Nevermoor 1: Morrigan Crow négy próbája (értékelés és nyereményjáték)

október 25, 2018 Címkék: Blogturné Értékelések fantasy gyermek-és ifjúsági Kolibri kortárs Nyereményjáték

Nevermoor 1: Morrigan Crow négy próbája (értékelés és nyereményjáték)

A Kolibri Kiadó jóvoltából immár magyarul is megismerkedhetünk az elátkozott gyermeknek számító Morrigan Crow-val, akit egy Jupiter nevű idegen elvisz Nevermoorba, ahol a lánynak ki kell állnia 4 próbát, hogy felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba. Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjáról, tartsatok velük, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét!

Kiadó: Kolibri Kiadó, 2018

Oldalszám: 379 oldal

Eredeti cím: The Trials of Morrigan Crow

Fordító: Pék Zoltán

ISBN: 9789634370246

A könyvet ITT rendelheted meg!

Fülszöveg:

Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.

Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.

Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

Véleményem:

Néha megtörténik velem az a rettentő klassz dolog, hogy amint először megpillantom egy könyv fülszövegét és borítóját, érzem, hogy kedvenc lesz. Amolyan szerelem első látásra-módon, pillangókkal meg rózsaszín köddel. Aztán vannak olyan esetek persze, amikor a rózsaszín köd hamar elszáll, és az olvasás nem nyújtja azt az élményt, amit vártam volna tőle. Ez a történet viszont maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, sőt, kicsit még többet is: imádtam, kedvenc lett, örökre és visszavonhatatlanul rajongóvá tett. De lássuk, pontosan mi varázsolt el ennyire Morrigan Crow történetében.

Először is, adott egy nehéz sorsú, ártatlan gyerek-főhős, aki nem tud beilleszkedni, nem találja a helyét, úgy érzi, senki sem szereti, holott jószívű, okos és nagyon is szerethető. Morrigan eddigi rövidke életét abban a tudatban élte le, hogy el van átkozva, minden rosszért, ami történik, ő a felelős, ráadásul még meg is fog halni a következő születésnapján. Politikus apját kizárólag az érdekli, hogy lánya elátkozottsága éppen milyen hatással van a karrierjére, egyébként meglehetősen közönyösen viszonyul hozzá, mintha már rég halott lenne a számára. Lássuk be, ennyire nyomorult helyzetben még Harry Potter sem volt a sorozat elején (ha már úgyis sokszor vonnak párhuzamot a két történet között-egyébként nem ok nélkül, de erről majd később), úgyhogy minden feltétel adott, hogy hamar megkedveljük és együtt érezzünk kis hősnőnkkel.

Persze a regény igen hamar véget érne, ha Napszálltakor tényleg eljönne a halál Morrigan-ért, a váratlanul felbukkanó különc figura, Jupiter North azonban megmenti a kislányt, és elszökteti a titokzatos Nevermoor-ba, aminek eddig a létezéséről sem tudott. A férfi magával viszi az általa üzemeltetett Deukalión Hotelbe, hogy ott készítse fel a közelgő próbákra...ugyanis Jupiter tagja a Csudálatos Társaságnak, és feltett szándéka, hogy Morrigan-t is bejuttassa ebbe a híres és nagy tiszteletnek örvendő szervezetbe. Csakhogy ehhez az kell, hogy kiderüljön, mi a kislány különleges képessége, és hogy minden próbát kiálljon a végső megmérettetésig. Közben Nevermoor lakosai a gonosz és félelmetes Csudamívesről suttognak, amikor egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik a városban...

Kép forrása: www.kisspng.com

Egy fantasztikus világot, történetet manapság már nem nagy ördöngösség összehozni, Jessica Townsend azonban zseniális módon ötvözte egymással a klasszikus elemeket és az újszerű ötleteket (ha nem hiszed, majd megtudod, amikor a Póklábalóról, a kentaur görkorcsolyaversenyről vagy az Ökörnyálról olvasol). Mind a karakterek, mind a háttér kidolgozására nagy figyelmet fordított, így olyankor sem kell unatkoznunk, amikor éppen kevésbé akciódús részeket olvasunk. De ami engem a leginkább levett a lábamról az a stílusa és a humora volt. Tény, hogy sok szempontból méltán lehet emlegetni a Harry Potter utódjaként (amellett, hogy sok az egyezés a cselekmény egyes mérföldköveiben, a korábban említett leleményes világépítés is hasonlóvá teszi őket), nekem mégis sokszor eszembe jutottak Neil Gaiman történetei olvasás közben. Itt is megvan az a fanyar, sötét hangulat és humor, amit annyira szeretek, ráadásul úgy, hogy közben nem veszíti el a gyerekkönyvekre jellemző báját sem. Azt gondolom, ebben óriási szerepe volt a fordítónak, Pék Zoltánnak is, aki nem csak a minőségi és szórakoztató stílusról gondoskodott, hanem a frappánsan magyarra ültetett szójátékokról is.

Kép forrása: www.nevermoor.de

Nagyon szerettem a szereplőket, még azokat is, akik utálatosak vagy gonoszak voltak, mert végig érződött, hogy az írónő mindegyikükre különös gondot fordított a megformálásuk során, még az apróbb mellékszereplőkre is. Az abszolút kedvencem (természetesen) Fenestra, a macskarizma volt (olyan, mint egy normál macska, csak sokkal-sokkal nagyobb és undokabb), az ő beszólásain nem egyszer hangosan felnevettem olvasás közben. Magán a főhősön, Morrigan-en éreztem azt, hogy az ő karakterének még bőven van hová fejlődnie, de ha figyelembe vesszük, hogy ez egy 9 részesre tervezett sorozat, akkor azt gondolom, ez teljesen ésszerű húzás volt a szerző részéről. Imádtam, hogy szinte minden fejezetben van valami apró, de nagyon klassz ötlet, ami élőbbé teszi ezt a varázsvilágot (például a főnix-szerűen újjászülető csillár, a gazdájához idomuló hálószoba vagy a nevermoor-i karácsony) és amire úgy tudok rácsodálkozni, mint egy kisgyerek. És emellett persze tetszettek az izgalmasabb, komolyabb részek is, ahol tényleg lehetett izgulni Morrigan sorsának alakulásáért.

Hosszasan tudnám még ragozni ennek a regénynek az előnyeit, de remélem, ennyi is elég volt ahhoz, hogy kedvet csináljon másoknak is az olvasáshoz. Őszintén azt gondolom, hogy egy ilyen erős kezdés után egy olyan sorozatra számíthatunk, ami teljes joggal írja be magát a kiemelkedő ifjúsági fantasy-k közé, és amit nemtől és kortól függetlenül bárki élvezni fog, aki csak fejest ugrik Nevermoor csodálatos világába. Nagyon remélem, hogy nem kell majd sokat várni a folytatásra, és hamarosan tovább kalandozhatunk ebben a mesés világban.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki igazi kalandra, szerethető szereplőkre, bravúros ötletekre, és egy csipetnyi csudára vágyik, mondjuk 10-től 200 éves korig.:)

Nyereményjáték:

A Kolibri kiadónál nagyon izgalmas ifjúsági fantasy regények jelentek meg az elmúlt években, amik felkeltették bloggereink figyelmét. A mostani feladat az, hogy a borító részletről felismerjétek a könyvet, és beírjátok a címét a megfelelő helyre a rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: