Irha és bőr (értékelés és nyereményjáték)

Moskát Anitától már megszokhattuk, hogy bátran nyúl meghökkentő és komoly erkölcsi dilemmákat felvető témákhoz, nincs ez másként új regénye, az Irha és bőr esetében sem. A történet középpontjában egy különös jelenség áll: a Föld minden pontján bebábozódtak az állatok, hogy aztán köztes lényként, félig állat, félig ember formában szülessenek újjá. Az ebből kialakult helyzet rengeteg politikai, emberjogi, gazdasági, társadalmi kérdést vet fel, mindehhez pedig remekül ábrázolt karakterek és rengeteg izgalom társul. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és nyerjétek meg a Gabo Kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Kiadó: GABO Kiadó, 2019

Oldalszám: 608 oldal

ISBN: 9789634067900


A könyvet ITT tudod megrendelni!



Fülszöveg:

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet. 

August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan. 

Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Véleményem:

Bevallom, az idei könyvfesztiválos megjelenések közül ez volt az egyik legjobban várt regényem, és nagyon örültem, amikor kiderült, hogy lehetőségünk van turnézni is a kötettel. Moskát Anita a Horgonyhely című könyvével már meggyőzött arról, hogy bátor, eredeti, stílusos és érzékeny szerző, most már csak az volt a kérdés számomra, hogy lehet-e még fokozni azt a minőséget, amit ott már letett az asztalra. Röviden csak annyit mondok: lehet. A továbbiakban pedig megpróbálom kicsit részletesebben is körbejárni, miért tartom ezt a történetet is zseniálisnak, amit jóformán alig tudtam letenni.

Először is nézzük a témaválasztást. A félig ember, félig állat teremtmények fénykorukat élik mostanában, gondoljunk csak a sok vérfarkasos-sellős-alakváltós regényre (igaz, ezek zöme az ifjúsági irodalmon belül található). Viszont az már egyáltalán nem gyakori, hogy ezt a témakört valaki a sötétebb, naturalisztikusabb és realisztikusabb oldaláról közelíti meg. A regény egy alternatív Magyarországon játszódik, ahol néhány évvel ezelőtt az állatok minden különösebb előzmény nélkül bebábozódtak, majd egy viszonylag gyors átalakulás után magasabb rendű, emberszerű élőlényként tértek magukhoz. Madarak, vadállatok vagy éppen házi kedvencek rekedtek meg ebben a köztes állapotban, akiket külső jegyeik még emlékeztetnek eredeti fajukra, ugyanakkor alkalmazkodnak és nagyon gyorsan tanulnak. Az emberek elsődleges reakciója természetesen a félelem, hiszen nem tudni, hogyan jöttek létre a "fajzatok", hányan fognak még átalakulni, és mennyire lesznek majd agresszívek a "sapiensekkel" szemben. A cselekményt három karakter- Kirill, Pilar és August- szemszögéből követhetjük végig, akiknek sorsa szép fokozatosan fonódik össze. 

Azt gondolom, a regényben minden olyan fontos kérdéskör megjelent, ami egy ilyen fiktív szituációban releváns lehet. Első - és talán legfontosabb- dilemmaként felmerül, hogy a fajzatok jogi szempontból minek minősülnek, megilletik-e őket az emberi jogok, vagy továbbra is elkülönítve, gettókban kell élniük, az emberek ellenőrzése, szabályozása és gyámsága alatt. August, a regény egyik főhőse éppen azért küzd, hogy a hamarosan esedékes népszavazásig meggyőzze a sapienseket a teremtmények egyenjogúságáról. Nem kell túl messzire mennünk a történelemben ahhoz, hogy lássuk az összefüggéseket: ezek a kérdések már sokszor és sokféleképpen merültek fel bizonyos kisebbségek vagy társadalmi rétegek esetében, és az egyenjogúság kivívását a legtöbb esetben sok fájdalom, harc és halál előzte meg. 

"Hiszen ezek csak állatok, írták a kommentelők a blogjára, szinte minden egyes fabula alá, menetrend szerint. Attól még, hogy beszél, meg ruhát hord, nem lesz ember.

Kirill zakatoló szívvel, a távolodó furgont figyelve arra gondolt, milyen ironikus.
Ugyanez jutott eszébe a sapiensekről neki is."
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a regényben semmi sem fekete vagy fehér. A fajzatok- akár csak az emberek- rendkívül sokfélék, nem csak a külsejük vagy a szellemi képességeik tekintetében, hanem az alapján is, hogyan viszonyulnak a kialakult helyzethez. Vannak, akik visszasírják régi formájukat és életüket, vannak, akik csak békére és nyugalomra vágynak, és persze akadnak olyanok is, akik rettentő dühösek...


Annyira sok jelentésréteg, szimbólum, erkölcsi dilemma jelenik meg ebben a könyvben, hogy bár eleinte izgultam a terjedelme miatt, utólag úgy érzem, még sokkal tovább is tudtam volna olvasni. Az írónőnek sikerült találnia egy olyan kiindulópontot, amire rengeteg olyan kérdést vagy problémát fel lehet fűzni, ami az emberiséget zsigeri szinten foglalkoztatja. Vallás, hit, környezetvédelem, túlnépesedés, manipuláció, politika, sztereotípiák, média, szexualitás, identitás- és ez még mindig csak néhány azokból a témakörökből, amelyek felbukkantak vagy direkt módon, vagy pedig azáltal, hogy az ember továbbgondolja az olvasottakat. Ráadásul ehhez a mély tartalomhoz egészen egyedi stílust és hangulatot sikerült teremteni, ami számos műfaj jellegzetességeit megidézi. Néha olyan érzésem volt, hogy horrort olvasok (ez egyébként már a Horgonyhelynél is így volt), de szerencsére nem a céltalanul gusztustalan vagy riogatós fajtából, hanem abból, ahol az igazi iszonyat és gonoszság forrása az ember maga (vagy jelen esetben akár a fajzat is). Persze azért akadnak brutálisabb, naturalisztikusabb jelenetek, zavarba ejtő és bizarr képek. Ezt talán érdemes az érzékenyebb lelkűeknek szem előtt tartani, de engem ez sem tántorított vissza, pont amiatt, hogy minden egyes mozzanat jelentőséggel, jelentéssel bírt. Ilyen fokú írói tudatossággal ritkán szoktam találkozni, egyszerűen azt éreztem, hogy minden pontosan átgondolt ebben a regényben és minden szó a helyén van.

Ahogy a felvetett erkölcsi kérdések, a karakterek sem lettek egysíkúak vagy könnyen megítélhetők. A számos jellemhibájuknak és rossz döntéseiknek köszönhetően nagyon sokáig nem tudtam igazán szimpatizálni velük, aztán szép lassan megtanultam az esendőségükkel együtt elfogadni őket. Mindannyian komoly karakterfejlődésen mennek keresztül, talán leginkább Pilar, aki a kezdeti naivitása után egyre többet ért meg az emberek és fajzatok szándékaiból, és egyre kevésbé hagyja magát manipulálni. Direkt nem a jellemfejlődés szót használtam, ugyanis ezek a főhősökben végbemenő változások nem mindig pozitív irányúak.

Kirillt nagyon erősen foglalkoztatja a fajzatok születésének története, lehetséges teremtőjük kiléte. Szerintem az is nagyszerűen volt ábrázolva, hogy a teremtmények milyen görcsösen ragaszkodnak valamiféle mítoszhoz, bármilyen magyarázathoz, ami kézzelfoghatóvá és indokolttá teszi a létezésüket. Az ezzel kapcsolatos információk szép lassan derülnek ki a regény során, és bár nem mondom, hogy minden kérdésre pontos választ kapunk, de magát a történetet sikerült egy logikus keretrendszerbe foglalni. 

"Kirill egyszer azt mondta, egy mítosz szerint a teremtő öntőformával dolgozott. Ember alakú mintával, mintha csillag vagy karácsonyfa alakú szaggatóval készítene mézeskalácsot. Szerinte a fajzatok a selejtes öntvények- a félig a kiszúróba ragadt fenyőfák, a leszakadt ágú csillagok. Pilar a sapiensek közt járva igazat adott neki."
Azt hiszem, tudnám még egy darabig folytatni a regény pozitívumainak a sorolását, nagyon elégedett vagyok, és már most teljesen biztos, hogy az idei év legeslegjobb könyvélményei közé tartozott az Irha és bőr. Őszintén azt gondolom (amit már a Horgonyhelynél is megállapítottam), hogy Moskát Anita regényei megállnák a helyüket a nemzetközi piacon is, szerintem ritka, hogy egy urban fantasy-ben ennyire a helyén legyen minden: eredeti témaválasztás, összetett karakterek, releváns társadalomkritika és súlyos mondanivaló. Nagyon remélem, hogy minél több olvasóhoz el fog jutni ez a történet.

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik eredeti, igényes, elgondolkodtató és csontig hatoló történetet akarnak olvasni.


Nyereményjáték:

A regény középpontjában félig állat, félig ember teremtmények állnak, így aktuális nyereményjátékunkhoz mi is ezt a témát választottuk. Az állomásokon híres mitológiai lényeket ábrázoló szobrokat találtok, a feladatotok pedig, hogy az adott lény nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:
04.26. Könyv és más
04.29. Spirit Bliss Sárga könyves út- interjú Moskát Anitával
05.02. Deszy könyvajánlója
05.05. Nem félünk a könyvektől!

Megjegyzések