Don't Let the Forest In – Ne engedd be az erdőt (értékelés és nyereményjáték)
A Blogturné Klub bloggerei belevették magukat C.G. Drews gótikus bestsellerébe, hogy megismertessék veletek ezt a nem hétköznapi, és kifejezetten borzongató történetet. Tarts velünk, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2026
Oldalszám: 360 oldal
Eredeti cím: Don't Let the Forest In
Fordította: Koch Márta
Illusztrálta: Jana Heidersdorf
ISBN: 9789636756307
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Thomasnak fogalma sem volt arról, hogy Andrew bármit megtenne érte. Megvédené. Hazudna érte. Gyilkolna érte.
A végzős gimnazista Andrew Perrault egyetlen menedékét horrorisztikus meséi jelentik, amiket Thomasnak ír, annak, aki egyedüliként tud segíteni neki, hogy megbirkózzon a valósággal. Andrew, akinek lány ikertestvére, Dove a tanév elején megmagyarázhatatlanul távolságtartóvá válik, egyre inkább barátjára támaszkodik.
Valami furcsa dolog történik azonban Thomasszal. Bántalmazó szülei rejtélyesen eltűnnek, ő pedig véres ruhában érkezik meg az évnyitóra. Thomas semmit nem árul el, Andrew kérdéseit pedig rendre hárítja. Sőt, Thomast kísérteni kezdi valami, és már az alkotásban sem leli örömét, holott imádta megrajzolni az Andrew történeteiben felbukkanó hátborzongató szörnyeket.
Andrew elszántan igyekszik kideríteni, mi történhetett a barátjával, ezért egy éjszaka követni kezdi Thomast. Amint a fiú kimerészkedik a bentlakásos iskola határain túli tiltott erdőbe, ahol hirtelen egy rémálomszerű szörnnyel kerül szembe, Thomas rajzai életre kelnek, és mindenkit megölnek, aki közel áll hozzá.
Hogy senki más ne halhasson meg, a két fiú éjszakáról éjszakára ádáz harcot vív a szörnyekkel. Ahogy azonban egyre jobban megszállottjai lesznek egymásnak, úgy a szörnyekkel is ugyanez történik, Andrew pedig attól tart, hogy a lények elpusztításának egyetlen módja az, ha a teremtőjüket is elpusztítja…
Add át magad a borzongásnak!
Véleményem:
C. G. Drews Don't Let the Forest In – Ne engedd be az erdőt című regényével már a megjelenés óta szemeztem, akkor be is szereztem, és nagyon örültem, hogy az induló blogturné apropójából most végre sort is kerítettem rá. Szó szerint ki voltam már éhezve egy szívszorító, szépséges horror történetre, és ami azt illeti, a könyv felülmúlta a várakozásaimat. Amellett ugyanis, hogy tényleg nagyon erős benne a horror szál, ez egy mélyen megrendítő regény az első szerelmek kérlelhetetlen éhségéről, a művészet teremtő erejéről és a szívünk mélyén lappangó sötétségről.
A történet egyik főhőse, Andrew éppen a nyári szünetről tér vissza az elit bentlakásos iskolába, ahová ikertestvérével, Dove-val együtt járnak. A magányos, mentálisan elég instabil fiú számára az egyetlen stabil pont barátja és szobatársa, Thomas, aki csodálatos képeket rajzol Andrew sötét történeteihez, és aki annak ellenére igyekszik mindig könnyed és nemtörődöm lenni, hogy szülei kegyetlenül bánnak vele. Az iskolai évkezdés azonban nem egészen úgy alakul, ahogy Andrew remélte. Dove és Thomas nem állnak szóba egymással, ezáltal a hármasuk, ami eddig olyan stabilnak tűnt, felbomlani látszik, ráadásul Thomast a rendőrség is felkeresi, miután a fiú szülei rejtélyes körülmények között eltűnnek. Egy idő után Andrew azt veszi észre, hogy a barátja, akihez egyre intenzívebb ragaszkodás és egyre mélyebb érzelmek fűzik, távolodni kezd tőle, főhősünk pedig nem tudja, mi ennek az oka, és hogy hozhatná helyre a kapcsolatukat.
Egy nap fény derül a titokra, és arra, miért igyekezett Thomas eltávolodni Andrew-tól. A fiú sötét rajzai ugyanis úgy tűnik, életre keltek, és az iskola mögötti erdőben éhesen várják prédájukat. Thomas és Andrew minden éjszaka kioson az erdőbe, hogy féken tartsák a szörnyetegeket, de ez egyre inkább lehetetlen vállalkozásnak tűnik, ahogy az erdő és a sötétség egyre közelebb férkőzik az életükhöz és a szívükhöz. Andrew számára az egyetlen lehetőségnek az tűnik, ha valahogy rájön, mi hívta valójában életre ezeket a szörnyeket, és megpróbálja elpusztítani a forrásukat. De mi van akkor, ha a valódi forrás sokkal értékesebb annál, mint hogy egyszerűen feláldozza?
Sok horrortörténetet olvastam már az évek során, és már megfigyeltem, hogy igazán azok tudnak közel kerülni hozzám, amik legalább annyi szépséget hordoznak, mint rettenetet. Erre a történetre ez tökéletesen megállja a helyét. C. G. Drews gyönyörűen ír, szinte benne éreztem magam Andrew fejében, és abszolút átéreztem minden szép és fájdalmas érzést, amivel meg kellett birkóznia. Az erdő, mint kulcsmotívum, nem újszerű, ugyanakkor hálás, egyrészt remek alapanyag egy horror regényhez, másrészt Jana Heidersdorf sötét és csodás illusztrációinak köszönhetően meg is elevenednek előttünk a fák közül kilépő borzalmak. A történet remekül manipulál azzal kapcsolatban, hogy mi a valóság, és mi a képzelet szüleménye, és tulajdonképpen az igazi mondanivaló szempontjából ennek nincs is jelentősége. Hiszen azt, amiről valójában mesél, a szerelem, a vágyakozás, a bennünk élő sötétség rejtegetéséből eredő fáradtság, a vágy, hogy a másikkal mindenestül eggyé váljunk, mind-mind ismerős lehet bárkinek, aki valaha is kicsit érzékenyebben szemlélte a világot. Mindeközben pedig végig feszült és izgalmas, foglalkozik egy sor olyan kérdéssel, ami a fiatalok számára releváns (önmagunk keresése, iskolai bántalmazás, mentális betegségek, előítéletek, queer közösség stb.), mindez pedig egy sötét, gyönyörű tündérmesébe van csomagolva, ami megidézi a folk-horror ismert figuráit.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv, és bár sejtettem, merre fog kanyarodni a végkifejlet, így is nagyon hatásosra sikerült a befejezés. Nem mondanám sem könnyed, sem vidám olvasmánynak, ugyanakkor tele van mélységgel és szépséggel, ami miatt jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló paraméterekkel rendelkező történeteket. Nagyon remélem, hogy a szerző további műveit is olvashatjuk majd előbb-utóbb magyarul.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a sötét meséket és az érzelmekre ható horror történeteket.
Nyereményjáték:
A Ne engedd be az erdőt egy újkori klasszikus a botanikai horror kötetek között. Most olyan kötetekből idézünk, amik szintén a botanikai horror kategóriában sorolandóak. A feladatod, hogy felismerd mely könyvből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Feladvány:
"Ő maga volt annak a komor igazságnak a bizonyítéka, amit én nem akartam elfogadni: hogy lehetséges egy letaglózó, megfoghatatlan veszteséget is túlélni, tovább lélegezni, tovább pumpálni a vért a testedben, ellátni oxigénnel az agyadat."
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése