Testamentumok - A szolgálólány meséje 2. (értékelés és nyereményjáték)

Néhány éve A szolgálólány meséje lázba hozta az egész világot, Magyarországon pedig a Jelenkor kiadásában érte el nagy sikereket a könyv, azonban számos kérdést hagyott nyitva a regény vége. Most azonban végre megérkezett a várva várt folytatás, mely 15 évvel A szolgálólány meséje után veszi fel a fonalat, és egyszerre három – régi vagy új – szereplő szemszögéből mutatja be, hogy mi történt azóta Gileádban. Tartsatok bloggereinkkel, fejtsétek meg a feladványokat, és nyerjétek meg a könyv egyik példányát!

Kiadó: Jelenkor, 2019

Oldalszám: 614 oldal

ISBN: 9789636769987

Eredeti cím: The Testaments

Fordító: Csonka Ágnes

A könyvet ITT tudod megrendelni

Fülszöveg:

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…

A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal.  A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv.”

Véleményem:

Talán az utóbbi idők legjobban várt folytatása volt Margaret Atwood Testamentumok című regénye. A szolgálólány meséje annak idején rengeteg kérdést hagyott maga után, és amikor olvastam, személy szerint bele is törődtem abba, hogy nem lesznek további részei. Aztán ahogy bemutatták a regény alapján készült sorozatot, újra komoly reflektorfénybe került ez a komor hangulatú és néhol sokkoló disztópia, kíváncsi lennék, a nagy érdeklődés vajon mennyiben presszionálta Atwoodot a folytatásra. Nos, akár így, akár úgy esett a dolog, az mindenesetre figyelemreméltó, hogy egy szerző 35 évvel később folytatja az egyik történetét. Szerencsére nekem csak két és fél évet kellett várnom, de azt gondolom, tízszer ennyi idő is megérte volna.

Bevallom, egy egész kicsit félve vágtam bele az olvasásba. Nem csupán amiatt, hogy az ilyen, nagy várakozásokkal körbevett regény hatalmas csalódást is okozhat, hanem azért is, mert függetlenül attól, mennyire tetszett, nagyon sok mindenre nem emlékeztem már A szolgálólány meséjéből. Ráadásul a sorozatot sem néztem még meg, ami esetleg kicsit felfrissíthette volna az emlékeimet, szóval izgultam, vajon össze fog-e állni a kép ezekkel a hiányosságokkal. Ez a félelmem nagyrészt alaptalannak bizonyult, amiben sokat segít, hogy maga a történet 15 évvel az első rész után játszódik, ráadásul ahogy haladtam előre a cselekményben, szép lassan eszembe jutottak azok a részletek, amik szükségesek voltak a megértéshez. Olvasás után elolvastam néhány értékelést, és meglepve tapasztaltam, hogy a folytatást tekintve elég megoszlóak a vélemények. Vannak, akik nagyon a szívükbe zárták, és vannak, akik úgy érzik, nem üti meg az első kötet színvonalát. Szerencsére határozottan állíthatom, hogy én az első tábort erősítem: nem tudom, hogy csak jókor kapott-e el jó helyen, de rám a Testamentumok most sokkal nagyobb hatást gyakorolt, mint annak idején az elődje.

Ahogy említettem, a cselekmény 15 évvel az első rész után játszódik, amikor is kegyetlen függővég formájában vesztettük el a Fredé sorsával kapcsolatos fonalat. A Testamentumok három női karakter szempontjából meséli el a későbbi eseményeket. Az első egy fiatal lány, Agnes, aki Gileádban nőtt fel, és annak rendje és módja szerint készül beteljesíteni a számára kiválasztott sorsot, nevezetesen, hogy Feleség legyen. Csakhogy ez a döntés sokkal inkább a lány mostohaanyjának és apjának kezében van, mint a sajátjában, és kétségbeesve keresi a kiutat szorult helyzetéből. A második szereplőnk Daisy, aki a szabad Kanadában él, így az ő nézőpontja sajátos abból a szempontból, hogy kívülről mutatja be Gileád helyzetét, és azt, hogy milyen kép alakult ki róla más országok lakóiban. A harmadik - és véleményem szerint legfontosabb- szereplő pedig Lydia néni, akivel már A szolgálólány meséjében is találkozhattunk. A három váltott szemszög alkalmas arra, hogy teljesen különböző perspektívából mutassák be ennek a kegyetlen és diktatórikus államnak a működését, hogy aztán egy bizonyos ponton majd szépen egymásba kapcsolódhassanak.

A történet alakulásáról ennél többet nem szívesen mondanék, mert oda lenne a meglepetés ereje, arról viszont szót ejtek, hogy az én szememben miért volt ez a kötet sokkal élvezetesebb, mint az első. A szolgálólány meséjében részletesen megismerhettük ennek a brutális rezsimnek a működését, tele kegyetlen és megrázó jelenettel, amik nagyon szemléletesen érzékeltették, milyen lehet állandó félelemben élni egy olyan világban, ahol a nőket kizárólag eszköznek tekintik. Ezzel a területtel akkor önmagában elégedett voltam, most viszont nagyon tetszett, hogy egy fokozattal mélyebbre áshattam magamat. A Testamentumokból ugyanis megismerhetjük a felszín alatt meghúzódó különféle motivációkat és kapcsolati hálókat, a korrupció szövevényes hálózatát, és ennek elbeszélésében központi szerepet játszik Lydia néni. Egészen zseniális, ahogyan ez az asszony az első kötet gyűlölt szereplőjéből olyan kulcskarakterré lép elő, akit ha nem is feltétlenül szeretünk meg, de biztos, hogy képesek leszünk tisztelni. Valamelyest bepillanthatunk a múltjába, és ezáltal abba a folyamatba is, hogyan látta be, hogy a túlélés egyetlen záloga ebben az új világrendben, ha megtalálja a módját, hogy maga mozgassa a fontosabb szálakat- mindezt egy olyan társadalomban, ahol elengedhetetlen, hogy az uralkodó férfiak azt higgyék, ők maguk teszik ezt.

A három karakter erőssége között sok más értékeléshez hasonlóan én is érzékeltem némi aszimmetriát. Agnes-szel leginkább együtt éreztem, az ő ereje talán főleg a viszonylag csendes állhatatosságában és az igazságos világban való megrendíthetetlen hitében volt. Ha nem is volt olyan domináns karakter, azért élveztem a vele kapcsolatos fejezeteket, és sok új információt hozzátett a Gileádról alkotott képemhez. A másik fiatal főhős, Daisy viszont sajnos többnyire inkább idegesített. Ahhoz képest, hogy a cselekedetei sokszor komolyságot és felelősségteljes hozzáállást tükröztek, nagyon éretlen megnyilvánulásai voltak, nem éreztem következetesnek a figuráját. Persze egy kamasz esetében ez még oké is lehetne, de valahogy a megvalósítás módja nekem nem volt eléggé hiteles. De mindezek fölött képes voltam szemet hunyni, mert Lydia néni személye kárpótolt minden más hiányosságért. Elképesztően jól kidolgozott karakter lett, akinek minden gondolata érthető és átélhető volt, szinte folyamatosan arra vártam lapozás közben, hogy újra a róla szóló fejezeteket olvashassam. A történetben ezen felül jó néhány nagy fordulat és csavar található, amik pedig az első résszel kapcsolatos hiányérzetemre reagáltak jól: ott az volt a bajom, hogy hiányzott a katarzis, a történet számomra túl hirtelen és kurtán ért véget. Hát itt aztán volt katarzis, és azt gondolom, sikerült méltó módon pontot tenni a történet végére.

Összességében tehát én nagyon elégedett voltam, nem csupán folytatásként, hanem önálló regényként is nagyon jól megállta a helyét a Testamentumok. Lassan egyértelművé válik számomra, hogy Atwood regényeinél alapvető a rendkívül igényes megfogalmazás és az olvasmányos írásmód, és ebben szerintem nagy érdemei vannak a fordítónak is. Sajnos az első felét csak nagyon szakaszosan tudtam olvasni (vizsgaidőszak, hurrá!), a másodikat viszont egy ültő helyemben behabzsoltam, annyira beszippantott újra ez a világ, és annyira izgultam, hogyan fog alakulni szereplőink sorsa. Hálás vagyok, hogy olvashattam, és fontosnak tartom, hogy sok emberhez eljusson, különösen a fiatalokhoz, mert nagyon szépen rámutat arra, hová fajulhat egy olyan ideológia, ami nem abból indul ki, hogy minden ember egyenlő ezen a világon.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki olvasta az előző részt, még akkor is, ha azzal kapcsolatban volt benne hiányérzet: szerintem a folytatás sok szempontból sokkal erősebb.

Nyereményjáték:

Gileárdban a társadalom különböző csoportokra oszlik, az alapján, hogy mennyi hatalma és milyen feladata van az adott személyeknek. Ebben a játékban az lesz a feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok, hogy melyik – akár a sorozatból is ismert – társadalmi csoportra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Azok a nők, akik a Parancsnokoknak szülnek gyermeket, amennyiben a feleségük nem képes erre.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
01/13 Utószó
01/14 Sorok között
01/15 Spirit Bliss Sárga könyves út
01/16 Csak olvass!
01/17 A Szofisztikált Macska
01/18 Könyv és más
01/19 Readinspo
01/20 Hagyjatok! Olvasok!