Egy vidra naplója (értékelés és nyereményjáték)
Katherine Applegate versbe szedett történetében egy szertelen vidra, Furidra mellé szegődhetünk, megismerve Kalifornia partjait, a vidrák gondtalan és olykor veszélyes mindennapjait. Mi történik a kis vidrával, mikor egy cápa ront rá az életére? S hogy kerülnek a képbe az emberek? Ismerkedj meg a vidrák különleges életével a Blogturné Klub négy bloggerével, és a turné végén tiéd lehet egy példány a könyvből a Maxim Könyvkiadó felajánlásában!
Kiadó: Maxim Könyvkiadó, 2024
Oldalszám: 288 oldal
Eredeti cím: Odder
Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla
Illusztrálta: Charles Santoso
ISBN: 9789634998440
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Ismerd meg Furidrát, a játékos vidrát!
Senki nem mozog úgy,
mint ő.
Nem elégszik meg azzal, hogy leúszik a fenékre,
ő búvárkodik is.
Nem csupán szaltózik,
hanem triplaszaltóval kápráztat el.
Nemcsak simán meglovagolja,
hanem ő maga hozza létre a hullámokat.
Furidra, a kis vidra a mindennapjait Kalifornia partjai mentén tölti a víz alatti mutatványai gyakorlásával, és újabb izgalmas kalandok keresésével. Furidra vakmerő és rettenetesen kíváncsi. De amikor a játékos kis vidra szembe kerül egy éhes, nagy fehér cápával, az élete váratlan és veszélyes fordulatot vesz. Furidra megkérdőjelez mindent, amit eddig magáról és a világról tudott – de különösen az emberekről, akik mindent megtesznek, hogy megmentsék.
Véleményem:
Katherine Applegate annak idején teljesen elvarázsolt Ivan, az egyetlen című sorozatával és a Fűzfannival (értékelésem ITT), ezért azóta is igyekszem lecsapni a friss megjelenéseire. Nagyon kedvelem, ha egy író munkásságából átsüt a természet és az állatok iránti szeretete, ez pedig kivétel nélkül jellemző volt az összes általam olvasott könyvére. Mivel a vidrákat imádom, nem volt kérdés, hogy elolvassam legújabb, Egy vidra naplója című verses regényét, ami egyszerre bájos, megható és elgondolkodtató történet.
A történet elején megismerkedünk főhősünkkel, egy Furidra nevű fiatal vidralánnyal, aki gondtalanul éli életét Kalifornia partjainál. Amikor bekapcsolódunk a történetbe, éppen a barátnőjével, Kairival mókáznak és hancúroznak a vízben, kicsit messzebb sodródva a még biztonságosnak számító területtől. A vakmerőségüknek sajnos súlyos ára lesz, egy fehér cápa ugyanis rájuk támad. Ezután Furidra abban a rezervátumban tér magához, ahol már régebben, kölyökkorában is megmentették az emberek, kérdés azonban, hogy vajon sikerül-e másodjára is eléggé felépülnie és megerősödnie ahhoz, hogy visszaengedhessék a természetbe. Mindeközben egy csomó dolgot megtudhatunk a tengeri vidrák életéről, szokásairól, illetve a vidramentő rezervátum működéséről is.
Számomra eleinte szokatlan volt a könyv formája és szerkezete, nem számítottam rá, hogy verses mesét fogok olvasni (ezek egyébként szabad versek, így élmény szintjén nekem inkább érződtek laza gondolatmeneteknek, mint verseknek), ugyanakkor szerintem nagyon jól passzolt a történet jellegéhez. Hivatalosan ez ugye egy mese, ugyanakkor az írónő alapvetően igaz történetekből, valódi állatok sorsából inspirálódott, amikor megalkotta Furidra és a többi szereplő alakját. A meseszerű elem az lesz, ahogy Applegate hangot ad ezeknek az élőlényeknek, aminek nem a cukiságfaktor emelése a célja, hanem az, hogy minél több ember ismerhesse meg ezeknek a fajoknak az életét, a rájuk leselkedő veszélyeket, illetve azt, hogy mit tehetünk azért, hogy segíthessük őket.
Furidra szertelen, vidám és játékos figurája nagyon hamar belopta magát a szívembe, és nagyon izgultam, mi lesz vele, miután a rezervátum dolgozói kimentették. Az ő szemüvegén keresztül nézve az emberek először félelmetes figuráknak tűnnek, a kis vidra emlékszik rá, hogy anyukája ugyanúgy figyelmeztette őt velük kapcsolatban, mint a cápák jelentette veszélyre. Mégis, Furidra szép lassan megtapasztalja, hogy bízhat ezekben a furcsa lényekben, de ennél jóval nagyobb feladat lesz számára, hogy megtalálja önmagát, és megpróbáljon kiteljesedni a megváltozott körülmények és a hosszú rehabilitáció során. Az utószóban egyébként olvashatunk részletesebben is a rezervátum valódi történetéről, ahogyan arról is, hogy konkrétan milyen vidrákról mintázta az írónő szereplőit. A könyv talán egyik legmeghatóbb aspektusa, amikor a rezervátumban élő nőstény vidrákat próbálnak rávenni arra, hogy gondoskodjanak árván maradt kölykökről, mely szintén valóban megtörtént, sikeres projekt, számos kis vidra vissza is térhetett a vadonba, miután pótmamáik sikeresen gondoskodtak róluk.
Az írónő könyvei abból a szempontból zavarba ejtőek, hogy gyerekeknek íródnak, mégsem érzem őket teljes egészében gyerekkönyveknek. Persze, ezt a kötetet is nyugodtan a kezébe lehet adni egy kisiskolás gyerkőcnek, de szerintem az Egy vidra naplója azért is kiált, hogy beszélgessünk közösen a benne szereplő témákról. Mivel, ha nem is túl brutálisan, de azért megjelenik benne a természet vadsága és számunkra sokszor kegyetlen oldala is, érdemes lehet talán érzékenyebb gyerkőcökkel közösen feldolgozni az olvasottakat. Ezt kiegészítve viszont remek program lehet, ha utánanézünk a tengeri vidráknak, és jobban megismerjük ezeket a bájos, lenyűgöző állatokat. Nekem nagyon tetszett az Egy vidra naplója, és örülök, hogy az írónő újfent emlékeztetett arra, mekkora felelősséggel tartozunk a bolygónkon élő más élőlényekért.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? 9-10 éves kortól mindenkinek, aki szívesen olvasna egy bájos, szerethető, igaz történeteken alapuló, állatos verses mesét.
Nyereményjáték:
Játékunkban Furidra kispajtásainak nyomába eredünk, mégpedig a Maxim Kiadó Delfin Könyveinek segítségével. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet a Kiadó állatos gyermek- és ifjúsági könyvei közül, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig a könyv címét kérjük beírni!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
A történet egy kis bogárról, Marvinról és a családjáról szól, akik a Pompaday család házában laknak a konyhában, egy kis zugban. James, Pompaday-ék fia akkor figyel fel a kis jószágra, mikor a szülinapjára a bogár egy képet fest neki. Az ajándék döbbenetesre sikerül, olyannyira, hogy James szülei, abban a hiszemben, hogy a képet fiuk készítette, elviszik egy neves festő kiállításra. A múzeumban mindenkit lenyűgöz a mű, és kérik Jamest, hogy fesse meg egy híres kép másolatát. De hogy fogja ezt a fiú teljesíteni? Hogyan lehet ebben segítségére apró, új barátja? És vajon mire kell a múzeumnak a másolat? Hatalmas kaland veszi kezdetét, sok izgalommal és még több vidámsággal.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése