Időrabló (értékelés és nyereményjáték)

Időutazás! Közkedvelt téma a sci-fi műfajban. A legújabb turnénk témája is ez, hiszen Wesley Chu Időrabló c. könyve eredeti nyelven 2015-ben, itthon pedig 2017-ben jelent meg, így nem csak a regény szereplői, hanem mi is utazunk egy picit az időben. Ha velünk tartotok megtudhatjátok, vajon Chu tényleg tudott-e valami frisset alkotni a témában, ráadásul egy szerencsés játékosunk egy gyönyörű Időrabló példánnyal lehet gazdagabb.

Kiadó: Agave Könyvek, 2017

Oldalszám: 464 oldal

ISBN: 9789634191421

Eredeti cím: Time Salvager

Fordító: Kerekes Éva

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A Föld a 25. században egy mérgező, elhagyatott világ, lakossága a túlélés érdekében a külső Naprendszerbe menekült, ahol gyengén, halálra ítélve tengődik idegen bolygókon és azok holdjai közt. Az emberiség fennmaradásának kulcsa az időutazás, azonban a történelem legveszélyesebb feladatainak elvégzésére egyre kevesebben képesek.

James Griffin-Mars kronoember, küldetéseket vállal a Föld múltjába, hogy ritka technológiai eszközöket szerezzen az idővonal megváltoztatása nélkül. A legtöbb kronoember nem éli meg az öregkort; az időugrásokkal járó stressz a személyes és jövőbeli kockázatokkal vegyítve felőröl mindenkit.

A nyugdíjazását bebiztosító, utolsó bevetésén James megismeri Elise Kimet, egy korábbi évszázadból származó tudóst, akinek a végzete szerint meg kellene halnia egy óceánba épített szerkezet megsemmisülése során. James a kronoemberek legfontosabb törvényét megszegve a küldetés teljesítésén túl megmenti a nőt, és visszahozza magával a jövőbe. Ezzel pedig nem csak magukat sodorja végérvényesen veszélybe, hanem az egész emberiséget.

Wesley Chu műve lendületes kalandregény és elgondolkodtató sci-fi egyszerre, ami klasszikus témájával és eredeti ötleteivel méltó módon tiszteleg a műfaj előtt.

Véleményem:

Viszonylag sokféle témában és műfajban szoktam olvasni könyveket, és időről időre igyekszem kilépni kicsit a komfortzónámból. Ez a mostani olvasás nem is kis lépés ebbe az irányba, hiszen a sci-fi műfaja mindig is mumus volt a számomra valamiért, két kezemen meg tudom számolni, hány ilyen regényt olvastam el életem során. Ezt a befeszülést szerettem volna leküzdeni, és jó apropónak tűnt Wesley Chu Időrablója, ami a fülszöveg alapján eléggé felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul sok jó értékelést láttam róla olyan molyok tollából, akiknek adok a véleményére. Nos, örömmel jelentem, hogy a próbálkozásomat siker koronázta, nem csupán leküzdöttem a könyvet, hanem kifejezetten tetszett is, így nincs kizárva, hogy a jövőben többször fogok a tudományos fantasztikum felé kacsingatni. A fenti, hosszabb bevezető pedig pont azért fontos, hogy az én értékelésemet is a helyén tudja mindenki kezelni: hiszen nem arról szól, hogy a regényt jól megalapozottan elhelyezzem a műfaj keretei között vagy összehasonlítsam más művekkel, csupán arról, hogy egy teljesen kezdő sci-fi olvasónak milyenek voltak a benyomásai.

Az időutazás témája szerintem eléggé kényes több szempontból is, így filmben és könyvben egyaránt szeretem, ha a szerző kellő körültekintéssel nyúl hozzá. Fontos, hogy a lehető legkevesebb logikai baki legyen benne, és befogadóként képes legyek igaznak elfogadni rendszerét, és ne kerüljön sikítva ellentmondásba tudományos ismereteimmel (amivel egyébként nem teszem túl magasra a lécet, a fizika sosem volt az erősségem). Wesley Chu regényében egy olyan, 25. századi világba kerülünk, ahol az emberiség már szinte a pusztulásig kiaknázta a naprendszer erőforrásait, így kénytelenek más alternatívát választani ahhoz, hogy előteremtsék a túléléshez és fejlődéshez szükséges feltételeket. Így jött létre a kronotropok intézménye, ahol az időutazók olyan katasztrófákhoz ugranak vissza, ahol egyébként is elpusztult minden és mindenki, hogy az utolsó pillanatban átmentsék a javakat a jelenbe. James Griffin-Mars egy végtelenül kiábrándult, megkeseredett időutazó, akiben csak az tartja a lelket, hogy végre megszabaduljon a KronoCom cég kötelékeiből, és elcsípjen egy olyan megbízást, ami biztosítja számára a visszavonulást egy viszonylag élhető bolygóra. Ez látszólag meg is valósul, amikor az egyik mamutvállalat visszaküldi a 21. század végére, hogy egy, a Földön dolgozó kutatóhajóról mentsen ki eszközöket, ami pár nap múlva egyébként elsüllyedne. Csakhogy valami olyasmi kavar be a képbe, amire James nem számított, egy ifjú tudósnő, Elise alakjában, akit túlságosan megkedvel ahhoz, hogy hagyja meghalni...itt veszi kezdetét az igazi bonyodalom, ugyanis a kronotrop ezzel megszegi az idő első törvényét, miszerint szigorúan tilos emberi lényeket elhozni a múltból. 

A párosnak menekülnie kell, ha ép bőrrel meg akarják úszni a törvényszegést, az utópisztikus, lepusztult és haldokló Földön bujkálnak az igazságszolgáltatást biztosító auditorok elől. Mindeközben a politikai szál is szépen bontakozik, apránként kiderül, hogy tettük sok egyéb szempontból is problémákat okozhat, különösen a világegyetemben meghatározó befolyással rendelkező Valta cégnek, akiknek több vaj van a füle mögött, mint elsőre gondolnánk. Miközben igyekeznek beilleszkedni egy vademberekből álló kolóniába, Elise lázasan gondolkodik azon, hogyan menthetné meg a haldokló Földet, mielőtt túl késő lenne. 

Maga a történet szerintem sokféle aspektussal rendelkezik, valószínűleg éppen ezért tudta fenntartani az én érdeklődésemet is. Bevallom, először nagyon féltem, az első 50 oldal során még nem voltam biztos benne, hogy képes leszek felfogni mindent, amit olvasok (például, hogy a bázis körüli folyamban keletkezett repedések tudják-e destabilizálni a területet, és az áramfejlesztő generátorban váratlanul megjelenő hullám következtében összeomolhat-e a hűtőreaktorok napenergia-ellátása...khm). Aztán ahogy szép lassan kezdtek kidomborodni az emberi jellemek, és az ismétléseknek köszönhetően összeállt a fejemben a "tudományos" rendszer, egyszer csak azon kaptam magam, hogy élvezni kezdem a történetet és drukkolok Jamesnek. Elise-szel sajnos nem tudtam megbarátkozni, idegesítőnek, nyafkának és önzőnek találtam a legtöbb helyzetben, és lövésem sem volt, hogy a kronotrop mit eszik rajta, de hát annyi baj legyen, szerencsére a többi karakter (különösen Grace és Levin) nagyon jól kompenzálta a tudósnő esetlen jellemét.

Tetszett, hogy az időutazás és az azt szabályozó törvények viszonylag logikusak voltak, többször is kihangsúlyozásra került, hogy egy ilyen, múltba való ugrásnak a lehető legkevesebb hullámot szabad keltenie a kronofolyamban, vagyis nem szabad, hogy olyan változást idézzenek elő, ami nem gyógyul be záros határidőn belül. Egy elméleti fizikus biztos így is tudott volna jócskán kötekedni, de engem meggyőzött Chu arról, hogy ez a rendszer akár igaz is lehetne. Ötletesek voltak a különböző eszközök és technikai újdonságok is, különösen az emberi képességeket feltuningoló karkötők jöttek be, melyek használójukat mai léptékkel nézve igazi szuperhőssé teszik. Az egész regényt áthatja egy komoly üzenet is, nevezetesen azzal kapcsolatban, ahogyan az emberiség kizsákmányolja és pusztítja a bolygónkat. Szerintem ez az üzenet napjainkban is borzasztóan aktuális, és én csak remélni tudom, hogy a valóságban előbb észbe fogunk kapni, minthogy egy ilyen kopár és haldokló világban kelljen élnünk. Érdekes és gondolatébresztő olvasmány volt, amiből nem hiányzott a pörgős akció és a politikai intrika sem, ráadásul a befejezés is kellőképpen nyitott volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Úgyhogy, ha vérbeli sci-fi rajongó nem is leszek már, azért semmi esetre sem zárkózom el a további kalandozásoktól.

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Azt sajnos nem tudom megítélni, hogy a műfaj rajongói számára mennyire eredeti vagy jól felépített ez a regény, az viszont biztos, hogy kezdő sci-fi-olvasóknak megfelelő bevezető olvasmány lehet. 

Nyereményjáték:

Chu regénye egy időutazó a.k.a. kronotropok, James történetét meséli el, akinek a jövője annyira mentes az energiaforrásoktól, hogy kénytelen a múltban bányászni értük. Az időutazásnak sok szabálya van, aminek megszegése vagy így vagy úgy, de az életükbe kerül. Ezek közül a legfontosabb: ne változtassák meg az idővonalat. Emiatt csak a katasztrófákat lehet biztonságosan kihasználni.

A mostani játékunk során mi is kronotropokká váltunk, és visszamentünk az időben egy-egy katasztrófához, hogy megszedjük magunkat ereklyékkel és különféle erőforrásokkal, amikre egy disztópikus jövőben szükség lehet.

A ti feladatotok, hogy kitaláljátok melyik bloggerünk mely katasztrófához utazott vissza. Persze egy kis segítséget is adunk minden állomáson: megadjuk a katasztrófa időpontját, illetve azt is, hogy mivel töltöttük ott meg a mikulás batyuinkat.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladvány:

1942 Április 26

mit hoztunk el: szenet és vasat

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04.13. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.15. FüggőVég
04.17. Könyv és más