Kippkopp karácsonya

Az év utolsó Retró Diszkójában stílusosan egy olyan könyvet hoztam, ami gyerekkorom karácsonyainak legmeghatározóbb olvasmánya. Ez nem más, mint Marék Veronika Kippkopp karácsonya című mesekönyve. 

Eleinte még anyukám olvasott fel belőle, később pedig már önállóan is forgattam, minden évben újra és újra átélve Kippkopp kalandjait. A történet meglehetősen kedves és egyszerű: a kíváncsi gesztenyegyerek elindul, hogy kiderítse, mit csinálnak az emberek karácsonykor. Egy házba belopózva lehetősége lesz rá, hogy egy csillagocska idegenvezetésével felmásszon a karácsonyfára, miközben egyre többet tud meg az ilyenkor bevált szokásokról.

Kippkopp persze mindent azonnal ki szeretne próbálni és meg szeretne kóstolni, de a csillagocska türelemre inti őt- és persze indirekt módon az olvasó gyerekeket is- hogy várjon, mert még nem jött el az ideje. Végül azért csak-csak elérkezik a várva várt este, és a gesztenyegyerek a fa csúcsáról nézheti végig, hogyan ünnepel a család. Miután elbúcsúzik a csillagtól, hazamegy, és barátjával, a cinkével ők is megajándékozzák egymást. 

Az eredeti példányomat olyan szinten rongyosra olvastam, hogy valamikor le kellett selejtezni, de szerencsére tavaly sikerült újat szereznem a Könyvhéten. Sőt, olyan jól időzítettem, hogy még az írónővel is sikerült dedikáltatnom a szakadó esőben, így végképp nagy becsben fogom őrizni ezt a példányt.

Szóval ha retró és karácsony, akkor nekem Marék Veronika és Kippkopp (a másik nagy kedvenc a Télapó és Ezüstmackó, azt diafilmen kellett vagy ezerszer megnézni minden évben), ha valakinek véletlenül nincs meg otthon a mesekönyv, szerintem pótolja minél előbb, mert irtó aranyos.

u.i.: már én is nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a fa alatt, úgyhogy le is fekszem gyorsan aludni, hogy minél előbb 24-e legyen.:)