A Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (értékelés és nyereményjáték)
Megjelent a Könyvmolyképző kiadó gondozásában Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. A sorozat izgalmakkal teli kötete betekintést nyújt Casteel gondolataiba.
Gyere és ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen a könyvből egy példány!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2025
Oldalszám: 648 oldal
Eredeti cím: A Soul of Ash and Blood
Fordította: Rácz Kata
ISBN: 9789636752125
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Csak az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.
Éld át (újra) Poppy és Casteel szerelmének kezdetét!
Véleményem:
Bár az utóbbi időkben egyre nehezebben birkózom meg a sokrészes, sokszáz oldalas sorozatokkal (pontosabban azzal, hogy észben tartsam a történéseket két megjelent kötet között), Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatával szemben elég lojális vagyok. Nagyon megszerettem ezt a történetet, mind a szereplők, mind az izgalmas cselekmény miatt, ugyanakkor a negyedik rész után egy kicsit megtorpant a lelkesedésem. Úgy éreztem, a következő kötet mindenképpen sorsdöntő lesz számomra, és drukkoltam, hogy sikerüljön visszarántania a korábbi lelkesedésbe, de aggódtam is, mert vagyes tapasztalataim vannak a más szemszögből elmesélt történetekkel szemben. Szerencsére a megmérettetésből mindenki győztesen került ki, A Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből sokkal jobban tetszett, mint reméltem, és segített emlékezni arra, miért is szerettem meg ezt a sorozatot.
A cselekmény fonalát először ott vesszük fel, ahol az előző résznél letettük: Poppy származásáról a tizennyolcadik ezzel kapcsolatos csavar után kiderül, hogy ő egy személyben az Élet és Halál Ősi Lénye, olyan hatalommal, aminek korlátairól még csak feltételezésekbe sem lehet bocsátkozni. Hőseinknek még csak arra sincs idejük, hogy igazán feldolgozzák a legutóbbi összecsapás eseményeit, amikor Poppy apjának kiszabadítása után újabb nehézséggel kell megküzdeniük. Poppy ugyanis sztázisba esik, egy olyan mély álomba, ami szükséges ahhoz, hogy a Ritkítás befejeződhessen, egyúttal ahhoz is, hogy isteni lénye feldolgozza a vele történteket. Ugyanakkor Casteel számára végzetes is lehet ez az álom, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az ébredés után szerelme emlékezni fog arra, amit közösen megéltek, vagy éppen arra, hogyan éreznek egymás iránt. Cas az egyetlen dolgot teszi, ami ebben a helyzetben segíthet, folyamatosan beszél Poppyhoz, így tartva fent a kettejük közti köteléket.
Ahogy említettem, vegyes érzéseim vannak a másik szemszögből elmesélt történetek kapcsán. Sokszor úgy érzem, hogy ilyenkor a szerző csak egy újabb bőrt húz le a sorozatáról, és érdemben nem tesz hozzá egy ilyen rész a történet egészéhez. Itt viszont, szerencsére, nagyon nem ez a helyzet. Már eleve szimpatikus volt az is, hogy a jelen eseményei keretbe foglalják a visszatekintéseket, így tényleg olyan érzés volt, mintha Casteel hozzánk beszélne, nekünk mesélne, és persze így azért a jelen idejű eseményekkel is lehetett kicsit haladni. Másrészt a férfi szemszögét kellően másnak, többnek éreztem egy puszta ismétlésnél, ami szintén pozitívum. Eleve nagyon érdekes volt úgy visszatérni az első kötet idejébe, hogy már nem borított totális homály, mint akkoriban, annak fényében, hogy tudjuk, mi az igazság akár a Vérkirályság, akár az Atlantiaiak vonatkozásában, egész más a leányzó fekvése sok esemény tekintetében. Ehhez jön hozzá, hogy Cas könnyed, szerethető stílusa nagyon olvasmányossá teszi a könyvet, egészen meglepő volt látni, milyen gyorsan haladok a fejezetekkel.
Tetszett, hogy Cas szemszögéből tekintve bepillanthattam olyan jelenetekbe is, melyeket az első rész olvasásánál nem "láthattam", ez egyszerre okozott vicces és szerethető, ugyanakkor elgondolkodtató élményeket is. Ebben a kötetben lehetett igazán átérezni, mit élt át a férfi az alatt az ötven év alatt, amíg fogságban tartották, ahogy azt is, hogy az ott szerzett testi és lelki sérülésekből mennyire hosszú és keserves út vezetett a gyógyuláshoz. Örültem annak is, hogy többet kaptam kicsit Kieran karakteréből. Azt eddig is tudtam, hogy ő és Cas mennyire közel állnak egymáshoz, de ezen az őszinte, testvéries barátságon sokat mélyített ez a kötet. És persze ott van Poppy is, akit egész más volt Cas szemén keresztül látni, és bár nem vagyok egy őrülten nagy romantika-rajongó, engem sem hagyott hidegen az a gondoskodás és szeretet, amivel a férfi viszonyul hozzá. Nem utolsó sorban ismétlésnek sem volt rossz ez a rész. Hiába olvasom az újabb és újabb köteteket, és hiába érzem azt, hogy a kirakós egy újabb darabja került a helyére, azért az írónő elég komplex világot alkotott, amiben könnyű elveszni, és nekem ilyen esetben segítség, ha kicsit hülyebiztos módon el vannak ismételve bizonyos dolgok, akár a különféle lények természetéről, akár az istenek történeteiről.
Összességében tehát örülök, hogy továbbra is kitartottam, úgy érzem, hogy ez a rész tudott érdemben hozzátenni az eddigiekhez, ráadásul a befejezésben is kapunk egy igen izgalmas jelenetet, ami sok kérdést vet fel a jövővel kapcsolatban. Ugyanakkor azért az is motoszkál bennem, hogy illene lassan pontot tenni a történet végére, mert bár a szívemhez nőttek a szereplők, azt valószínűleg nem viselném el, ha Poppy származásával kapcsolatban még egy csavar kiderülne. :) Most már biztosan nem fogok kihátrálni, és őszintén egyre kíváncsibb vagyok, milyen epikus végkifejletet tartogat számunkra az írónő, ahogy arra is, hogy Poppy karaktere milyen irányba fog továbbfejlődni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy aprólékosan felépített, romantikus fantasy-sorozatot szeretne olvasni (szigorúan az első résszel kezdve!).
Nyereményjáték:
A könyv immár ötödik résznél jár, azonban a kérdésekre a választ akkor is tudhatjátok ha olvastad az előző részeket. Viszont a beleolvasóval még könnyebb lesz a válasz!
Mostani turné alkalmával mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a beleolvasóban mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hol alszik Penellaphe istennő?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése