A tél jegyesei

Fülszöveg:

Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 

Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.

Véleményem:

Viszonylag hamar felfigyeltem ennek a könyvnek az adatlapjára, nagyon vonzott a cím és a borító, ugyanakkor nem tudtam, pontosan milyen műfajra számíthatok (az ifjúsági címke már akkor is adott volt, de a maga 584 oldalával gyanús volt, hogy itt valami nagyobb lélegzetvételű, komolyabb műről van szó). Kíváncsian vágtam hát bele a nálunk még kevéssé ismert francia írónő trilógiájának első kötetébe.

Megmondom őszintén, nekem már maga az előszó is akkorát ütött, hogy csak pislogtam, mi jöhet még ez után:

"Istent szerettem, igen, de azt a könyvet, amelyet minden adandó alkalommal felcsapott, szívből gyűlöltem. Csakhogy Isten mindeközben remekül szórakozott. Valahányszor Isten elégedett volt, írt. Valahányszor Isten haragudott, írt. De egy nap Isten nagyon felbosszantotta magát, és hatalmas butaságot csinált.Isten darabokra törte a világot."

A történet ebben a darabokra tört világban játszódik, ahol a különböző világszilánkokon más-más szabályok és szokások uralkodnak. A főhősünk, Ophélie Animán nevelkedett, ahol a tárgyak lélekkel és önálló akarattal rendelkeznek, a hozzáértő emberek pedig ki is olvashatják belőlük történetüket. Ophélie egyáltalán nem egy sablonos főszereplő egyébként, halk szavú, betegeskedő, magának való lány, aki cseppet sincs elragadtatva a gondolattól, hogy egy másik világszilánkra kell utaznia és feleségül mennie az érzéketlen és rideg Thorn-hoz. 

Nekem ez az alapötlet, a lélekkel rendelkező tárgyak gondolata nagyon tetszik, kicsit sajnálom is, hogy a regény nagy részében nem játszott akkora szerepet, pedig lett volna benne potenciál. Arról is viszonylag keveset tudunk meg, hogy milyen volt a világ a törés előtt, illetve hogy pontosan kicsodák a világrészek fölött uralkodó, kortalan családfők. Mivel ez egy trilógia, én bízom benne, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az írónő a későbbiekre is szeretne hagyni nekünk valamit.

Visszatérve a cselekményre, új hazájába költözve Ophélie-nek meg kell próbálnia kibogarászni, pontosan milyen hatalmi játszmák állnak az előre elrendezett házasság mögött, mindezt úgy, hogy senkiben sem bízhat meg igazán. Nekem itt is volt egy hangyányi hiányérzetem, szerintem a különböző cselszövések és indítékok lehettek volna picit kidolgozottabbak, de hát lehet, hogy még ez is a jövő zenéje. Ami viszont nagyon fontos: ne akarjuk se a Trónok Harcához se a Harry Potterhez hasonlítgatni, egyrészt, mert nem olyan, másrészt meg mert minek. Ezt a történetet annak kell látni, ami, egy rendkívül kifinomult és egyedi hangulatú ifjúsági regénynek.

Arra mindenképpen fel kell készülni szerintem, hogy ez egy lassabb folyású sztori, szép, elegáns és nagyívű történetmeséléssel, rengeteg benyomással, érzéssel és hangulattal, leheletnyi steampunk beütéssel. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sok szempontból összetettek, ráadásul az írónő nem is engedi, hogy az első kötetben minden titkukat és jellemvonásukat felfedezzük. Ettől függetlenül nagyon olvasmányos és könnyű vele haladni, a cselekmény is elég mozgalmas, ráadásul a könyvet befejezve egyből verjük az asztalt a folytatás után.

Úgyhogy összességében úgy érzem, egy nagyon különleges történetet kaptam, ahol nem csak a szereplők térnek el a megszokott sablonoktól, hanem a felépített világ és a mágia természete is. Egyelőre még várakozó állásponton vagyok, mert az összhatás megítélése nagyban fog múlni a sorozat többi részétől, de már most úgy érzem, hogy ez a regény egy különleges ékszerdoboz az ifjúsági fantasy műfajában.

A könyvet köszönöm szépen a Kolibri Kiadónak!

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének egy különleges, újszerű ötletekkel felépített fantasy világban barangolni, és azt sem bánják, ha nagyon-nagyon hideg lesz.