A tavalyi évem egyik nagy felfedezettje volt az ifjúsági fantasy műfaján belül Katherine Rundell sorozatindító kötete, a Hihetetlen teremtmények. A regény jó érzékkel keverte a különféle műfaji elemeket és a jól bevált toposzokat, mellette pedig komoly mondanivaló is megfogalmazódott benne. Nagyon vártam már, hogy a magyar olvasók kezébe kerülhessen a folytatás, és én is lelkesen vethessem bele magam Archipelago lenyűgöző világába A megmérgezett király című, második kötettel.

Hónapok teltek el azóta, hogy Christopher Forrester elhagyta Archipelagót, a titkos világot, ami annak idején azért szakadt le az ismert univerzumról, hogy a különböző teremtmények biztonságban, az emberek által háborítatlanul élhessenek. Egy nap a fiú arra ébred, hogy az aprócska sárkány, Jacques csócsálgatja az orrát, de ennél még többet is szeretne: Christopher segítségét kéri, ugyanis Archipelagóban rejtélyes gyilkos pusztítja a sárkányokat, akik nem bíznak már a velük egy földön élő emberekben. Ifjú főhősünk nem sokat hezitál, hiszen már régóta várja, hogy visszatérhessen a varázslatos világba, még úgy is, hogy keserédes emlékek kötik a helyhez.
Az első részhez hasonlóan itt is megismerhetünk párhuzamosan egy másik történetszálat is. Sonja Dousha szigetén él, az utolsó olyan területen, ahol még királyok uralkodnak, egész pontosan a lány nagyapja. Bár Sonja és az édesapja igyekeztek hosszú évekre kivonni magukat a palota kötelezettségei alól, és inkább az erdőben élve tanulmányozni az élőlényeket, egy idő után nem tagadhatják meg a kötelességüket. A lány számára, akit mindenhová különleges madarak követnek, igazi kínszenvedés az udvari etikett és a sok szabály, de ennél is nagyobb gondokkal kell megküzdenie, amikor egy napon megmérgezik a királyt, apját pedig börtönbe zárják árulás miatt. Sonja el tud menekülni, azonban lángol benne a bosszúvágy, és a szándék, hogy segítsen az édesapjának. Két fiatal hősünk kalandjai ezen a ponton kapcsolódnak össze egymással. Kiderül, hogy a király elleni merénylet és a sárkányok halála összefüggenek egymással, Christopher, Sonja és elengedhetetlen segítőik pedig minden követ megmozgatnak azért, hogy kiderítsék az igazságot, és helyreállítsák a békét és az egyensúlyt Archipelagóban.
"Bátornak lenni annyi, mint vállalni, hogy elveszítjük az egyensúlyunkat, vállalni, hogy kiszalad alólunk a talaj. Ha pedig nem tudunk bátrak lenni, akkor mindent elveszítünk, amit érdemes egyáltalán birtokolni."
Nagyon jó érzés volt visszatérni ebbe a különleges világba, csakúgy, mint Christopher, én is hiányoltam már a csodálatos teremtményeket, melyek részben mitológiai ihletettségűek, mégis mind rendelkeznek valamilyen extrával a más könyvekből ismert lényekhez képest. A két főhős ellenére úgy éreztem, ez a regény sokkal inkább Sonja története, legalábbis nála volt hangsúlyosabb, hogy fel kell nőnie a feladathoz és felül kell kerekednie bizonyos érzelmein annak érdekében, hogy elérje az igazi célját. A cselekmény szerintem a célközönségnek megfelelően izgalmas és eseménydús, ugyanakkor megint fontos hangsúlyozni, hogy az írónő néha egészen sötét és drámai fordulatokat is sző a történetébe. Az első részben volt egy nagyon erős áthallás a való világunk környezetvédelmi problémáival kapcsolatban, ezt itt is végig érezni lehetett, kiegészítve azzal, hogy a kötet többször is élesen kritizálja az emberi viselkedést. Tetszett, hogy mindezt általában objektív, nem emberi teremtmények szemszögéből teszi, akik képesek tárgyilagosan megítélni az emberi gyarlóságot - és adott esetben a bátorságot és a jóságot is.

A legnagyobb erősségnek a teremtmények sokszínűségét és karakterét éreztem, nagyon szórakoztató volt látni, hogy minden egyes lény más személyiséggel, egyedi humorral és stílussal rendelkezik. A szívem csücskei a kisebbrendűségi komlexussal küzdő Jacques mellett a gaganák voltak, akik hihetetlen bölcsességről és hűségről tettek tanúbizonyságot. Az első kötethez képest talán ez a történet kisebb ívet járt be, ugyanakkor nem éreztem, hogy a második részek csapdáiba esett volna. Ennek oka, hogy sokkal inkább éreztem egy újabb fejezetnek, mint egy klasszikus értelemben vett folytatásnak, a maga módján ez is kerek, lezárt egész volt. Összességében nagyon élveztem az olvasást, és remélem, hogy hamarosan visszatérhetek ebbe a világba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése