James Islington: A kevesek ereje (Hierarchia 2.)

 

A sokaság akarata brutális függővége után a bloggereink is alig várták, hogy megérkezzen a történet folytatása, és megtudjuk, hogy milyen új, izgalmas kalandok várnak Visre. Szerencsére az Agave Könyvek gyorsan elhozta nekünk a második részt, A kevesek erejét. Ha te is kíváncsi vagy az utóbbi évek egyik legnagyobb nemzetközi könyvsikerének folytatására, akkor tarts a bloggereinkkel, és ismerd meg ezt az új történetet.


Kiadó: Agave Könyvek, 2026
Oldalszám: 896 oldal
Eredeti cím: The Strength of the Few 
Fordította: Sárpátki Ádám
ISBN: 9789635985258


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Omne trium perfectum.

A Hierarchia még mindig Catenicusként ünnepel engem, Vis Telimust. Még mindig azt hiszik, hogy ismerik az igazi nevem, és tudják, ki vagyok.

A történtek fényében – és attól tartva, ami ránk vár –, ennek sok jelentősége már nincs.

Megnyertem a Iudiciumot, és ezzel egyszerre veszítettem el mindent, ami fontos volt számomra. És többé már nem csak egy van belőlem. A labirintuson túli ősi gépezet lemásolt három különböző világra: Obiteumban, Luceumban és Resben is létezem. Három különböző testben, három különböző élettel. Bujkálnom kell, küzdenem és politikai játszmákba folynom. Edzenem kell, másokra támaszkodnom és hazudnom. Gyilkolnom és gyógyulnom kell, bizonyítanom újra meg újra.

Szeretnek, gyűlölnek, mégis teljesen magamra maradtam.

Ki kell derítenem, hogy mi történt velem, és miért. Ugyanis, ha igaz minden, amit sejteni vélek, akkor én vagyok az egyetlen, aki megállíthatja a közelgő Kataklizmát és a vele járó pusztulást.


Véleményem:

James Islington sorozatindító kötete, A ​sokaság akarata volt a tavalyi évem egyik meghatározó olvasmánya. Ennyi elolvasott könyv után egyre ritkábban adódik, hogy egy történetet igazán eredetinek találok és a rajongásig bele tudok szeretni a világába vagy a főszereplőjébe, de ennél a regénynél pontosan ez történt. Bár mondogattam, hogy nem fogom tudni kivárni a folytatást, és lehet, hogy belekezdek angolul, végül mégis türelmes maradtam (egy frászt, csak nem tudok eléggé angolul ahhoz, hogy teljes mértékben kiélvezzem a szerző zseniális szövegét), amíg kezembe foghattam az újabb féltéglát. 


Figyelem, a bejegyzés spoileres az első rész tartalmát tekintve!

Bár a 900 oldalas A ​kevesek ereje önmagában sem egy rövidke darab, én még ezt is megfejeltem kicsit olyan módon, hogy újra elolvastam az első rész utolsó pár száz oldalát. Ez a sorozat nem az a fajta, ahol büntetlenül el lehet felejteni a szereplőket vagy a fontosabb eseményeket, így gondoltam, kicsit képbe teszem magamat újra. Kiderült, hogy erre nem is feltétlenül lett volna szükség, Islington ugyanis nagyon kreatív módon szőtte bele az első fejezetbe az előző rész tartalmát. A cselekmény egy héttel később folytatódik, mint ahol A sokaság akarata véget ért. Vis igyekszik valahogy feldolgozni az érzelmi és fizikai veszteségeket, amik érték, és most először őszintén aggódtam amiatt, hogy mindaz, amit elszenvedett, egyszerűen túl sok ahhoz, hogy ne törje meg végleg a személyiségét. Ugyanakkor muszáj tovább haladnia az úton, amit helyesnek vél, bár a helyes és helytelen megítélése egyre nehezebbé válik Catenban. Az már az előző részben kiderült, hogy a három nagy hatalmi ág, a Katonaság, Vallás és Kormányzat képviselői egymást is szívesen elárulják, ezek az ellentétek és feszültségek pedig tovább erősödnek ebben a részben. 

Most már elárulom, hogy az első rész olvasása közben többször hangosan nyafogtam, hogy "Jaj, csak nehogy valami multiverzumos, párhuzamos valóságos izé süljön ki ebből az egészből!" Hát, pedig sikerült beletrafálnom, de a második rész azért meggyőzött arról, hogy ez mégsem olyan nagy baj, mint először gondoltam. :) A labirintusban történt titokzatos történések következtében Visből egyfajta másolatok jöttek létre, melyek további két világban vannak jelen. Az eddig megismert, Resnek nevezett világ mellett főhősünk Obiteumban és Luceumban is magához tér, van, ahol tudja, hogy nem a saját valóságában van, és van, ahol nem. Ha Caten az ókori Rómára hasonlít, akkor Obiteum Egyiptomra, Luceum meg kicsit a druidák lakta kelta világra. Obiteumban Vis különleges segítőt kap, aki beavatja ennek a kopár és kietlen világnak a működésébe. Kiderül, hogy az időnként bekövetkező Kataklizmáért egy Ka nevű, istenként rettegett személy a felelős, Vis pedig azt a feladatot kapja, hogy végezzen vele. Kérdés, hogy erre képes lesz-e, nem csupán a képességeit tekintve, hanem inkább a morális aspektust, hiszen főszereplőnk továbbra is nagyon szilárdan kitart az értékrendje mellett. A Luceumban játszódó fejezetek eleinte tőlem kicsit távol álltak, de amikor kezdtem úgy érezni, hogy Vis itt kapja meg leginkább az esélyt a gyógyulásra, már jobban a szívemhez nőtt ez a világ is. 

Olyan sok dolog jutott eszembe olvasás közben, ami különleges számomra ebben a kötetben - vagy tulajdonképpen az egész sorozatban. Például megfogalmazódott bennem, hogy szerintem ez egy felnőtteknek íródott ifjúsági fantasy, ami persze kicsit vicc a részemről, de azért van benne igazság. Vis ugyanis számomra egy igazi békebeli, nemes lelkű hős, aki lehet, hogy követ el hibákat, és az is, hogy egyre többször kell belépnie a szürke zónába, de mellette akkor is egy sziklaszilárd jellemmel bíró szereplő. Persze a cselekmény most is sok helyen 18+-os, ráadásul a felépített világ is elképesztő komplex, mégis hoz egy csomó olyan jellemzőt, ami miatt a kedvenc ifjúsági történeteimet szeretem. És ha már komplexitás, számomra még mindig elképesztő, hogy a szerző hogy képes ennyi dolgot kitalálni és rendszerben kezelni. Különösen azokat a részeket szeretem, amikor az akarat tudományos megközelítéséről esik szó. És persze lehet, hogy mondjuk egy fizikus a haját tépné ezektől a részletektől, de én akkor is megkajálom az egészet, ha sejtem, hogy egy része bűvésztrükk, mert közben tényleg annyira ki van találva az egész, ráadásul mind a három világban kicsit más törvények uralkodnak. A szereplők most is nagyon összetett karakterek, és sokukról nem lehet egyértelműen eldönteni, melyik oldalon állnak - sokszor egyébként pont azért, mert Vis-szel ellentétben morálisan szürke figurák, akik egyaránt követnek el jó és rossz dolgokat. 

A hosszú terjedelem ellenére egyáltalán nem éreztem unalmasnak, és ebben nekem az is segített, hogy mindig valamelyik másik világban játszódott az adott fejezet. A végére persze most is kapunk egy olyan zárójelenetet, ami után minimum meg akarjuk fenyegetni Islingtont, hogy azonnal hozza el a folytatást, ha jót akar. Szerintem kifejezetten erős második részre sikeredett, ami már az első fejezetekben megválaszol sok eddig felmerült kérdést, de persze így is hagy még megfejtésre váró rejtélyeket. Bízom benne, hogy valahogy majd csak eltelik az az idő is, ami hátravan a harmadik rész megjelenéséig. 

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot mindenkinek, aki egy kiemelkedően színvonalas fantasyt olvasna. 

Állomáslista:
11.10. Utószó
11.14. Könyv és más









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések