HiSztorik- Tyll J. Pollman: Farkasok földje


Tyll J. Pollman: Farkasok földje (Vandálok 3.)
Szenzár, 2017.
 ISBN: 9789632279909

Fülszöveg:

Revrik, egy vandál törzsfő fia, még gyermekként csöppen bele az árulás, a számkivetettség és a háború kegyetlen világába. Sorsa a hunokhoz sodorja, akiknél hamar elsajátítja az íjászat és a lovas harc fortélyait. Ifjú éveiben már véres csatákban vesz részt, egy hadjáratban eljut a Szasszanida Birodalomba is, majd kalandos úton, számtalan veszély és viszontagság közepette Rómába kerül.

Az időközben tapasztalt hadvezérré váló Revrik népe keresése közben visszatér szülőföldjére, Pannoniába. Otthon azonban a vandál király parancsa fogadja: törzsével együtt az Itália felé törő gótokhoz kell csatlakoznia. Revrik azonban otthagyja a gót csapatokat, nagy veszteséggel, de átkel a téli Alpokon, hogy még időben érkezzen Mogontiacumba, a vandálok frankokkal vívott, sorsdöntő csatájába.

A Vandálok harmadik kötetében a Galliát feldúló vandál főseregtől elszakadó Revrik maroknyi harcosával a frankok földjén keres új hazát megcsappant törzsének. A Liger (Loire) menti városok lakói azonban nem nézik jó szemmel a kegyetlen hírű vandálokat, akik ráadásul még Honorius, a Nyugatrómai Birodalom császára és a britanniai ellencsászár hatalmi játszmájának kereszttüzébe kerülnek. Népük fennmaradásáért a Revrik harcosaival kiegészült teljes vandál seregnek tovább kell folytatnia az útját nyugat felé…

Értékelésem:
Nem könnyű sorozatban a harmadik kötetről úgy értékelést írni, hogy az ember ne ismételje önmagát, ugyanakkor pusztán tartalmi összefoglalóvá se redukálódjon le az írása. Szerencsére kis segítséget kaptam a szerzőtől. Bár továbbra is igényes stílusban megírt, sodró lendületű, izgalmas, érdekes és hiteles történelmi kalandregényt vehettem kézbe általa, mégis némiképp más lett ennek a résznek a karaktere. Akárcsak a főhősünk, Revrik, a szerző is lehiggadt kissé, az első két kötet „ámokfutása” után kissé lassított a tempón. Persze így sem kell unatkoznunk, csak a korábbinál valamivel nagyobb szerepet kapott a tervezés és a diplomácia, na meg a sok ármány és cselszövés, ami a Római Birodalom hanyatlásának korát jellemezte.


A regény cselekménye mintegy másfél évvel a gallokkal megvívott Mogontiacumi csata után veszi kezdetét. Revrik, miután meghozta élete legnehezebb döntését és feláldozta törzsének nagy részét a vandál nép túlélése érdekében, ismét kilátástalannak tűnő helyzetbe kerül. Godigisel király halála után fia, a hálátlan Gunderik elhatározza törzse maradékának felszámolását: a maroknyi harcos, akik hűek maradnak hozzá, éppúgy kitagadottá válnak, mint vezérük, a közös zsákmányból sem részesedhetnek. Ráadásul Nestor meglép Revrik minden vagyonával. A frankok ismét mozgolódnak és újra feltűnnek a rómaiak is, akik nem akarják veszni hagyni egyik leggazdagabb provinciájukat. Egyszóval Revriknek ismét fel kell kötnie a gatyáját.

Mint azt az első két résznél már megszokhattuk, a szerző nem sokat lacafacázik, mindjárt az első oldalakon veszélyes, ugyanakkor humoros kalamajkába keveri hőseinket. S ha Gallia, mi más is lehet az ellenfél, mint egy harcias gall kakas. Revriknek minden leleményességére szüksége van, hogy boldoguljon kicsiny csapatával. Nem válogathat sem az eszközökben – ha kell, akár vámszedőnek álcázott kalóznak áll – sem szövetségesekben. Utóbbira nem kis meglepetésemre az első kötetből megismert Geiserik személyében talál, aki a király öccseként a vandál diplomácia vezetőjévé nőtte ki magát.

Vandál vasfegyverek: pajzsdudor, lándzsahegyek. Forrás: Wikipédia

„a római udvar tele van ármánnyal, cselszövéssel vagy ahogy azt a rómaiak hívják, politikával”

Revrik, és vele együtt a vandál nép a hanyatló Római Birodalom politikai játszmáinak, a trónra ácsingózó hadvezéreknek és ellencsászároknak kereszttüzében találja magát. Úgy tűnik, hogy a népük fennmaradása érdekében valakivel szövetségeket kell kötni, de az ármánykodások közepette szinte lehetetlenség megmondani, kiben lehet megbízni, vagy ki kerül ki győztesen a csatározásokból. A vandál nép sorsa ismét fordulóponthoz érkezik.

Akik eddig szerették a sorozatot, úgy gondolom, most sem fognak csalódni. Én 9/10 pontra értékelem a kötetet, főként néhány kedvenccé vált mellékszereplő hanyagolása miatt. Túlzottan egyszereplőssé vált a történet a számomra. Hiányzott Asghar, de úgy érzem, Karman és Nedzsef karakterében is több van, mint amennyit most kaptam belőlük. Örültem viszont, hogy ismét feltűnt a színen Geiserik, akinek jellemében már körvonalazódik a leendő hírhedt király nagysága. Köszönöm szépen a Szenzár Könyveknek, nem csak azt, hogy lehetővé tette a kötet olvasását, hanem azt is, hogy felkarolta ezt a nagyszerű sorozatot és kiadta/kiadja a folytatásokat.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések