HiSztorik- Urbánszki László: Nemtelen nemesek

Urbánszki László: Nemtelen nemesek

Historycum, Budapest, 2018

ISBN: 9786155816031

Fülszöveg:

A sokak által régóta hiányolt regény második, jelentősen átdolgozott és bővített kiadása.

Ladányfi Bene, a léhűtő nemesivadék fogadóról fogadóra sodródik az Anjou királyok Magyarországán. Becsületes, ám unalmas vagy fárasztó munka helyett kártyával szerzi meg a napi betevőt. Kedveli a könnyű életet, ágyába csábítja a lányokat, és délig alszik, ha lehet. Egy bűnbanda markából szabadítja ki az esztergomi piac árva csavargóját, Urost, aki igyekszik felnőni „nemes barátjához” – tisztességben, csibészségben, mikor melyik esik jobban kézre. Sonkát csen a kamrából, mikor rossz a lapjárás, és tüzelő szukával járja a várost, ha elunta magát. Hozzájuk csapódik még Szalárd, a székely-felvidéki vadorzó, aki rablógyilkosra vadászik fejpénzért, mikor fogytán a kenyere, de csetlő-botló baloggá válik, ha egy csinos lány hozzádörgölődzik. Kártyacsatát vívnak egy nadrágért a vadonmélyi rablótanyán, hóban verekednek a szilaj ridegpásztorokkal, és husánggal ütik agyon a farkasokat. Aranyhalmokért, gulyákért kártyáznak a marhakupecekkel, lándzsaharcot vívnak a rablógyilkosokkal, és egyáltalán nem biztos, hogy ők győznek.

Urbánszki László – számos nagy sikerű történelmi regény szerzője – könyvében esendő emberek indulnak neki a világnak, és keverednek torokszorítóan izgalmas kalandokba. Életművészek, szeretnivaló csibészek, buja fogadóslányok és veszett emberfarkasok élik világukat a „magyar vadnyugat” színes forgatagában.

Előszóként:

Számos történelmi regényt olvastam már az Anjou királyok korából, kifejezetten kedvelem ezt a korszakot, ezért nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy elolvashatom Urbánszki László Nemtelen nemesek című regényének bővített és átdolgozott második kiadását, mely a napokban jelent meg a Historycum Kiadó gondozásában. Mivel nem olvastam ez eredeti változatot, nem tudok összehasonlítást adni, miben javult, fejlődött a történet, de igyekszem összefoglalni a gondolataimat arról, miben különleges ez a regény, és miért érdemes kézbe vennie az olvasóknak. Vigyázat! Nyilvános helyen történő olvasásának esetleges mellékhatása, hogy megbámulják az embert, min kacag olyan hangosan.

Értékelésem:

Előre kell bocsátanom, ez a regény nem történelmi regény. Szereplői egytől egyig kitalált karakterek, a cselekmény is teljes egészében az írói fantázia szüleménye. Ugyanakkor a környezet, amiben játszódik – leszámítva az utószóban is megemlített apróbb elrugaszkodásokat a valóságtól – kellőképpen korhű ahhoz, hogy úgy érezzük, akár meg is történhetett volna. Hőseink most nem a korszak nagyjai, királyok, hadvezérek, hanem a vidék tipikus, ám jelen esetben csöppet sem unalmas alakjai – egy nőcsábász és játékszenvedéllyel megáldott másodszülött nemes ifjú, egy furfangos árva gyerek, egy talpraesett, ízes beszédű vadorzó, gömbölyded fehérnép, és persze haramiák nagy létszámban – így az események is a mindennapok köré szerveződnek. A fülszöveg alapján az Anjou korban játszódik, de, hogy nagyjából mikor, arra csak egy-egy Lajos királyra történő utalás ad támpontot. Igazából nincs is jelentősége, a történetet tulajdonképpen áthelyezhetnénk bármely más korba vagy helyszínre, az teljes mértékben időtlen.

 A regény legnagyobb erőssége a szerzőre oly jellemző ízes-zamatos szókincs, és a kacagtató humor. Olvasás közben szinte megelevenedik a táj, életre kel az erdő, az ember már-már hallani véli a prédára éhes farkasok üvöltését, érzi a marhatrágyát az orrában és a savanyú lőrét a szájában. A hangulata, karaktere számomra Mikszáthot idézte fel. Nagyon könnyen bele tudtam feledkezni a sorokba, főleg, hogy a cselekmény tempója meglehetősen feszes, egymást követik az izgalmas epizódok. A szerző egy másodperc megállást sem engedélyez hőseinknek, egyik kalandból taszítja át őket a másikba. Hol rablók és gyilkosok, hol „csupán” a természeti elemek ellen kell helytállniuk, de a szebbik nem képviselői sem kímélik őket. Ami kicsit soknak tűnt számomra, az a kártyaasztal mellett játszódó jelenetek voltak. Engem még nem kapott el a játék iránti szenvedély, így ezeket az epizódokat nem tudtam annyira élvezni.

Farkasok, Forrás: http://www.origo.hu

 A szereplőket egyszerűen nem lehet nem megkedvelni, remekül megformált karakterek egytől egyig. Személyiségük a népmese-hősökhöz hasonlóan kissé sarkított, ugyanakkor nem vesztik el hús-vér mivoltukat. Egyikük sem csak pozitív tulajdonságokkal bír, s éppen gyarlóságaik által lesznek igazán szerethetők, emberiek. Veszélyekkel teli, kegyetlen és küzdelmes világban kell boldogulniuk, nem válogathatnak az eszközökben. Minden ravaszságukra és leleményességükre szükségük van, amiből leginkább mi, olvasók profitálunk egy-egy izgalmas, vagy éppen humoros galiba folytán, amibe sikerül belekeveredniük. A karakterek közül egyértelműen Szalárd, a „kicsavart beszédű” székely legény lett a kedvencem, aki nem ismer akadályokat, amíg a vadonban kell túlélnie a dermesztő hideget vagy a vérszomjas farkasfalka támadását, de rögtön megfutamodik, ha szoknyát lát.

Hogy némi kritikát is megfogalmazzak: sokáig nem volt számomra világos merre tart, egyáltalán halad-e valahová a történet? Úgy éreztem, csupán életképek összefonódásáról van szó, hogy csak céltalanul sodródom akárcsak a főhős, Ladányfi Bene. Persze a végére összeállt a kép, keretet adva a cselekménynek, ráadásul meg is lepődtem a csattanón. Mégsem volt elég erősen felfűzve a történet egy vezérfonálra, nem alkottak eléggé egységes dramaturgiát az epizódok.

Mindent egybevetve remekül szórakoztam olvasás közben, számszerűsítve 8/10 pontra értékelem a kötetet. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a régmúltban játszódó mozgalmas kalandregényeket. Általában nem szoktam egy könyvet a kinézete alapján megítélni, de most szeretném külön megdicsérni a kötet borítóját, ami Csikász Katalin munkája. Nagyon kifejező, teljességgel megragadja a regény esszenciáját. Ezen kívül szeretném megköszönni a bizalmat, a lehetőséget és a könyvet Urbánszki Lászlónak és a Historycum Könyvkiadónak.