Manmon (Értékelés és nyereményjáték)

Warner világában a gazdagok hatalmasak, míg a szegények pedig egészen aprók. A fiú és nővére, Prayer nekivág a nagyvárosnak, hogy veszélyes aprószegény életüket hátrahagyják, és a lány kiházasításával egy kicsit magasabbá-gazdagabbá válhassanak. Persze kicsiként egészen körülményes dolog átjutni a város egyik végéből a másikba, így hárman vágnak neki az útnak Warner legjobb barátjával, aki tud olvasni és reménytelenül szerelmes Prayerbe.

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mit gondolnak bloggereink erről az egyszerre érdekes és rémes disztópiáról, tartsatok velük a blogturnén, aminek a végén a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés meg is nyerheti a könyvet!

Kiadó: Maxim Kiadó, 2019

Oldalszám: 448 oldal

ISBN: 9789634990307
Eredeti cím: Munmun

Fordító: Abrudán Katalin

Olvass bele!

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Egy – a miénkhez nagyon-nagyon hasonló – alternatív világban az emberek magassága egyenesen arányos vagyonuk nagyságával. A legeslegszegényebbek olyan kicsik, mint egy patkány, ugyanakkor a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéval vetekszik.

Warner és nővére, Prayer nincstelen nyomorban élnek, tehát egészen aprók. Ez a méret nemcsak megalázó, hanem rengeteg veszélyt is rejteget: a testvéreknek éjjel-nappal olyan rettenetes és fenyegető veszedelmekkel kell szembenézniük, amelyeket a gazdagok elképzelni sem tudnak, kezdve attól, hogy egy kóbor macska bármikor szétmarcangolhatja őket, egészen odáig, hogy az is előfordulhat: valaki eltapossa az otthonukat. Számukra nem készítenek apró kocsikat vagy telefonokat. Sőt, még iskolákat és kórházakat sem építenek nekik, mert a szakképzett orvosok, tanárok be sem férnének az apró épületekbe. Warner és Prayer tudják, hogy egyetlen reményük az, hogyha valahogy felnagyíttatják magukat. De hogyan maradhat két aprószegény életben egy világban, ahol minden összeesküdött ellenük?

Véleményem:

Jesse Andrews neve nem volt ismeretlen számomra, korábban már olvastam tőle az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni című regényt. Azt már ott is megállapítottam, hogy az író nem éppen biztonsági játékos, szereti kicsit bizarr, polgárpukkasztó és eszement módon közvetíteni a számára fontos gondolatokat. A Manmonra a szokatlan és izgalmasnak ígérkező téma miatt figyeltem fel, és kíváncsi voltam, hogy Andrews mit fog kihozni ebből az alapötletből. Azt sajnos nem mondhatom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, szerintem több szempontból elég megosztóra sikeredett, de szerencsére sok olyan eleme van, amit nagyon értékeltem.

A kiindulópontunk egy olyan alternatív valóság, ahol a társadalmi státusz fizikailag is megnyilvánul: itt a valódi érték a manmon, ami nem csupán fizetőeszközként funkcionál, hanem azt is megváltoztathatjuk általa, mekkorára növünk. Így tehát a szegények egészen aprók, míg a gazdagok szó szerint hatalmasak. Azt ne várjuk, hogy bármiféle tudományos alapossággal ki legyen dolgozva ez a jelenség (gondolok itt arra, hogy ez hogy lehetséges biológiailag, milyen eljárással stb.), ezeken a részleteken szimplán felül kell emelkedni és elfogadni, hogy így van. A cselekmény elbeszélője a tizenéves, aprószegény Warner, aki édesanyjával és nővérével minden nap küszködik a túlélésért, a puszta nélkülözésen kívül olyan problémákkal is szembesülniük kell, amit a normális méretű emberek el sem tudnak képzelni.

"Az aprószegény sors nemvalamijó. Persze, persze, azt hiszed, semmi újat nem mondtam, de azért hallgass csak meg! Érdekelne, hogy nevetni fogsz-e! Egy középgazdag srác rálépett a házunkra, és halálra taposta apámat. Még ugyanabban az évben, a szeméttelepen, anyámat megtámadta egy macska, és eltörte a gerincét. Na jó. Ennyi. Jót kacagtál? Ugye, hogy nem! Jobb is, éspersze kösz, hogy nem röhögsz, már bocs, hogy nem vagyok Humor Őrnagy. De én valahogy nem látom a dolog rettentő vicces oldalát. Másoknak viszont egykicsit nevetséges."

A fenti idézet is jól érzékelteti, hogy az elbeszélés stílusa, nyelvezete eléggé sajátos. Eleinte kicsit nehezen ment a ráhangolódás, amikor azonban megbarátkoztam Warner hangjával, már kifejezetten értékeltem, hogy a szerző ennyire figyelt a részletekre. A sokszor pongyola fogalmazás és gyakori trágárság engem nem igazán zavart, mert volt értelme és jelentősége a főhős karakterábrázolásának szempontjából, és valahogy hitelesebb is volt, mintha nagyon minőségi, irodalmi stílusban nyilvánult volta meg.

A testvérek, ahogy minden más aprószegény, folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy előrelépjenek a társadalmi ranglétrán, úgy tűnik, ez csak akkor sikerülhet, ha Warner nővére, Prayer talál magának egy gazdag férjet, aki megosztja velük vagyonát - és egyben nagyságát is. A fiatalok útra kelnek, de számos kaland és viszontagság után eléggé elkanyarodnak eredeti terveiktől, és komoly bajba kerülnek. Később az jelent számukra kiutat, hogy egy gazdag és befolyásos politikus felkarolja őket, hogy kampányfogásként bebizonyítsa, az aprószegények is képesek a társadalmi felemelkedésre, ha megkapják az ehhez szükséges feltételeket. Számomra ebből a szituációból eredt a regény elsődleges mondanivalója és üzenete. Könnyedén lehetett asszociálni belőle minket is érintő társadalmi problémákra, és komoly kérdéseket vetett fel az esélyegyenlőséggel kapcsolatban. Hiszen, bár Warner látszólag megkapja az ahhoz szükséges feltételeket, hogy felemelkedjen és "legyen belőle valaki" (például jó körülmények között élhet, iskolába járhat, stb.), ezek a lehetőségek nem biztos, hogy elegendőek egy olyan társadalomban, amely alapvetően úgy alakult és rendeződött, hogy csak a középső és felső réteget szolgálja ki. Warner nagyon nehezen tudja behozni azokat a lemaradásokat, amik élete során felhalmozódtak, hiába jó képességű és van helyén a szíve, a puszta jótékonykodásnál többre lenne szüksége ahhoz, hogy előrelépjen- ezzel kapcsolatban egyébként nagyon jó gondolatokat fogalmaz meg.

"Gondoljatok arra, hogy az iskola a tudáshoz vezető lépcsősor! Most képzeljétek el, hogy a lépcsősor minden egyes foka túl magas a lábatokhoz képest. Sőtmitöbb, az első lépcsőfok messze a fejetek fölé emelkedik. A lépcső használhatatlan számotokra, soha nem értek fel rajta a tudásvilágba, akárhogy is próbálkoztok."

A regény egy kiemelkedően jó ötlete, hogy a fejezetek fele Álom-ban játszódik. Ebben a sztoriban ugyanis az emberek egyfajta kollektív álomvilágba kerülnek alvás során, és akinek kellő tehetsége van hozzá, képes ezeket az álmokat irányítani. Warner nagyon jó álmodónak mondható, képes szép dolgokat teremteni, vagy éppen pusztítani is. Az álomvilág egyfajta menekülés is számára és a hozzá hasonlók számára, hiszen itt kevésbé számítanak az emberek közötti különbségek, és egyfajta delíriumban segít átvészelni a szürke és keserves hétköznapokat.

A jó ötletek és komoly gondolatok ellenére mégsem tudom egyértelműen azt mondani, hogy megnyert magának ez a történet. Egyrészt én szerettem volna, ha kicsit logikusabb és kidolgozottabb a háttér (akár a manmon-rendszerrel kapcsolatban, akár azzal, hogyan alakult ki ez a helyzet, mi történik a világ többi részén stb.), másrészt a cselekmény és a szereplők kapcsán is többször éreztem, hogy belekezdünk valamibe, ami nincs teljesen elvarrva (Grace  és Kitty karakterét például nem tudom hova tenni, nem látom a valós funkciójukat). Prayert nagyon ellenszenvesnek és önzőnek találtam, kifejezetten idegesítettek a megnyilvánulásai. Warnert sem mondhatjuk tipikus pozitív főhősnek, nála azonban láttam a jellemfejlődés nyomait, illetve azt is, hogy többé-kevésbé helyén van az erkölcsi iránytűje. A regény hangulata számomra nyomasztó volt, ami sok történet esetében nem szokott zavarni, itt azonban sokszor éreztem azt, hogy nem esik túl jól olvasni. Mindez persze lehet teljesen szándékos húzás az író részéről, ha az volt a cél, hogy sokkolja, zavarba ejtse az olvasókat, és rávegye őket arra, hogy kicsit kimozduljanak a komfortzónájukból. Az mindenesetre biztos, hogy jókat lehet róla gondolkodni vagy vitatkozni, ahogy az is, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Én azt gondolom, hogy egy próbát mindenképpen érdemes vele tenni, főleg akkor, ha valaki szereti a több szempontból is szokatlan és bizarr regényeket. Zárszóként nagy elismerésem a fordítónak, eredeti nyelven nem olvastam a könyvet, de úgy gondolom, komoly munka és lelemény kellett a furcsa szóhasználat, nyelvtan és kifejezések magyarra ültetéséhez.

Értékelésem: 5/3,5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek kimozdulni a hagyományosabb keretek közül, és értékelik a szokatlan, bizarr témákat és cselekményt.

Nyereményjáték:

Főszereplőnk világában az emberek változtathatják a magasságukat attól függően, hogy mennyi pénzt utalnak át a méretszámlájukra, de akadnak történetek, amikben ruhák, italok, ételek vagy effélék segítségével változtatják a szereplők a magasságukat! Minden állomáson találtok egy képet egy méretváltoztató karakterrel, akinek a NEVÉT be kell írnotok a rafflecopter megfelelő rubrikájába. De hogy egy kicsit segítsünk nektek, el is rejtettük a beírandó nevet a bejegyzéseinkben! Keressétek a kiemelt betűket!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04/23 - Hagyjatok! Olvasok!

04/25 - Nem félünk a könyvektől

04/27 - Könyv és más

04/29 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)