A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója (értékelés és nyereményjáték)
A Móra kiadónak köszönhetően új kiadásban olvashatjuk el Sue Townsend a 13 és ¾ éves Adrian Mole életéről szóló regényét, mely 1982-ben jelent meg először, és azóta sorozatot, musicalt is készítettek belőle. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2023
Oldalszám: 214 oldal
ISBN: 9789636033477
Eredeti cím: The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾
Fordította: Békés Pál
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Sue Townsend regénye őszinte és vicces beszámoló egy kamasz fiú életéről: válás közelében lévő szüleiről, alkoholizmusba csúszó apjáról; furcsa barátságáról egy háborús veteránnal, akit beszippant a szociális rendszer; első, viszonzatlan, majd viszonzottá váló szerelméről; és persze pattanásokról, iskolai hatalmi játszmákról, fárasztó tanárokról, egy (vagy inkább kettő) őrült kutyáról és sok-sok könyvről, amiket Adrian villámgyorsan olvas, hogy igazi „intellektuel” válhasson belőle. Az Adrian Mole titkos naplója több mint negyven éve, 1982-ben jelent meg először. Azóta készült belőle sorozat, musical, és további 7 könyv. Kortalan, szórakoztató olvasmány, Békés Pál klasszikus fordításában – nem csak kamasz fiúknak.
Véleményem:
Sue Townsend több kiadást is megélt, híres ifjúsági regénye eredetileg 1982-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, nem sokkal később, 1986-ban már Magyarországon is lehetett olvasni. Az én gyermek- és ifjúkoromból érdekes módon teljesen kimaradt ez a könyv, bár hallottam róla, de valahogy sosem éreztem késztetést rá, hogy elolvassam. Jó apropó volt a hiány pótlására, hogy a Móra Kiadó gondozásában újra megjelent a sorozat első kötete, úgy éreztem, most már nekem is muszáj alaposabb ismeretséget kötnöm a 13 és 3/4 éves Adrian Mole-lal.
Maga a kötet tulajdonképpen teljes egészében egy napló, amiben egy kamasz fiú, Adrian bejegyzéseit olvashatjuk, nagyjából másfél évet lefedve. Számomra elég hamar világossá vált, hogy sok szempontból nem egy szokványos ifjúsági történetről van szó. Egyrészt a kornak is köszönhetően ma már eléggé elavult és nem túl szimpatikus nézetek találhatók benne (például a nők szerepével vagy a homofóbiával kapcsolatosan), másrészt igen kendőzetlenül mutatja be Adrian családjának diszfunkcionális jellegét. Amikor bekapcsolódunk a történésekbe, a fiú szülei elég sokat isznak és veszekednek, Adrian édesanyja számára egyre terhesebbé válik, hogy kiszolgálja otthon a férjét és a fiát, ráadásul a szomszéd fickó felé is egyre gyakrabban kacsintgat. A szülők a legkevésbé sem voltak szimpatikusak, a bejegyzésekből kiderül, hogy eléggé elhanyagolják gyermeküket, Adrian leginkább a nagymamájára számíthat, aki ugyan szintén furcsa figura, de akitől legalább kap rendesen enni. Érdekes a stílus, hiszen amellett, hogy komoly családi problémákról olvashatunk, azért végig nagyon jellemző a fanyar humor is, így az olvasó néha nem is igazán tudja, mennyire illik komolyan venni a könyvbeli történéseket.
A családi zűrök mellett a naplóban szerepet kap minden olyan dolog, ami egy kamasz fiút foglalkoztathat, kortól és országtól függetlenül. Megjelenik a lapokon az iskolai zaklatás, az első szerelem és az azzal kapcsolatos kikosarazás fájdalma, a bosszantó pattanások és minden olyan bizarr, ijesztő fizikai változás, ami a serdülőkor sajátja. Nekem nagyon tetszett, hogy Sue Townsend nő létére ennyire hitelesen belehelyezkedett egy kamasz fiú fejébe, könnyen tudtam Adriannel és a problémáival azonosulni. Bár a kötetben foglalt időszak végére bizonyos kérdések lezárulnak és ilyen szempontból kerek egész a sztori, benne van a levegőben a folytatás ígérete és szükségessége, így érthető, hogy a sorozat még jó néhány kötettel gazdagodott a jövőben.
Érdekes ez a könyv abból a szempontból, hogy több korosztályt is képes megszólítani, a benne szereplő jelenségek és problémák sokrétűek és a felnőttek számára is elgondolkodtatók. Egy kamasz számára például segítség lehet, hogy ebben a könyvben nincsenek elkendőzve valódi családi problémák, úgy mint a munkanélküliség, az alkohol vagy egy esetleges válás lehetősége. Adrian fanyar stílusa talán abban is segíthet, hogy ha hasonló helyzetben vannak, könnyebben átvészeljék az adott időszakot, vagy a felnőtté válás nehézségeit. Nekem felnőttként érdekes volt az, ahogy az írónő a szülőket és más felnőtteket mutatja be, jó emlékeztető volt ez azzal kapcsolatban, mennyire nem figyelünk néha oda a kamaszok igényeire és sajátosságaira. Az egyetlen felnőtt szereplő, aki igazán közel került a szívemhez, Bert volt, az idős úr, akit Adrian sokszor meglátogatott.
Érdekes kis utazás volt ez, tulajdonképpen nagyon jól szórakoztam rajta, azzal együtt is, hogy sok jelenet volt benne, amin erőteljesen összevontam a szemöldökömet. Tudni kell helyén kezelni abból a szempontból, mikor íródott, viszont azok az általános jelenségek, érzelmek, hangulatok, amiket bemutat, időtlenek és univerzálisak. Külön piros pont azért, hogy egy klassz kis olvasólistát gyűjthettem össze Adriantől, kedvet is kaptam pár klasszikushoz, ami eddig az én életemből kimaradt. Ha kedvenc még nem is lett, azért mindenképpen bizakodó vagyok a folytatást illetően. :)
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki humoros, mégis realisztikus ifjúsági történetet szeretne olvasni.
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan regények címét kell kitalálnotok, amelyben Adrianhez hasonlóan egy-egy fiatal gyerek naplóban meséli el az olvasóknak az életét. Nincs más dolgotok, mint beírni a regény címét (sorozat esetén az első könyv címét) a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Ostoba emberek többnyire nem tudják elviselni, ha valaki különb, mint ők.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése