Bábel emlékezete (értékelés és nyereményjáték)
A Tükörjáró sorozat közelmúltban megjelent harmadik kötetében Ophélie ezúttal egyedül kell, hogy boldoguljon a Bábel nevű szilánkon, amely teljesen más szabályok szerint működik, mint a bájos Anima és az intrikákkal teli Sark. Hogy megtalálja-e Ophélie Thornt, akinek több, mint két éve nyoma veszett? Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, hogy kiderüljön és nyerjétek meg a könyv egyik példányát!
Kiadó: Kolibri, 2019
Kiadó: Kolibri, 2019
Oldalszám: 584 oldal
ISBN: 9786155450006
Eredeti cím: La mémoire de Babel
Fordító: Molnár Zsófia
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.
A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?
Nagyon-nagyon vártam már A tükörjáró sorozat következő kötetét, egyrészt azért, mert az utóbbi évek ifjúsági fantasy-irodalmában szerintem kiemelkedő minőségű munka, másrészt a második rész olvasása után rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul. Ráadásul Dabos világának van valami olyan különleges, kicsit melankolikus és szépséges hangulata, ami kifejezetten passzol a téli időszakhoz- a vizsgaidőszakhoz már kevésbé, de persze magára vessen az ember, ha olyankor kezd bele ilyen szuper könyvekbe, amikor éppen tanulnia kéne. :) Egy ideje már tudom, hogy a sorozat nem trilógia lesz, hanem számíthatunk még egy negyedik részre is, szóval igyekeztem már előre beletörődni, hogy fognak maradni további titkok és rejtélyek. Ugyanakkor szerencsére így is szép lassan egyre többet megtudunk a világ szakadásáról, Istenről, a családfőkről, és persze Ophélie karaktere is tovább fejlődik és alakul.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nálam általában a sorozatok harmadik része szokott bizonyos szempontból kritikus pont lenni. A második részeknél még ki tud tartani az újdonság varázsa egy eredeti világépítéssel és szerethető karakterekkel, de ha a szerző nem tud valami csavart vagy új elemet felmutatni ezután, akkor könnyen elveszítem az érdeklődésemet. A tükörjáró sorozatnál az eredeti ötlet és felépített világ abszolút stimmel, ezekről sokat írtam a korábbi részek értékeléseiben (értékelés ITT és ITT), viszont most már vágytam arra, hogy valami új szín kerüljön Ophélie kalandjaiba, és hogy a szilánkjaira szakadt világ többi részéről is megtudjak valamit. A kívánságom sok szempontból teljesült. Először is, a második résszel szemben itt nem az előző kötet azonnali folytatása következik, hanem ugrunk az időben egy nagyobbat, több, mint két évet. Miután hőseink sikeresen túlélik a Sarkon lezajlott merénylet-sorozatot, és Ophélie képességeinek köszönhetően megtudják, hogy Isten valóban létezik és tőle származnak a családfők, Thorn megszökik a börtönből, ifjú főhősnőnket pedig hazarendelik a Matrónák Animára. Az azóta eltelt hosszú idő alatt Ophélie egyetlen kérdésére sem kap választ, ráadásul férje hollétéről sem tud semmit. Egyik kedvenc szereplőmnek, Archibaldnak köszönhetően (akit sajnos fájón nélkülöznöm kellett a kötet nagy részében, pedig nagyon szeretem) azonban eljut arra a szilánkra, ahol sejtése szerint a legnagyobb eséllyel eredhet a titkok nyomába.
Itt el is érkezünk a következő pozitívumhoz, miszerint nem csak az időben, hanem a térben is kitárul kicsit a horizont előttünk. Bábel szilánkjával egy teljesen új terep kerül a szemünk elé. A korábban megszokott, fagyos Sarkhoz képest ez egy sokkal melegebb vidék, ugyanakkor a helyi szokások és társadalmi berendezkedés teljesen új Ophélie számára. Ezen a szilánkon törvények tiltják, hogy bárki akár csak megemlítse a háborút vagy az azzal kapcsolatos szavakat, szigorúan tilos az erőszak minden formája, az itt élő fiatalok számára pedig óriási megtiszteltetés, ha bekerülhetnek az elit iskolába, a virtuózneveldébe. Természetesen Ophélie kalandjai is ide fognak vezetni: miután titkos személyazonosságával felvételt nyer a képzésre, igyekszik minél inkább meghúzni magát és információkat gyűjteni Istennel kapcsolatban, és közben bízik abban, hogy Thorn ugyanerre bújkálhat. Miközben egyébként is embert próbáló feladatait végzi, számos nehézséggel kell megküzdenie. Iskolatársai között is akad, aki nem nézi jó szemmel jelentkezését, és igyekszik sakkban tartani, emellett pedig egy titkos merénylő is lesben áll a nevelde falai között. Közben Ophélie egyre több furcsaságot tapasztal mind az iskolában, mind saját emlékeivel és személyiségével kapcsolatban. A próba közeledtével egyre jobban sürgeti az idő, hogy kiderítse, hogyan lehet Istent megállítani, ki lehet az a titokzatos Másik, akit állítólag ő szabadított a világra, és ki az, aki megtámadja az embereket az Emlékműben.
Először kezdem azokkal a dolgokkal, amikkel kicsit gondom volt. Nagyon örültem, hogy bekerült a világba egy iskola, ahol különleges képességű fiatalok tanulnak, ez mindig hálás és sok lehetőséget magában rejtő téma. Ugyanakkor sokkal többet szerettem volna megtudni a tananyagról, az órákról, a többi tanuló képességéről, mint amennyi jutott ezekből. Nyilván nem ez a sorozat központi témája, így nem róható fel, ha nem tért ki a szerző minden részletre, de bennem akkor is maradt egy kicsi hiányérzet. A másik dolog, ami aggaszt, hogy ebben a kötetben újabb információkat tudunk meg Istennel kapcsolatban, viszont az eddig összegyűlt morzsák nekem sokszor nem akarnak összeállni koherens egésszé. Nagyon bízom abban, hogy a meglévő logikai hézagok a negyedik részben lesznek kipótolva, ez esetben nem szóltam egy szót sem, viszont most többször éreztem úgy, hogy sokminden felvillantásra került, de valahogy a részletek nem állnak olyan stabil lábakon.
Szerencsére pozitívumot legalább ennyit tudok írni, kezdve Ophélie személyével és további jellemfejlődésével. Már az is nagy feladat a számára, hogy egyedül állja meg a helyét egy idegen szilánkon, de emellett még önmagával is sokszor küzdenie kell. Szerintem nagyon jól vette a rá váró akadályokat, és nagyon szeretem, hogy egyre határozottabban képes kiállni a saját véleménye és igaza mellett. Természetesen a másik nagy kedvencem Thorn, akit azért nem kell teljesen nélkülöznünk ebből a kötetből sem, és aki sajátos stílusával, hideg, mégis szeretetreméltó személyiségével mindig képes megmosolyogtatni. Nagyon jó volt az is, hogy egy új darabkát ismerhettem meg a világból, ráadásul Bábel működése és felépítése néha a legklasszabb disztópiákat idézte meg. És akkor még nem beszéltem arról, ami az egész sorozat sajátja, mégpedig a csodálatos nyelvezet, ahol még a leíró részek sem unalmasak egy pillanatig sem, és amelynek köszönhetően tökéletesen át tudjuk adni magunkat Dabos világának. Külön érdekesség, hogy ebben a kötetben nem minden fejezet játszódik Ophélie nézőpontjából: Faruk családfő kislánya személyében egy új, de annál érdekesebb karakter kerül be a történetbe.
Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jól esett újra elmerülni ebben a lenyűgöző, steampunk/fantasy/mesevilágban, ahol szinte minden lapon van valami érdekesség, egy jópofa ötlet, szépséges mondat vagy különös helyszín, egyszóval ahol egy percig sem lehet igazán unatkozni. Én kicsit most úgy éreztem, hogy szerettem volna több "habarcsot", olyan részleteket és magyarázatokat, amik szépen kitöltögetik és érthetővé teszik az eddigi információkat- bár hangsúlyozom, ez még mindig megtörténhet a negyedik részben, és talán most én is kritikusabb voltam a szokásosnál. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy Dabos sorozata kiemelkedő a kortárs darabok közül, mivel sem stílusa, sem főhősei nem tekinthetők átlagosnak, viszont annál szerethetőbbek. Most már csak szívom a fogam, mikor jön az utolsó rész. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Magát a teljes sorozatot mindenkinek, aki szeretne egy igazán különleges világba repülni, ahol a rengeteg rejtély és titok csak szép fokozatosan fedi fel magát.
Itt el is érkezünk a következő pozitívumhoz, miszerint nem csak az időben, hanem a térben is kitárul kicsit a horizont előttünk. Bábel szilánkjával egy teljesen új terep kerül a szemünk elé. A korábban megszokott, fagyos Sarkhoz képest ez egy sokkal melegebb vidék, ugyanakkor a helyi szokások és társadalmi berendezkedés teljesen új Ophélie számára. Ezen a szilánkon törvények tiltják, hogy bárki akár csak megemlítse a háborút vagy az azzal kapcsolatos szavakat, szigorúan tilos az erőszak minden formája, az itt élő fiatalok számára pedig óriási megtiszteltetés, ha bekerülhetnek az elit iskolába, a virtuózneveldébe. Természetesen Ophélie kalandjai is ide fognak vezetni: miután titkos személyazonosságával felvételt nyer a képzésre, igyekszik minél inkább meghúzni magát és információkat gyűjteni Istennel kapcsolatban, és közben bízik abban, hogy Thorn ugyanerre bújkálhat. Miközben egyébként is embert próbáló feladatait végzi, számos nehézséggel kell megküzdenie. Iskolatársai között is akad, aki nem nézi jó szemmel jelentkezését, és igyekszik sakkban tartani, emellett pedig egy titkos merénylő is lesben áll a nevelde falai között. Közben Ophélie egyre több furcsaságot tapasztal mind az iskolában, mind saját emlékeivel és személyiségével kapcsolatban. A próba közeledtével egyre jobban sürgeti az idő, hogy kiderítse, hogyan lehet Istent megállítani, ki lehet az a titokzatos Másik, akit állítólag ő szabadított a világra, és ki az, aki megtámadja az embereket az Emlékműben.
Először kezdem azokkal a dolgokkal, amikkel kicsit gondom volt. Nagyon örültem, hogy bekerült a világba egy iskola, ahol különleges képességű fiatalok tanulnak, ez mindig hálás és sok lehetőséget magában rejtő téma. Ugyanakkor sokkal többet szerettem volna megtudni a tananyagról, az órákról, a többi tanuló képességéről, mint amennyi jutott ezekből. Nyilván nem ez a sorozat központi témája, így nem róható fel, ha nem tért ki a szerző minden részletre, de bennem akkor is maradt egy kicsi hiányérzet. A másik dolog, ami aggaszt, hogy ebben a kötetben újabb információkat tudunk meg Istennel kapcsolatban, viszont az eddig összegyűlt morzsák nekem sokszor nem akarnak összeállni koherens egésszé. Nagyon bízom abban, hogy a meglévő logikai hézagok a negyedik részben lesznek kipótolva, ez esetben nem szóltam egy szót sem, viszont most többször éreztem úgy, hogy sokminden felvillantásra került, de valahogy a részletek nem állnak olyan stabil lábakon.
Szerencsére pozitívumot legalább ennyit tudok írni, kezdve Ophélie személyével és további jellemfejlődésével. Már az is nagy feladat a számára, hogy egyedül állja meg a helyét egy idegen szilánkon, de emellett még önmagával is sokszor küzdenie kell. Szerintem nagyon jól vette a rá váró akadályokat, és nagyon szeretem, hogy egyre határozottabban képes kiállni a saját véleménye és igaza mellett. Természetesen a másik nagy kedvencem Thorn, akit azért nem kell teljesen nélkülöznünk ebből a kötetből sem, és aki sajátos stílusával, hideg, mégis szeretetreméltó személyiségével mindig képes megmosolyogtatni. Nagyon jó volt az is, hogy egy új darabkát ismerhettem meg a világból, ráadásul Bábel működése és felépítése néha a legklasszabb disztópiákat idézte meg. És akkor még nem beszéltem arról, ami az egész sorozat sajátja, mégpedig a csodálatos nyelvezet, ahol még a leíró részek sem unalmasak egy pillanatig sem, és amelynek köszönhetően tökéletesen át tudjuk adni magunkat Dabos világának. Külön érdekesség, hogy ebben a kötetben nem minden fejezet játszódik Ophélie nézőpontjából: Faruk családfő kislánya személyében egy új, de annál érdekesebb karakter kerül be a történetbe.
Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jól esett újra elmerülni ebben a lenyűgöző, steampunk/fantasy/mesevilágban, ahol szinte minden lapon van valami érdekesség, egy jópofa ötlet, szépséges mondat vagy különös helyszín, egyszóval ahol egy percig sem lehet igazán unatkozni. Én kicsit most úgy éreztem, hogy szerettem volna több "habarcsot", olyan részleteket és magyarázatokat, amik szépen kitöltögetik és érthetővé teszik az eddigi információkat- bár hangsúlyozom, ez még mindig megtörténhet a negyedik részben, és talán most én is kritikusabb voltam a szokásosnál. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy Dabos sorozata kiemelkedő a kortárs darabok közül, mivel sem stílusa, sem főhősei nem tekinthetők átlagosnak, viszont annál szerethetőbbek. Most már csak szívom a fogam, mikor jön az utolsó rész. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Magát a teljes sorozatot mindenkinek, aki szeretne egy igazán különleges világba repülni, ahol a rengeteg rejtély és titok csak szép fokozatosan fedi fel magát.
Ophélie a könyvben Thorn nyomába ered, hogy megtalálja rég elveszett férjét, úgyhogy a játékban ezúttal mi is Thorn keressük. Minden posztban van egyetlen szó, ami alá egy Thornról készült fan artot rejtettünk. A feladat, hogy keressétek meg a fotókat és linkeljétek be azokat a Rafflecopter megfelelő rubrikáiba.
De ez még nem minden! A főmegfejtésben a könyv egyik mondatát keressük, ehhez csak össze kell olvasnotok azokat a szavakat, amik a képeket rejtették.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
01/10 Spirit Bliss – Sárga könyves út
01/12 Csak olvass
01/14 A Szofisztikált Macska
01/16 Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése