával, akit annak idején egy bajor faluban, egy ódon házban kínoztak meg.
A fősodorral párhuzamosan megismerjük a múlt eseményeit is egy Valentina nevű lány szemszögéből, aki huszonegy évvel korábban súlyos traumákat élt át az internátusban, ahol tanult. Évekkel később újra találkozunk vele, ekkor már egy eldugott házikóban az adventi időszakban, ahová látszólag azért érkezett, hogy a vizsgáira tanuljon. A helyi hagyományokat követve gyertyát gyújt az ablakban, ezzel invitálva bárkit, hogy élő adventi naptárként megvendégelje az otthonában, viszont nem biztos, hogy a meghívást csak jó szándékú emberek fogadják el... A három szál természetesen szép lassan összetalálkozik, ugyanakkor egyáltalán nem gyors vagy magától értetődő módon, a szerző most is gondosan ügyelt rá, hogy mindig csak morzsákat szórjon olvasói elé, amikből apránként építhetik fel a teljes igazságot.
A cselekményről nem is szeretnék többet írni, mert gyakorlatilag innentől már bármilyen információ spoiler lenne, inkább a benyomásaimról beszélnék. Engem most is megvett Fitzek a rövid, pörgős fejezeteivel, azok függővégeivel és azzal az írásmóddal, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődésemet. A Naptárlány legendája kellően sötét, nyomasztó és félelmetes, különösen azért, mert egy egyébként tiszta, otthonos és boldog hagyományt torzít el a végtelenségig. Olivia karaktere alapvetően szimpatikus volt, ugyanakkor már megtanultam, hogy a szerző szereplőiben sosem bízhatok maximálisan, így folyamatosan résen voltam, és találgattam a lehetséges csattanókat. Kritikaként szerintem a nyakatekert fordulatokat és extrém megoldásokat lehet felhozni a szerző regényeivel kapcsolatban, ezekből most sem volt hiány, ugyanakkor egy bosszankodó felcsattanástól eltekintve nem volt köztük olyan, ami kimondottan zavart volna. Ha az ember ilyen történeteket olvas, szerintem el kell fogadnia, hogy néha a megoldás nem annyira "realisztikus", bár mókás módon Fitzek hosszasan ír az utószóban arról, hogy az igazság sokszor még a fikciónál is kacifántosabb.
Összességében tehát szerettem ezt a könyvet, elég hamar el is olvastam, a második felét gyakorlatilag egy szuszra, annyira szerettem volna tudni, mi fog kisülni belőle, és persze izgultam Alma miatt is. Lehet, hogy nem sorolnám a világ legütősebb thrillerei közé, de számomra abszolút komfortolvasmány volt, ami kellemesen elszórakoztatott és izgalomban tartott. Még mindig tartom, hogy A terápia eddig a szerző legjobb regénye, viszont a kicsit laposabb A meghívás után én ezt most egy felfelé ívelő előrelépésnek éreztem. Remélem, a kiadó jóvoltából még máskor is lesz Fitzekhez szerencsém, hiszen bőven vannak még lefordítatlan történetei.
A fősodorral párhuzamosan megismerjük a múlt eseményeit is egy Valentina nevű lány szemszögéből, aki huszonegy évvel korábban súlyos traumákat élt át az internátusban, ahol tanult. Évekkel később újra találkozunk vele, ekkor már egy eldugott házikóban az adventi időszakban, ahová látszólag azért érkezett, hogy a vizsgáira tanuljon. A helyi hagyományokat követve gyertyát gyújt az ablakban, ezzel invitálva bárkit, hogy élő adventi naptárként megvendégelje az otthonában, viszont nem biztos, hogy a meghívást csak jó szándékú emberek fogadják el... A három szál természetesen szép lassan összetalálkozik, ugyanakkor egyáltalán nem gyors vagy magától értetődő módon, a szerző most is gondosan ügyelt rá, hogy mindig csak morzsákat szórjon olvasói elé, amikből apránként építhetik fel a teljes igazságot.
A cselekményről nem is szeretnék többet írni, mert gyakorlatilag innentől már bármilyen információ spoiler lenne, inkább a benyomásaimról beszélnék. Engem most is megvett Fitzek a rövid, pörgős fejezeteivel, azok függővégeivel és azzal az írásmóddal, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődésemet. A Naptárlány legendája kellően sötét, nyomasztó és félelmetes, különösen azért, mert egy egyébként tiszta, otthonos és boldog hagyományt torzít el a végtelenségig. Olivia karaktere alapvetően szimpatikus volt, ugyanakkor már megtanultam, hogy a szerző szereplőiben sosem bízhatok maximálisan, így folyamatosan résen voltam, és találgattam a lehetséges csattanókat. Kritikaként szerintem a nyakatekert fordulatokat és extrém megoldásokat lehet felhozni a szerző regényeivel kapcsolatban, ezekből most sem volt hiány, ugyanakkor egy bosszankodó felcsattanástól eltekintve nem volt köztük olyan, ami kimondottan zavart volna. Ha az ember ilyen történeteket olvas, szerintem el kell fogadnia, hogy néha a megoldás nem annyira "realisztikus", bár mókás módon Fitzek hosszasan ír az utószóban arról, hogy az igazság sokszor még a fikciónál is kacifántosabb.
Összességében tehát szerettem ezt a könyvet, elég hamar el is olvastam, a második felét gyakorlatilag egy szuszra, annyira szerettem volna tudni, mi fog kisülni belőle, és persze izgultam Alma miatt is. Lehet, hogy nem sorolnám a világ legütősebb thrillerei közé, de számomra abszolút komfortolvasmány volt, ami kellemesen elszórakoztatott és izgalomban tartott. Még mindig tartom, hogy A terápia eddig a szerző legjobb regénye, viszont a kicsit laposabb A meghívás után én ezt most egy felfelé ívelő előrelépésnek éreztem. Remélem, a kiadó jóvoltából még máskor is lesz Fitzekhez szerencsém, hiszen bőven vannak még lefordítatlan történetei.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassan összeálló, de végig pörgős és izgalmas thrillereket, és meg tudja bocsátani a kicsit nyakatekert megoldásokat.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"A felismerés nem más, mint egy olyan kirakójáték, melynél nem tudjuk előre, hány darabból áll majd. És csak akkor nyerjük meg a játékot, ha a teljes mozaik összeállt."
Állomáslista:
01.16. Könyv és más
01.18. Ambivalentina
01.20. Csak olvass!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése