Látszólag normális
Fülszöveg:
Stella látszólag egy átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen
hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi
meggyilkolásával. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű
családból származó lánynak?
Stella apja az egyházközösség elismert lelkipásztora, aki
odaadó férj és rajong egyetlen gyermekéért. Az igazság és az őszinteség
bajnokaként ismert Adam elvei ellenére hazudik is a nyomozóknak, hogy alibit
biztosítson a letartóztatott lányának, hiszen Stella úgyis ártatlan – de
visszapillantva később a gyerekkorára kiderül, hogy a szeretett gyermek
bonyolultabb eset, mint amilyennek az apja elsőre lefesti őt. A nyomozás
lélekölő terhe alatt Adam kezdi elveszíteni a kontrollt, és már nem tudja
leplezni személyiségének sötét oldalát.
A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről
ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt
rejteget. A thriller legvégén Ulrika, az anya vall a család életéről. A
védőügyvédként praktizáló nő egyedülálló perspektívát tár a nyomozók elé, és
lassan felsejlik az a szövevényes terv, amivel a lányát akarja megmenteni. Ám
az elképzelése csaknem bajba sodorja, mert igen nagy kockázatot vállal…
A lebilincselő pszichothrillerben Mattias Edvardsson olyan
hálót sző, amely mindenkit csapdába ejt, és semmi sem az, aminek látszik.
Véleményem:
Nagyon ki voltam már éhezve egy jó kis pszichológiai thrillerre, ahol nem csak az események adják meg a szükséges feszültséget, hanem az összetett karakterek és az elrejtett titkok is. Bár mindig nyitott szemmel járok, erre a könyvre mégis apukám hívta fel a figyelmemet, aki hallott róla egy ajánlót a rádióban, és ahogy elmesélte nagy vonalakban a cselekményt, úgy éreztem, talán ez a regény megfelelhet a fent említett kritériumoknak. Mattias Edvardssontól eddig nem olvashatott a magyar közönség, de bízom benne, hogy a jövőben több regénye is eljut majd hozzánk, ugyanis bebizonyította, hogy az emberi lelket jól ismerő, kifinomult és igényes író, aki ügyesen csűri-csavarja története szálait, hogy aztán a kötetet becsukva elégedetten dőlhessünk hátra.
Ahogy a fülszövegből is kiderül, a regény középpontjában egy család áll, apa, anya és a tizenkilenc éves lányuk, akit egy idősebb férfi meggyilkolásával vádolnak. A váltott szemszögből való ábrázolás nem számít ritkának, sőt, kifejezetten divatos mostanában ez a megoldás a thrillereknél. Ugyanakkor talán az kevésbé elterjedt, hogy a regényt három nagyobb egységre ossza a szerző, ahol mindhárom főszereplőnek jut egy-egy nagyobb blokk. Nekem ez a verzió azért tetszik, mert ezek az egységek kellően hosszúak és mélyek ahhoz, hogy mindenkit alaposan megismerjünk, ráálljunk gondolkodásmódjára, és megértsük azokat az indítékokat és motivációkat, amik a különböző tetteikhez vezetnek. Az első nagyobb részben az apa, Adam narratívájából olvashatjuk az eseményeket, aki elmeséli, hogyan teltek a család utolsó hetei a gyilkosság előtt, Stella letartóztatásának körülményeit, illetve később, szép fokozatosan azt is, milyen volt a lány gyerekkora, milyen kétségek gyötörték őt magát férjként és apaként az évek során. Adam foglalkozása szerint lelkész, ez adott egy plusz pikantériát a dolgoknak, hiszen számtalanszor kerül olyan helyzetbe, ahol választott hite erkölcsi rendszerét össze kellett ütköztetnie a család "szentségével".
"Az emberek készek félretenni minden etikát és erkölcsöt, hogy megvédjék a családjukat. A legszigorúbb elvek is semmivé foszlanak egy perc alatt, ha arról van szó, hogy megvédjük a gyermekünket. Hazugság, bűntudat, titkok. Hány család élete épül valami másra?"
A váltott szemszögnél talán csak egy nagyobb és erősebb trend van mostanában, nevezetesen, hogy mindenki rejteget csontvázakat a szekrényében. Gyakran olvasni olyan regényeket, ahol egy látszólag normális család tagjairól szép lassan derülnek ki a sötét titkok és hazugságok, nincs ez másként itt sem, ugyanakkor a szerző nagyon ügyelt rá, hogy még ez se legyen teljesen "fekete-fehér": bár fokozatosan rájövünk, hogy mindenkinek van egy sötétebb oldala, ez még mindig nem elegendő információ ahhoz, hogy biztosan tudjuk, mi történt azon a bizonyos éjszakán, és hogy ki és mi állhat a gyilkosság hátterében.
A középső fejezet Stella szemszögéből meséli el a dolgokat, az utolsó pedig az édesanya, Ulrika nézőpontjából. Tetszett, hogy amellett, hogy őket is jobban megismerjük (és elbeszélésük tovább árnyalja az apáról alkotott képet), mégsem fedik fel előttünk a lapjaikat, gyakorlatilag a regény utolsó oldaláig nem lehet tudni, mi történt pontosan. Ilyenkor ráadásul sokszor előfordul, hogy a megoldás számomra egy kicsit túl olcsó és egyszerű (arra az érzésre gondolok, amikor a könyv becsukása után azt mondod magadban, "jaaa, hát így könnyű"), itt azonban nem maradt bennem semmilyen tüske, elégedett voltam a lezárással. A cselekmény végig nagyon feszült és izgalmas, különösen attól, hogy nem csupán a konkrét bűncselekmény áll a középpontjában, hanem az emberi lélek és annak összetettsége, ami számomra mindig érdekesebb bármilyen akciónál.
A regény arra is ügyel, hogy a főszereplőkön kívül érdeklődve forduljunk a mellékszereplők irányába is. Ott van például Chris, a meggyilkolt, sármos üzletember, aki a visszaemlékezések alapján szintén nem egy könnyen megítélhető figura. Titokzatos és roppant gyanús több szempontból is, de hogy ennek van-e jelentősége a gyilkosság szempontjából, vagy csak a szerző ügyes manipulációjának eszköze, az szintén csak az utolsó pillanatokban derül ki. Felbukkan továbbá Stella gyerekkori barátnője és annak szülei is, akik mintha szintén többet tudnának annál, amit elmondanak, így aztán az olvasónak tényleg nagyon résen kell lennie, ha ki akarja spekulálni az igazságot.
"Hazudni művészet, és csak keveseknek adatik meg, hogy mesterfokon el tudják sajátítani. "
Bár nagyon alaposan megismerhettem a különböző szereplőket, igazán mélyen azonosulni senkivel sem sikerült, talán Stellához kerültem a legközelebb, aki több szempontból is problémás gyerek és kamasz volt. Ha azonban észrevesszük az apró jeleket, könnyedén összeáll a fejünkben, hogy személyisége alakulásában nagy szerepet játszottak szülei hibás nevelési elvei és baklövései, így együtt tudunk érezni vele és el tudjuk fogadni zavaros jellemét. Az olvasás során egyedül neki tudtam igazán drukkolni, bíztam benne, hogy olyan végkifejletet kapok, amelyben az ő sorsa rendeződik majd valamilyen formában.
Arról természetesen nem árulok el semmit, mi is lesz a csattanó vagy hogyan alakul a nyomozás, de azt garantálhatom, hogy egy érdekes, összetett lélektani thrillert olvashat, aki kézbe fogja a kötetet. A skandináv krimikre jellemző borús atmoszféra itt is tetten érhető, mégse mondanám nyomasztónak a történetet, inkább feszültnek és izgalmasnak. Ha tehát valaki az értékelés alapján kedvet kapott, nyugodtan vágjon bele, szerintem nem fog csalódni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha egy thrillerben az emberi oldal is központi szerepet kap, és ha egy család pszichológiai működése legalább olyan érdekes a számukra, mint a konkrét cselekmény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése