Rhino Hero

A mai napon ismét a játékoké a főszerep, ezúttal a Haba egyszerű, de nagyszerű darabjáról, a Rhino Hero-ról hoztam egy kis kedvcsinálót. Gyerekkoromban nagyon szerettem kártyavárat építeni, és persze jó nagyokat bosszankodtam, amikor hatalmas tornyom összeomlott. Amikor megtudtam, hogy létezik már társasjáték, ami alapvetően a kártyavár-építés mechanizmusára épül, egyből tudtam, hogy kell nekem. A boltokban két verzió is elérhető, a bejegyzésben található alapjátékon kívül egy nagyobb és komplexebb, Állati csete-paté névre hallgató változat is létezik, azonban mielőtt arra beruháznék, tudni akartam, mennyire jön be az egyszerűbb (és olcsóbb) fajta.

A dobozba pillantva viszonylag puritán tartalmat találunk, a játékszabályt, két különböző pakli kártyát, illetve egy kis fa orrszarvú figurát. A szabályok pillanatok alatt elsajátíthatók, a játék egyáltalán nincsen túlbonyolítva, ennek ellenére igazán ötletes és szórakoztató. Miután lehelyeztük a kezdőkártyát (ami az építmény alapja lesz) és mindenki kapott 5-5 tetőkártyát, a játékosoknak építkezniük kell. Minden körben meg kell szabadulniuk egy tetőkártyától, miután felhelyeztek annyi falat és olyan elrendezésben, ahogyan az a legutolsó tetőkártyán szerepel. Hogy legyen némi csavar a dologban, ezek a tetőkártyák- amellett, hogy megmutatják, hogyan kell rájuk falat építeni- egyéb különleges képességekkel is rendelkeznek.

Van olyan, ami a haladás irányát változtatja meg, van, ami kizárja egy körre a következő játékost, és akad olyan is, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre két tetőkártyától szabaduljunk meg. A legizgalmasabb az a kártya, amin a kis Rhino-figura látható, ugyanis ha ezt lehelyezzük, a következő játékosnak az építkezés mellett a fa figurát is fel kell tennie az építményre a megjelölt helyre. Egyszóval bőven van lehetőség arra, hogy kicsit kiszúrjunk társainkkal, vagy éppen a saját malmunkra hajtsuk a vizet, hiszen a játék alapvető célja, hogy minél előbb megszabaduljunk az összes tetőkártyánktól. Amennyiben valakinél leborul az addig felépített vár, a játék véget ér. 

Nagyon tetszik a játék kivitelezése, a lapok eléggé masszívnak és strapabírónak tűnnek, ez különösen fontos a falkártyáknál, amiket meg kell hajtogatni. Ráadásul a készítők (Steven Strumpf, Scott Frisco és Thies Schwwarz) a részletekre is ügyeltek, hiszen ezeken a falkártyákon nagyon mókás illusztrációk szerepelnek, amik jókedvre derítik az embert. Könnyen juthatunk sikerélményhez is, hiszen gyermekkorom francia kártyájával ellentétben ezek a lapok tényleg alkalmasak arra, hogy egy stabil várat építsünk belőlük, ha igazán ügyesek és kitartók vagyunk. A játékmenet rövid, így nagyszerű választás akkor, ha csak kevés időnk van játszani, én például gyakran beépítem a fejlesztőpedagógiai foglalkozásokba.

És ha már fejlesztés, természetesen a játék jellegéből adódóan itt főleg a finommotorikáé lesz a főszerep, de kisebb gyerekeknél jó hatással lehet a türelemre, koncentrációra, illetve összességében a stratégiai gondolkodásra is. Igazi családi játék, mely sok nevetéssel jár együtt, könnyed, kedves és szórakoztató (persze egy házibulin is nyugodtan elő lehet venni, ha le akarjuk tesztelni a kisagyi aktivitásunkat néhány finom itóka után:)). 

Én nagyon megkedveltem, és most már biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb be fogom szerezni a nagyobb, összetettebb változatot is. Ha tehát valaki hozzám hasonlóan szeretne kicsit nosztalgiázni a kártyavár-építés témájában, ne habozzon, építkezzen!